Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-38

523 Az országgyűlés 38. ülése 1948. hogy a népi elkülönítést hangsúlyozzák, mert hiszen harcmodorukat az akkori . tábori tá'któl» tehát csehektől vették át és ugyanakkor soraikban a jogkérésnél Bábolnán ott voltak a román parasztok is. Dózsa parasztjai között — és itt ellent kell mondanom az élőadó képviselő társamnak — igenis ott volt a román parasztok igen tetemes része, mert hiszen nem vonhatták ki magukat ez alól a szédítő erejű mozgalom alól, amelyben érdekeik természetszerűen (találkoztak. Ugyanúgy érvényesül ez Hora-Klofíka lázadásában és valóban úgy van, ahogyan Szőnyi képviselőtáriam mondotta: 1848-ban nem tudtuk kiépíteni a közeledés útjait, de lényegében ugyanannak a gondolatnak a jegyében dolgozott Baleescu mint amely gondolatnak nálunk Magyarországon Kossuth Lajos volt vivője. A két nép találkozott a határmenti kultúrákban és találkozott akkor, amikor közös érdekeik következtében létre kellett a közlekedésnek jönnie. A kiegyeizés utáni időszakban Magyar" ország helytelen nemzetiségi politikája volt az, amely a szakadékot a két nép között elsősorban mélyítette. Természetes reakciója volt ennek, hogy a román értelmiség a nemzetiség elnyomására épülő magyar politikának hibás volta miatt hajlandó volt összefogni a ral Magyarország ellen. A mindenkori választások tartama alatt a magyar kormányzat csendőrszuFoiinyal kényszerítette rá a románokat^ hogy az ő küldöttjeire, az ő jelöltjeire adják le szavazatukat és amikor ezzel a románok iszembeszálltak és lassan kialakult egy erős magyargyűlölet a román lelkekben, akkor lényegében néni tettek egyebet, mint foggal és körömmel védték nyelvüket és nemzetiségüket. Amikor Petőfi azt mondja, hogy a Kárpátoktól le az Aldünáig egy bősz üvöltés hangzik, akkor Emineseu erre azt feleli, hogy a Dnyesztertől a Tiszáig. Petőfi arról beszél, hogy a Kárpátoktól le az Aldünáig, akkor ő a Dnyesztert és a Tiszát említi és egyik költő sem veszi észre, hogy lényegében a két nép ugyanazon a területen él és népi érdekei közösek. A múlt rendszer és a Horthy-rezsim alatt mindenkor azt a hiedelmet plántálták a két népbe, hogy áthidalhatatlan szakadékok vannak közöttünk, pedig Emineseu helyesen látja meg, hogy mindaz, ami Romániában történik, lényegében a magyar politika eredménye, .amikor azt mondja, hogy »még a nemzetiség fogalmát is a magyaroktól tanultuk és nem román módon nacionalisták a románok, hanem azzal a radikális exkluzivizmussal, ami a magyarokat jellemzi.« Tehát még ezt is tőlünk vették át. Trianon természetes következménye volt az eddigi politikánknak, és amikor Trianon után elindul az irredenta mozgalom^ Magyarországon, amelyet Horthyék lauszíroz:nak, akkor végkép éfltíet vernek erre az időre a két nép közé. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ha meg. ismerjük egymás költőit, íróit, filozófusait, akkor ez a közeledés természetszerűen létrejönMeg kell ismerniök a mi Petőfinket, aki világszabadságTÓl beszél és meg kell ismerniök Ady Endrét, aki a »Magyar Jakobinus Dalá«-ban azt mondja, hogy hiszen minden magyar-olálr szláv bánat egy bánat marad, azt mondja, hogy keservünk és gyalázatunk ezer esztendő óta rokon, tehát abban az irányban kel] munkálkodnunk, hogy az az ezer esztendő óta rokon bánat és az az ezer esztendő óta rokon gyaláévi január hó 30-án, pénteken. 524 zat végre eltöröltessék, és még a maradványai s© legyenek többé. Felmerülhet az a kérdés, hogy mi rosszul járhatunk ezeknek a kapcsolatoknak kiépítése következtében, mert hiszen Magyarországon lényegesen kevesebb román él, mint amennyi , magyar Romániában. A demokratikus Románia politikája egyáltalán nem ad okot arra, hogy ezt feltételezzük, sőt» ellenkezőleg, az, ami ma Romániában folyik, biztosíték számunkra. Én a felszabadulás után lent voltam Romániában, láttam a marosvásárhelyi román katonai akadémiából lett munkásegyetemet, amelyről előttem ketten is szóltak, amelynek most hatszáz magyar orvostanhallgatója van. Tudom, hogy a román közoktatásügy reformjai között szerepel az is, hogy olyan területeken, ahol 20°/o ia magyar lakosság, magyar iskolákat létesítenek. Mindez annak bizonyítéka, hogy a románok őszintén közelednelkl ma felénk és nekünk őszintén és örömmel kell elfogadnunk a felénk nyújtott jobbot. A környező államok demokratikus alkotmányainak közös gondolatai vannak, és ezek jegyében építjük mi a közeledés útját, és amikor ott tártunk, hogy végre tár* g'yaljuk a magyar-román kulturális egyezményt, örömmel jelentem ki, hogy azt magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? HAJDÚ ERNÖNÉ jegyző: Jócsik Lajos! JÓCSIK LAJOS (pp): T. Országgyűlés! A magyar demokrácia immár lépésről-lépésre bebizonyítja azt, hogy maigát 1848 örökösének tekinti. Stílusos ez a most. tárgyalás alatt lévő egyezménnyel kapcsolatban is, amelyet éppen 1848 centenáriumának esztendejében kötöttünk egy szomszédunkkal. Hogy mennyire úgy van, hogy a magyar demokrácia belső és külső politikájában a magyar szabadságharc örökségét — természetesen legjobb örökségét — vette át és folytatja, arról az országgyűlés színe előtt a bankok államosításával kapcsolatban belpolitikai tekintetben már szólottam. Kessuthéík iparpolitikája az volt, hogy öncélú magyar íp'art téremtsieinek a magyarság számára, a magyar polgári kultúra alapjaként. A magyar demokrácia éppen most hajtja végre ezt a kossuthi programmot, hogy erős karként építse be nemzetgazdaságunk rendszerébe a magyar ipart a szocializálással, államosítással. A magyar demokrácia külpolitikai tekintetben is rálépett arra az útra, hogy megvalósítsa 1848 legjobb külpolitikai hagyományait. Miért kell erről beszélni? Ha egyenletesebb, demokratikusabb lett volna az idáig tartó fejlődésünk, akkor az egész nemzet előtt szintes köztudomású volna ez a megállapítás, azonban az lett köztudomásúvá, hogy 1848 igazi értelmét kiforgatták a reakciós kormányok» teljesen nacionalista _törekvésként állították be» úgyhogy az egész nemzet tudatából, még a nép tudatából is -szinte kioldották népi és középeurópai tartalmát. Ha viszont megkeressük a forrásokat, amelyeikből reálist igazi és lényegszerinti képet tudunk 48-ról alkotni,- akkor döbbenve látjuk azt a rontást és hamisítást, amelyet 48-on elkövettek, de egyszersmind örömmel látjuk azt, hogy 48 szinte megfogalmazta már a magyar demokrácia számára a külpolitika teljes programmját is. Egy példát mondok erre: iskoláinkbán a magyar nemzeti