Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-39
6Í3 Az országgyűlés 39. ülése 1948. a népi felszabadulásnak a reménye, is elveszett. Az 1945-ös ideiglenes nemzeti kormány is megengedte 200 tő dohány termelését. Êz történelmi szükségszerűség volt: az ország d"ohányellátásáról gondoskodni kellett. À doMnyjövedék elpusztult raktáraival erre képtelen volt, és nagyon hosszú idő kellett volna ahhoz, hogy az ország el legyen látva dohánnyal, Ira csak a kincstár részére történő, nehezen meginduló termelés állt volna rendelkezésre és a kötött beszolgáltatásra váró készletek nagy részét a dohányg3rártmányoEbsn, de természetesen sok más egyébben is a felszabadulás előtt is ellátatlan parasztság fogyasztotta volna el, a beszolgáltatás elől elvonva. Elvitaithatalan nagy érdemük van Hehát a kéhszáz tős dohánytermelőknek gazdasági egyensúlyra valló törekvésünk ama nem utolsó tényében, hogy &. dohány jövedék ma egyik lejgifontosabb bevételi forrásunk s így természetesen abban is, hogy ha ár és miinőség ellen kifogások vannak is, de % dohány jövedék mennyiségileg minden igényt ki tud elégi" ! >eni. Münden rendelkezés között a iegméltánytalanabb tehát, a pénzügymiinisztéíriuninak az a rendelkezése, hogy sokszor súlyos pénzbírsággal sújtja a kétszáz tos dohánytermelőket. Az is nagy méltánytalanság, hogy a szomszédos községek egyikére kivetik a bírságot, a másíik községben pedig eulenőrzés sémi volt soha. Hasonló méltánytalan eljárás volt akkor is, amikor az 1946-ban termelt dohánymennyiséget a gazdák 1947 februárjában felszólí ás néaküll "beszállították a pénzügyőrségre, de onnan visszaküldték őket és május—júniusban kérték a beszolgáltatást, amikor az aszályos időkben úgyis kevés és hibás mennyiség már elfogyott és akkor büntettek még olyan esetekben is, amikor a termelő beszolgáltatta az egész termelt mennyiséget, de az aszály miatt sem minőségileg, sem mennyiségileg nem volt megfelel©, Ez nem csak igazságtalan, hanem felesleges zaklatás is, mert ezeknek a termelőknek nagy része új- és törpebirtokos. Ezek: óriási harcot folytatnak az ország kenyérellátásáért, sokszor nélkülözve és nemhogy bírságra lenne pénzük, de sokszor még; gyermekeiknek sem tudnak ruhát, kenyeret adni. Mindezekre való hivatkozással tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezekre a. bírságokra aoninesztiarendele'et szíveskedjék kiadni. (Helyeslés a 'panasztpárton és kisgazdapárton.) ELNÖK: Az interpellációt az országgyűlés kiadja a < pénzügyminiszter úrnak. Következik Gyulai József képvíilsedíő • űr inerpelkációja a,_ pénzügyminiszitíer, vaWmint az építés- és közmunkaügyi niiijniszter úrhoz &z árvízsújtotta területek adójának - és közmunkaváltságának törüése ügyében^ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. r CZÖVEK JENŐ íegyző (olvassa); »Hajlandó-e a miniszter úr úgy intézkedni, 'hogy az ái-yízsújtotta területek adója és közmunkaváuitsáigia elengedtessék? Budapest. 1948 január 13.« ELNÖK: * Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. GYULAI JÓZSEF (kg): T. Országgyűlés! Amikor az ' árvízkatasztrófa az én kerületemben megtörtént és a Tisza vize' vármeévi február hó 4-én, szerdán. 614 gyem ejg/y részét ilyen súlyos csapásban részesítette, nyomban több interpellációt jegyeztem.' be, d© nem akartam a Házat terhelni és vártam is, hogy közben bizonyos intézkedések történnek. ezért ezt az interpellációt elhalasztottam. De a helyzetet ismerve és különösen pénzügyi vonalon látva, hogy egyedül a parasztság az, amelynek ha rá is fize- . tett a termelésre, mindig meg kellett az adót fizetnie, bár bízom a pénzügyminiszter úrban, •mégis eilanondom ezt az interpellációt. Habár úgy látjuk már, hogy ennek a katasztrófának következtében a termelésben még ^ sem történt olyan nagy kiesés, mint az első pillanatokban hittük, a helyzet meglehetősen eúllyos és ezértt szeretném, ha a minisziter * úr lehetőséget 'adna, nem adóhalasztásokrla, hanem törlésekre. (LUKÁCS Vilmos (md): Ezt kértem én is!) Azok az emberek ugyanis, akikéit a katasztrófa ért és akik amúgy is az ország legszegényebb, legnyomorultabb és legelesettebb emberei, nem halasztásokkal kaphatnak segítséget, mert ezzel nem tudnak raj; tuk segíteni, hanem általános adótörlésekkel. Én elhiszem, hogy erre mód lesz a resndéletben, ha a miniszter úr esetleg ezt kiadja, de a végrehajtását is ellenőrizni kellene, mert jómagámmal is, aki több mint tíz évig voltam bíró, megtörtént, hogy amikor az elemi csápások foilytán adótörlés jött, erről örömmel éresültünk gazdatársaimmal, ősszel azonban megjelent a végrehajtó és a ninesenből is igyekezett bennünket kiforgatni. Azt hiszem, ez ellen a % demokráciában már tudunk tiltakozni. A múltban lehetetlen volt, mert hiába is instanciáztunk, hiába járjunk előrehátra, az eredmény mindig az volt, hpgy a paraszt húzta a rövidebbet, Kemélnli, merem, — mert ismerem a pénzügyminiszter úr jóakaratát — hogy ez most nem fog bekövetkezni és ez a, szerencsétlenségtől sujto'it nép ősszel nem lesz kitéve a zaklatásoknak. _ A mentési munkáilatok az árvédelmi kormánybiztos úr vezetésével minden vonalion a legnagyobb erővel folynak. El kell mondanom azonban egy sajnáilatos esetet, amely pénzügyileig is kellemetlen, súlyosabb következményekkel jár, úgy értem, hogy többe^ ke. rül. Vas miniszter úr megjelent a heilyszínen és a legnagyobb jóakarattal lépett nyomban közbe és a legszükségesebbre megadott minden pénzt és minden segítséget. A miniszter úr a két vezető mérnököt nyomban letartóztatta és felfüggesztette állásából. Takács államtitkár úr, árvédelmi kormánybiztos nyomban tiltakozását jelenteje . be ez ellen, mert ő is meg volt győződve arról, hogy ezek taz emberek nem bűnösök. Ez a le~ » í adóztatás olyan volt, mint amikor a hadsereg éléről elveszik a tábornokot, vagy a parancsnokló tisztet. Ismerem a két árvédelmi mérnököd, az ,egyik társulatnak véleményező . bizottsági tagja vagyok, a mérnökökkel együtt dolgoztam és láltÜam, hogy az utóbbi időben milyen eredményes munkát végeztéik; merem állítani, nem érdemelték meg ezt. a letartíóz^ tást. Ott volí'ak az árterületen 4—5 napig éjt nappallá téve, ki se léptek az árterületről, úgyhogy éjjel csak a hangjukról ismertem meg őket, s kérdeztem: te vagy az, Jenő bátyám; vagy a másikat szólítottam, xígy lehetett hangról felismerni őket. Ezeket a mérnököket elismerés helyett letartóztatták, pedig utóbb megállapították, hogy olyan vízmennyi39*
