Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-38

527 Az országgyűlés 38. ülése 1948. ELNÖK: A külügyminiszter úr kíván szólni. MOLNÁR ERIK miniszter: T. Országgyűlés! Van szerencsém törvényjavaslatot beterjeszteni a Budapesten 1948. évi január hó 24. napján aláírt magyar román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés becikkelyezése tárgyában. ^ Kérem a törvényjavaslat kinypmatását ós szétosztása t s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a külügyi bizottsághoz való utasítását. ELNÖK: A miniszter úr által benyújtott törvényjavaslatot az országgyűlés kinyomatja, tagjai között szétosztja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságnak. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? HAJDÚ ERNŐNÉ jegyző: Nagy László! NAGY LÁSZLÓ (md): T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A Független Magyar Demokrata Párt és a magam nevében a törvényhozási tárgyalás alkalmából örömmel üdvözlöm a magyar-román kulturális egyezményt, íamelyet a magyar kormány és a román kormány tagjai 1947 november 25. napján Buka; restben megkötöttek. Ez az egyezmény beveze

1 tőjében megállapítja, hogyha »múltban előfor dúlt, nemzeti ellenségeskedésbői fakadó* ellentétek a múlt reakciós kormányai, valamint az imperialista körök által folytatott hazug, rágalmazó ^és haladáselle-nes proDagandá«-ból folytak, és ezek voltak az akadályai annak, hoffy a két nép a másra kultúráját esrymás.sal megismertesse és a kultúra-cseréből folyó hatalmas eredményeket mindkét nép a maga hasznára gyümölcsöztesse. Nincs véleménykülönbség köztünk abban, hogy a magyar és román nép között — különösen az első világháború óta — sok szomorú és súlyos ellentét merült fel. De nincs véleménykülönbség közöttünk abban sem- hogy ezek az ellentétek nem a két nép egymás iránt való belső érzéseiből, hanem a vezetőknek abból a magatartásából fakadtak, amellyel a románt a masryar, a magyart pedig a román ellen ingerelték. Az ellentétek másik ofcá pedig Erdély drága földié volt Erdély földié, ahonnan mi az anyaországba jöttünk. Erdély földje, amelyért mi, akik itt élünk- ma "is a szülőföld iránti határtalan szeretettel rajongunk. Erdély múltja, a benne élő székelységnek, a mi testvéreink" nek évszázados küzdelme, a magyar hazáért hozott annyi áldozata, amely nemcsak vérségi, han-em olyan lelki kötelékekkel is kancsol össze, amelyek akaratlanul is- ^ tudat _ alatt is, mindig féltő aggodalommal és rajongá-ssal töltenek el bennünket. Innen az Országházból izenjük nekik, most, amikor a magyar-román kulturális egyezményt tárgyaljuk, hogy az ő sorsuk, az ő szenvedésük a mi szenvedésünk és az ő boldogulásuk la mi boldogulásunk. (Ügy van!. Ű.ay van! a magyar demokrata párton.) Erdély adta nekünk a maga berendezkedéisével már évszázadokkal ezelőtt a magyar életnek sok-sok demokratikus megnyilvánulását. (Úgy van! Ügy van a magyar demokrata párton.) Erdély tanított meg «berniünket először a vallásszabadság tiszteletére. (DÉNES Itsván (md): Tordait országgyűlés!) Erdély tanított meg már évszázadokkal ezelőtt arra, amit az oroszok nagy államférfia. Sztálin i« évi január hó 30-án, pénteken. 528 tanít, hogy a nemzetiségeket meg kell becsülni. Erdély adta nekünk Budai Nagy Antalt, a székely forradalmárt, aki felverte Erdély földjét az elnyomók és a kizsákmányolók ellen. Erdély 'adta' nekünk Dózsa Györgyöt, a máglyán halt népvezért, aki ezrekre menő tömegeket tudott felrázni már évszázadokkal ezelőtt a zsarnokok és a kényurak ellen. • « r Erdély irodalma a múltban, de az újabb időkben is sok vigaszt- reményt nyújtott a magyartság .számára. Bethlen Gábor, Kemény Zsigmond, a Bolyai testvérek, az öreg Brassai Sámuel és la kolozsvári egyetem kiváló tudósai, akiknek tanítványai voltunk, minds' megannyian a mieink.- Ha Erdély geográf iailag nem is tartozik hozzánk, azért mi velük és Erdély népével mégis soha el nem múló lelki közösségben vagyunk és az erdélyi magyarságtól soha el nem szakadunk. (Ügy van! Ügy van! az. ellenzéken.) Az erdélyi festőkszobrászok, az egyes kis egyházak és paróehiák kultúrát teremtő vezetői, az erdélyi székelyek tónr>)ai. déliai, népköltészete, amelyet Krizia János Vadrózsák címen ee-y életen át gyűjtött össze, mind-mind az erdélyi műveltségnek és művelődésének fontos kincsei és értékei, amelyek a magyar művelődéstörténet lapjain olyan jelentős értékeket képviselnek, hogy már magukban véve is kötelezték a magyar kormányt arra, hogy a -román kormánnyal karöltve minél előbb biztosítsa a magvar kulturális értékek további kiterebélyesítését, Dicséretreméltó feladatot oldott meg ezzel a két^ kormány, amiért elismerés, köszönet és hála jár. Ha semmi mást nem jelentene ez a kulturális egyezmény, csak annyit, hogy lehetőséget nyujt^ arra- hogy mindaz a nagy érték, amely ^Erdély földjén a magyar lélekből kitermelődhetett, továbbra is kitermelődhessék és el ne_ vesszen,, akkor már ez az egy szempont is indokolttá teszi azt, hogy egyhana-á lelkesedéssel fogadjuk él ezt a kulturális egyezményt. Az egyezmény második cikke azt mondja, hogy »mindkét szerződő fél legmesszebbmenőén támogatni fogja a másik fél nemzetiségéhez tartozó es saját országában élő népesség mindennemű kulturális! tudományos, saját anyanyelvű közoktatási, testnevelési intézményeit, « az országaikban élő állampolgárok teljes jogegyenlősége alapján, a haladás és a demokrácia megerősítésének szellemében.« Az egyezménynek ez a második eiíkke. amely arról biz-, tosít bennünket, hogy az Erdélyben _ élő magyarság kulturális, tudományo»s, saját anyanyelvű közoktatási, művészeti és^ ^testnevelési intézményei a jogegyenlőség alapján fenntarthatók, bővíthetők és istápolhatok lesznek, olyan jelentős része ennek az^ egyezménynek, amelyről öt vagy tíz esztendővel ezelőtt álmodni se merészeltünk. (Ügy van! ügy van!) Nehéz időkben, amikor a múlt ^reakciós kormányai voltak a románság vezetői, a magyarság élete a kulturális egyesületekbe, az iskolákba és az egyházi élet keretébe szorult. Ott tartották fenn és élesztették ezt a lángot, amely a legviszontagságosabb időben is magyarnak * tartotta meg őket. Ha; már most a román törvényhozás törvényben is biztosi Garni fogja az erdélyi magyarság tudományoís, saját anyanyelvű közoktatási és művészeti intézményeinek életét és fejlődését, akkor nyugodtak lehetünk, hogy a demokráciában élő