Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

ß 603 Äz országgyűlés 39. ülése 1948. kívánja, hanem azt kívánják például a svájci hitelezők, akik — úgy tudom — itt elsősorban vannak -érdekelve, mint részvénytulajdonosok, hogy nekik svájci frankban teljesítsünk fizetéseket. Erről ma nem lehet szó. A svájciak és általában a külföldi érdekeltek éppen olyan jól tudják mint mi, -hogy az ország milyen nehéz helyzetben van. Mi tárgyalásokat folytatunk — a kor

: many, a pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank — a külföldi hitelezőkkel a háború előtti adósságokról és vállaltunk is bizonyos terheket, mert a külföld felé bizonyítani^ akarjuk, hogy mi jóhiszemű adósok vagyunk és fogunk fiietni amennyit tudunk és amikor tudunk. Ez az egyik szempont. A másik az, hogy ezek a külföldi hitelező országok rendszerint nekünk a legjobb árupiacaink is. Éppen Svájc, amelyre előbb hivatkoztam, nagy forgalmat bonyolít le velünk, nekünk pedig eminens érdekünk, ê hogy «exportfeleslegeink ott elhelyezési piacokat találjanak, merthiszen különben importunkat nem tudjuk lebonyolítani és ezzel nemcsak a mezőgazdaság, hanem a gyáripar és a kisipar is megállT. Országgyűlés! Ezek azok a szempontok, amelyekből én nézem ezt a törvényjavaslatot. Miután azt általánosságban helyesnek és méltányosnak tartom, a törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt nevében elfogadom. (Helyeslés és taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli FAEKAS GYÖRGY jegyző: Medey István! MEDEY ISTVÁN (szd): T. Országgyűlés! A kapitalista rendszert Magyarországon az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával újabb csapás éri. A javaslat törvényerőre emelése újabb nagy lépést jelent Magyarország' gazdasági struktúrájának és szerkezetének megváltoztatása terén. A kapitalisták politikai * befolyásának gazdasági alapjait bontogatjuk le államosító törvényalkotásainkkal, s bizonyos, hogy a magántulajdon keretein messze túlnőtt üzemek és vállalatok az egész magyar nemzet boldogulását és felemelését szolgálják. Az államosítás terén minden újabb lépés nekünk^ szociáldemokratáknak ünnepet jelent, mert jól tudjuk, hogy ebben az országban a múltban a kizsákmányolás terén a tőke és a nagybirtok egymásra talált. A föld felosztása után megszűnt Magyarországon a nagybirtok politikai befolyása, most pedig államosító törvényjavaslataink útján le kell építenünk a kapitalisták politikai befolyását is és tovább kell mennünk azon az utón, amelyen a földreformtól eljutottunk az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásáig. Mi jól tudjuk, hogy a magyar ellenforradalom gazdasági hatalmát, ezen keresztül politikai befolyását a nagytőkére építette, ezért most a magyar demokráciának — megítélésünk szerint — meg kell szüntetnie a tőkések kiváltságait, folytatnia kell az államosításokat, mert csak ez teszi lehetővé az irányított, tervszerű, gyors újjáépítést és a termelés fokozását. Mi tudjuk, hogy a magántőkének ma nem feltétlen érdeke, hogy a termelés^ ebben az országban fokozódjék és demokráciánk gazdasági alapja, megerősödjék. Folytatjuk tehát az államosítást, mert demokráciánk biztosításához szervesen hozzátartoznak azok a mélyreható szerkezeti átalakulások, amelyek > a földreform és az államosítás útján a szocializmus évi február hó i-én. szerdán. 604 felé mutatnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy ugyanarra a gazdasági alapra, amelyre tegnap még ebben az országban a fasizmus támasz1P kodott, nem lehet a holnap biztos és végleges demokráciáját felépíteni- Éppen ezért jövünk törvény javaslatokkai, amelyekkel az a célunk, .„ hogy ennek az országnak gazdasági berendezését döntő módon megváltoztassuk. T. Országgyűlés! Az alumíniumgyártás fontos nyersanyagát, az aluminiumércet, a bauxitot hazántkban nagy mennyiségben bányásszák. Világviszonylatban a bauxittermelés terén Franciaország után a második helyen állunk. A bauxitbányászatban tehát vezető helyet foglalunk el. Az 1930. évi statisztika 13.7 százalékos részesedésével és 53.000 tonna; termelésével második helyen voltunk világviszonylatban. Magyarország kiaknázatlan bauxittelepeinek nyersanyagkincsei felbecsülhetetlenek. A magyar bauxitbányászat alig másfélévtizedes múltra tekinthet vissza. Sajnos, miután energiaszolgáltató anyagokban, szénben szegények vagyunk, vizierőink kihasználása még-nem történhetett meg

jf így a magyar bauxit legnagyobb része kivitelre került. 1938-as termelésünknek több mint 66 százalékát vittük ki. A kivitt mennyiség 96 százaléka Németországba került és ott nyert feldolgozást. A bauxitexport érdekében a kikötők megépítése után, olcsóságánál fogva csak a viziút jöhetne számításba. De gondoskodnunk kell a bauxit hazai feldolgozásáról, mert a fuvarköltségek lehetetlenné teszik az exportot. Bár ma már ismernek súlycsökkentő, víztelenítő eljárásokat, amelyek következtében 15—20 százalékos súlycsökkentést lehet elérni, de megoldásként mégis a bauxit hazai feldolgozása mutatkozik a legalkalmasabbnak. A bauxitot a múltban az export miatt nem a magyar -munkás dolgozta fel, ezért a timföldgyártás, az államkohászat kiépítése és kor, szerűsítése, modernizálása az államosított üzemvezetés elsőrendű feladata lesz. ; A ma használatban lévő ipari fémek érceinek menynyisége erősen meg-apadt, a bauxit szinte,kimeríthetetlen mennyiségben áll rendelkezésünkre, ezért ha bauxitot Magyarországon dolgoztuk volna fel, 4—500 kg mennyiségű bauxitból 100 kg alumíniumot állíthattunk volna elő, akkor gazdasági életünkben a bauxit nemzetgazdasági jelentősége igen nagymértékben érvényesült volna. A bauxit-, timföld-' és aluminiiumipar államosítása ma csak 4—5000 munfeavállalót érinti, de ez a körülmény

1 igen jelentő«;, mert majd emeli gazdasági életünk állami szektorában alkalmazott munkavállalók számát. Tervszerű fejlesztés, és hároméves tervünk idevonatkozó részének megvalósítása útján lehetségessé válik a munkáslétszám félemelése, annál is inkább, mert 1948-bjan az 1947. évi 300-000 tonna baiíxittermeléssel szemben már 500.000 tonna bauxitot kívánunk termelni. T. Országgyűlés! A» öntudatos magyar munkásság alumíniumiparunkat, amelyet Németország nyersanyaggyarmatává tettek, fel, emelte a mélypontról annyira, hogy az elmúlt évben már a békebeli termelés 90%-át értük el. A magyar bauxit-, timföld- és alumíniumipart a háború romjaiból a munkásság áldozatvállalása emelte ki és eiz teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a. Ibiauxit és az aluminium, ha ma még nem is döntően fontos, de az államosítás során döntő fontosságúvá válhatik ebben az országban.