Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-39
589 Az országgyűlés 39. ülése 1948. évi február hó i-én, szerdán. 590 Szerintünk tehát nagyjából ez volt az . egyik oka annak, hogy a magyar alumíniumipar nem tudott gyorsabban és egészségesebben kifejlődni. • , ., ' A másik tényező az igen bonyolult tokesszervezettsége az egész magyar alumíniumiparnak. Általában láthatjuk, hogy alumíniumgyártásunk különböző üzemei sokáig nem voltak egyensúlyban, ma sincsenek, és csak a hároméves terv végén lesz összehangolva a belföldi timföldgyártással, a kohósítással és feldolgozással. Hogy miért volt lehetséges iaz, hogy végeredményben szakértők állapították meg ilyen . k nem harmonikusan a magyar aluimniunr termelést, ennek okát éppen abban lehet keresni, hogy a különböző tőkés köröknek döntő befolyásuk volt a magyar alumíniumipar ki. * alakulására. Itt nagyjában három nagy tőkeérdekeltségről beszélhetünk. Az egyik a Hiller-féle, a másik a Weisz Manfréd, a harmadik az, Aschner-! éle pénzügyi csoport volt. Hillerék a Hitelbank köré csoportosultak, s látható fejeik voltak gróf Bethlen, gróf Károlyi, Horthy és a Fehérváry-család, talán kevéisbbé volt látható a külföldön lévő Schneider, Kotschild, . Blanquart-Monod bankház és egyéb külföldi érdekeltségek, ia» Vereinigte Aluminium werke" vei és az Otavi Minevel egyetemben. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor a tatabányai vagy csepeli kohó sorsáról volt szó, ezt valahol a t külföldön döntötték el a Monod bankház táján vagy a, Schneiderék körében. A primaer szempont sohasem az volt, hogy mi a fontos a miagyar népnek, mi az érdeke a magyar munkásnak, hanem az volt a szempont, hogy mi fog történni az ide beinvesztált külföldi tőkékkel. A Weisz Manfréd körül, a Hitelbank körül létrejött csoportosulás hasonló képet mutat és ugyancsak hasonló a helyzet az Egyesült Izzó és a Magyar Bauxitbánya körüli csoportnál, amelyben arisztokraták egész sorát találjuk, közöttük gróf Hunyadyt, Andrássyt, Dessewffyt. herceg Monitenuovot, persze Kozma volt belügyminiszter fia sem hiányozhatott ebből a tőkés érdekeltségből. (DÉNES István (md) : És egyéb aprószentek! — Zaj Q, magyar demokrata párton és a kpmmunistapárton.). Minden esetre ez már egészségesebb szervezettségű üzemi komplexumokat hozott létre az ajkai timföldgyárral, a bauxitbányákkal és kohó-üzemekkel kapcsolatban. Végeredményben à külföldi 'trösztérdekek biztosították a trösztben szereplő külföldi és magyar tőkések hasznát. Mindegy ott tehát az, hogy mondjuk, a magyar; iparban felhasznált küiföldi {segédanyagok után hol kapták meg a tőkerészese" -« dést a magyar tőke képviselői, hogy az üzleteket Zürichben kötötték-e vagy valahol. Am& rikában, vagy Norvégiában; teljesen mindegy volt, hogy hol kerestek a magyar bauxiton, mindegy volt, hogy ki fizette meg ai német kriolit árát vagy à norvég szabadalmakért hova folytak a pénzek; a lényeg az, hogy a tőkések mindig megtalálták a maguk számítását. Ezzel szemben elértük azt, hogy egész alumíniumiparunk súlyoss függőségi állapotba került a külfölddel szemben, ezzel tehát igen • komoly károkat okoztak a magyar nemzet-" gazdaságnak. Ez az egyik döntő oka annak, hogy nem alakult ki vertikálisan a magyar aluminium ipar. A harmadik-tényező, amely szintén döntően fontos, Magyarország politikája a szomszéd államokkal szemben a két világháború között. , Minden épeszű ember elsősorban arra gondolt volna, hogy ha nekünk bizonyos nyersanyag kell, hát lehetőleg a szomszédból hozzuk. Ezzel szemben Romániával, Jugoszláviával, Lengyelországgal és egyéb szomszéd államainkkal egyáltalán nem építettünk ki megfelélő kapcsolatokat, holott erre igen sok anyag szempontjából az adottság magától értetődő lett volna. Az a politika azonban, amely Magyarország minden bajáért egyedül a határkérdéseket tette felelőssé, nyilvánvalóan nem fogadhatott el ilyen belső barátságosabb együttműködést a dunamenti szomszéd államokkal. Ezért odajutottunk, hogy a magyar ipar nem épülhetett ki megfelelő módon, nem épült ki megfelelő arányokban s az okvetlenül szükséges tudományos kutatás igen komoly mértékben elmaradt, végül pedig szabadalmak, szakemberek és egyebek terén igen komoly hiányok mutatkoztak Magyarországon. Összegezve tehát, a függetlenség hiánya, a tőkések szabad és meglehetősen gátlástalan működése, a szomszéd államokkal szembeni ellenséges viszony volt az a három tényező, amely Magyarország- aluminiumiparánaik fejlődését — annak ellenére, hogy a mi bauxitkincsünk legnagyobb a világon — nem tette lehetővé. Azt hiszem ez egyben válasz arra a kérdésre is, hogy miért kellett az alumíniumipart á ] lamosít a ni Magyar© r s zág on. Most pedig legyen szabad, mivel igen t. Vértes István képviselő úr felemlítette az állami- üzemeiknél tapasztalható deficit kérdését,néhány szóval nekem is rámutatnom erre a kérdésre úgy, ahogy mi ezt a kérdést nem Budapesten az irodákból látjuk, hanem ahogy ez Tatabányáról vagy a különböző bányaüzemekből látszik. Azt hiszem, az országgyűlés egyetért _ abban, hogy a termelés terén mind a nehézipar vonalán, mind a szénbányászat vonalán igen komoly eredményeket értünk el. (Úgy van! Vgy van! á kom munistavárt soraiban.) Azt hiszem, Vértes képviselő úr is elismeri, hogy a napi 1600 vagónos széntermelés ma már 4100 vágón fölött van, (Taps a kommunista és a szociáldemokratapárton.) s ahogv a termelés alakul és ahogy a hároméves terv beruházási tételeit, sikerül egyre inkább felerősítenünk a gépesítés vonalán, reméljük, hogy ez is csak egy olyan eredmény lesz, mint a 2500 vagy a 3000 vágón volt és megyünk tovább a termelés men n yiiségében. Azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy a Nehézipari Központ vállalatainak termelése ugyancsak komoly mértékben emelkedett, (Ugy van! a kommunistapárton.) forintban számolva több mint kétszeresére emelkedett a termelés értéke az államosítás, illetve az ál r tami kezelésbevétel ' óta. Ez természetesen elsősorban az üzemeik dolgozóinak, a mérnököknek és — Vérté® képviselő úrral, ellentétben legyen szabad azt mondanom — igenis az új Nehézipari Központ vezetésének is az érdeme. Az államosított üzemek ten át a termelés mennyisége és minősége szempontjából komoly eredményt értek el.. Most lássuk, mi a deficit oka. Deficit még kétségtelenül van és a deficit elég komoly. Azt hiszem, Vértes képviselő úr nyílt %
