Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-38

53f Az országgyűlés '38.üíése 1948. földbirtokpolitika bűnös mulasztásaihoz, nemcsak az utóbbi évtizedekben ötlöttek fel. Több, mint száz évvel ezelőtt, 1846-ban Hetényi János Erdélyről szóló pályairatában rámutatott arra, hogy a magyar jobbágyság helyzete és — ő becsülettel megírja — ai román jobbágyság helyzete is milyen változásokat fog előidézni Erdélyben. De ugyanezzel a problémával foglalkozik Beksics is és a magyar gondolkozók közül még igen sokan. A románság és magyarság közös bánata, amelyet MedgyesL Ady, József Attila zendítettek meg, amint erre az előttem szólók már rámutattak, valóban e két parasztság közös szenvedésében nyilatkozik meg a legjobban. De jól tudjuk, Bajcsy-Zsilinszky Endre is a legkomolyabban és legmélyebb töprengéseiben foglalkozott mind a magyar-román, mind a magyar-jugoszláv kapcsolatok békés és jó megoldásával. Börtönében mártírként f szenvedve' a magyar demokrácia megszületéséért, két gondolat foglalkozatta, két problémán töprengett. Egyik a magyar közoktatás, a magyar általános iskola ügye, mint ami egyik legfőbb eszköze a magyar nép szellemi felemelésének, a másik pedig sajátszerüen az erdélyi kérdés jó megoldása a románság és a magyarság érdekeinek egyforma tiszteletbentartásával és megbecsülésével. Az idő eljárt, elhaladt Bajcsy-Zsilinszky töprengései felett, a történelem megvalósította a maga kereteit s e keretek között Dinnyés Lajosnak és Groza Péternek a kormánya találta meg azt az utat» azt a módot, amelyben ezek a problémák a legjobban megoldódhatnak, a legjobb feloldódásukat nyerhetik. Ezért kérem a it. Országgyűlést, hogy e kultúregyezményt változatlan szövegében, intenciói szerint is és szövegezése szerint is elfogadni szíveskedjék. Befejezésül azonban én is szeretnék néhány szóval az erdélyi magyarsághoz fordulni, (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) de az erdélyi magyarságnak szóló tanulság nekünk, itteni magyaroknak is szól. Ugy érzem, azok a szavak, amelyeket Nagy igen <i. képviselőtársam elmondott, félreértésekre adhatnak alkalmat s ezért szeretném leszögezni azt, hogy a román-magyar kultúregyezmény és a románmagyar kapcsolatok, de az elmúlt három esztendő politikai tanulságai is egyben azt jelentik, hogy minél inkább irredeiitapoilitiikát folytatna a, magyar nép, annál nagyobb bűnt követne el az Erdélyben élő magyarság ellen. (Ugy van! Ugy van! a kormánypártokon.) S minél inkább reakciós, jobboldali politikát folytatna az erdélyi magyarság, annál

6 nagyobb bűnt követne el saját népi jogai» saját léte ellen. Mi jól látjuk, mit jelentett volna, ha Erdély magyarsága Manraval próbál szövetkezni, Maniuval próbál alkudozni, nem pedig a demokratikus haladás vezetőivel. Látjuk, mit jelentett volna, ha a magyarság nem Gfoza, nem Dej, nem Pauker Anna felé keresi és találja meg az utat- Az erdélyi magyarság léte, béikés fejlődése és jövője érdekében szükséges, hogy minél domokratikusabb, minél haladóbb szellemű legyem (NAGY László (md): De az ő megítélése szerint! — RUDAS László (kp): Mi az, hogy az ő megítélése szer riDrtî — SZÖNYI Tibor (kp): Mit kell itt fenntartásokkal élni? — RUDAS László (kp): Csak egy megítélés van! — NAGY László (md) : ök élnek ,ott, nem md! ők tudják!) Az az érzéévi január hő 30-án, pénteken. 538 sem, hogy ehhez ilyen magyarázó kautélák hozzáfűzése teljesen szükségtelen (RUDAS László (kp): És ártalmas!) és ismételt félreértésekre, a gyanakvás. szükségtelen légkörének megteremtésére alkalmas, Ezért szeretném még egyszer határozottan leszögezni, hogy a magyarság annál inkább élheti Erdélyben a magyar níépa, etnikai jogait, minéil na ladóbb demokrata lesz és minél inkább a fejlődés, nem pedig a tagadás eszméit szolgálja. (Helyeslés az ellenzékem. — Taps a kisgazdapárton.) Látva a magyar fejlődést, látva az erdélyi magyar ügyek intézését, bízom abban, hogy az erdélyi magyarság a demokrácia útján megmarad erdélyinek, megmarad magyarnak és megmarad a román állam jó állampolgárának ég a keleteurópai demokráciák hű szolgálójának, mert ez a helyes út, ezt iaz utat kell követnünk. A ikeleteurópai nagy békeműnek, amely most épül, — épül mindazok ellenére, akik azt szeretnék, hogy inkább háború, inkább gyűlő* let legyen Kelet-Európa népei között — egyik nem jelentéktelen pillére az a román-magyar kulturális egyezmény, amelyet a t. Országgyűlés színe elé terjesztettem, s ismételten kérem ennek a tör vény javaslatnak elfogadását mind intenciójában, mind pedig szövegezésében. (Taps a Ház minden oldalán-) ELNÖK: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatnak-e a kulturális együttműködés tárgyában Bukarestben 1947. évi november hó 25. napján aláírt magyarromán egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot eredeti szövegezésében, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! — Felkiáltások: Egyhangúlag!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésében, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. HAJDÚ ERNGNÉ jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. %-ait. Az országgyűlés a törvén'}!javaslat címét és 1—3. %-aif hozzászólás nélkül elfogadja.) ELNÖK: Ezzel az országgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. Napirend szerint következik a kulturális együttműködés tárgyában Budapesten 1947 évi október hó 29. napján aláírt magyar" bolgár egyezmény becikkelyezéséről szóló tör vényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadó úrinak a szót megadnám, a t. Országgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz a Magyar Kommunista Párt, a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt jeh lentettek be szónokokat éspedig Rudas László, Danes József, Vágvölgyi Tibor és Erdei Ferenc képviselő urakat. A bejelentést az. országgyűlés tudomásul veszi. Kovács Máté előadó urat illeti a szó. KOVÁCS MATÉ (pp) államtitkár, előadó: T. Országgyűlés! A magyar-román kulturális egyezmény tárgyalásával kapcsolatban ismételten célzás történt arra a jelentős külpolitikai változásra, fejlődésre, amely körülöttünk