Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-38
525 Az országgyűlés 38. ülése 1948. dalt 1 , a »Talpfa magyar«-t úgy tanították hogy március 15-én kokárdásan elszavaltuk, mint a magyar nacionalizmus himnusz + át. Viszont 48"ban az volt az atmesizíéríáiia a magyar szabadságharc által megteremtett nagy középeurópai, dunamedencei népi megmozdulásnak, hogy körülöttünk szinte mindien nép legjobb szellemisége- minden nép költője a Nemzeti dal szavaival és pr«grammja szerint lázította • a szabadságharc mellé az ő népét. ) így volt ez a románoknál is, de így volt minden körülöttünk élő népnél is. Muresean András például 48-foan így írja mes: a románság szabadságharcos indulóját (olvassa): Ébredj -román a halálos álomból melybe barbár zsarnokid süllyesztettek. Most, vagy s:iha, szabj magadnak új sorsot, mely előtt kegyetlen ellenségid is térdre esnek. Most, vagy soha. mutassuk-meg a világnak, hogy karjainkban római vér csörgedezik, s hogy harcokban győztesen Traján íievét őrzik kebleink. Nézzétek a nagy hősöket: Mihály, István, Corvin! Nézzétek a román nemzetet, őseinket, amint fegyverrel a kézben, a ti tüzetekkel, ereikben kiáltják: Szabadon élünk vagy meghalunk!« Mi látszik ebből"? Ebből az látszik- íhog-y 48-ban népi mozgalomról volt szó és ebben a népi mozgalomban szinte egyforma volt minden szabadság után vágyó népnek a terminológiája. Amikor Bem a reakció seregeinek ellenére bevonul Erdélybe és Erdély városait egymásután szabadítja fel, akkor gyönyörű kiáltványokban szólítja fel a közös szabadság védelmére Erdély népeit, hogy ezeket a kiáltványokat az idő, az azóta eltelt pontosan egy évszázad nem szürkítette ell, és nem vakította meg. (Olvassa); »A magyar hadsereg a közös népszabadságért harcol, ezért, küzdenek sorainkban mindenféle népfaj ivadékai, miáltal egyszersmind az európai népszabadság előharcosául lőn felszentelve... Magyarok, szászok és oláhok nyújtsatok egymásnak testvérileg kezet, távoztassatok minden nemzeti gyűlölséget és boldogok lesztek.« Bem kiáltványai >olyan atmoszférát teremtettek a soknépű Erdélyben, hogy a politikai programmot átvették a költők és ímegverselték. Vanl-Ady Endréinek és József Attilának egy Keresztelő Jánosa az erdélyi költők között, " a 48-as költők között, akit ' Medgyes Lajosnak hívmaklés aki így csinálta meg a közös népi középeurópai vagy dunaniedencei programmot (olvassa): »Nem együtt szenvedtétek-e vad népek dúlásaitf Nőm szántjátok fed egyaránt ősötök szétszórt csontjait? Óh, e haza egy szentelt temető! Hol könnyezni mindenki ö^szejő. Testvérkezet! Testvérkezet! Magyar, szláv és oláh elem! Az átkos különszakadá«. Örökre száműzött legyen! Megváltásunk igéje abban áll, Ha felszakad köztünk minden viszály. Vessétek el, vessétek el A íbtasszú vérteltipoharât! Sa haza jövő üdvéért; igyatok szentelt áldomást. Békére int a kor jó szózata: elyész a nép, mely félem szítana«. v Igen t. Országgyűlés! Ezeket az idézeteket esak^ kiegészítésül hoztam az előttem szóltak beszédeihez, amelyekben már uta'Ms történt 1848. népi szabadságiharcának, forradalmának legjobb hagyományaira. Arról is beszéltek előttem szólott képvise" társaim, hogy milyen feltételek emellett vált búvópatakká mindaz, amit a fcözépeurépai összefogás programmjaként legjobbjaink akkor a szabadságharccal kapcsolatban megálmodtak * évi január hó 30-án, pénteken. 526 A búvópatakká való alakulás feltételeiről szereltnek néhány szót szólni. Az 1867-es kiegyezés azt jelentette, hogy az osztráknémet imperializmus kiformálta alapjait és lehetőségeit arra, hogy Közép-Európába betörjön, gazdaságilag, politikailag bevonuljon. Ebben a politikában 1867 után a magyarságra visszaült feudális reakció uralmi helyzetét biztosítva látta és az egész országot gazdasági rendjével és politikaiistruktúrájával odadobta, hogy erő" sítő matériája legyen a keletre irányuló osztrák-inémet imperialista törekvéseknek. Ezek köztudomásúak. Ám nem egészen köztudomású az a segítség, amelyet a magyar feudálkapitalista reak' ció az osztraknémet imperializimus számára végzett. A helyzet az volt, hogy egész gazdasági struktúránkat úgy építettük ki, hogy az erősítő hídfője vagy pillére legven ennek a kelet félé irányuló törekvésnek. A magyar tőke csakhamar finánctőkévé válik és feltárni segíti a tőlünk délre, keletre lévő dunai államokat a német-osztrák-francia egyesült imperialista törekvések szám ára. így jutottunk ellentétbe a környező népekkel, így jutottunk oda, hogy a magyar szabadságharc legjobb külpolitikai hagyományait úgy elnyelte a fejlődés, mint a homok a kiöntött pohár vizet. Ez az út két hatalmas, tragédiához vezetett. Az egyik az első világháború, a másik a második, rettenetes világháború. A miagyar reakció kétszer vitte zsákutcába a magyar fejlődést, kétszer került zsákutcába egész Középeurópa is, mert külső és belső körülmények hiánya folytán nem tudta egyenletes programmá kiépíteni azt, amit 1848 népi szabadságharca megkiáltott. A második világháború teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a búvópatak-létre kárhoztatott eszmék és gondolatok feltörhetnek és alapjává lehetnek nemcsak magyar viszonylatban, hanem középeuróai viszonylatban is egy új polit-kai kibontakozásnak. Ennek az új korszaknak legnagyobb feltétele az, hog-y a> Szovjetunió gyűjti és szervezi maga köré azokat a népeket, amelyeknek legfőbb létfeltétele, mtegmiaradásuk legnagyobb parancsa az, hogy a szabadság védelmezői legyenek. Egyedül csak ebben az atmoszférában válik lehetővé az, hogy megszüntetve ezt a kocsányszakadást, ami egy évszázadig tartott történelmünkben, visszakössük fejlődésünket az 1848-as népi törekvésekhez és ebből kül- és belpolitikánk rendszerét kiépítsük. Ha itt Középeurópában olyan hatalmi sugárzások érvényesülnek, amelyek ismét egymásnak akarnák ugrasztani e népeket amaz egyszerű tétel folytán, hogy »oszd meg és uralkodj«, »divide et impera«, akkor beláthatatlan volna előttünk az az idő,, amíg várnunk kellene arra, hogy megteremtődjenek a dunamenti, középeurópai békés együttműködés feltételei. Pártom és a magam részéről a következők hangsúlyozá-ával üdvözlőim a masryar kormányzatnak ezt az újabb lépését. Mi. magyar parasztok az évszázadok folyamán békében éltünk a szomszéd népek parasztsága mellett és közösen harcoltunk közös elnyomóink, a középeurópai feudális erők ellen. Mi azt látjuk és azt mondjuk, hogy közös fronten fogunk találkozni akkor is, ha bármily irányból jövő erők veszélyeztetnék ezt a most megkezdett fejlődést és kibontakozást. Magát a megkötött egyezményt magam és pártom névéiben; elfogadom. (Taps a kormánypártokon.)
