Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-35
455 'Az országgyűlés 35. ülése 1948. Interpellációmnak kettős célja volt. Egyrészt az, hogy nyilatkozatra kérjem a miniszter urat, mert az ország lakosságának ismernie kell az ellátási helyzetet az ásványolaj téré«, tudnia kell, mire számíthat és miért nem tudták szükségletét kielégíteni, másrészt pedig • az, hogy kéïve kérjem igen t. képviselőtársaimat, hogy ha — különösen faluhelyen — panasz van, baj van. akkor a kormányzati intézkedések és az adminisztrációs tévedések helyett ne azon a kiskereskedőn méltóztassanak keresni ennok az okát. hanem a dolog hátterében. Ä dolog háttere pedig az, hogy három évvel egy ilyen kataklizma után még nem mehet minden úgy, ahogyan mennie kellene, (pgy van! Ügy van! — Taps az ellenzéken-) ELNÖK: Az országgyűlés az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Vértes István képviselő úr interpellációja la^ pénzügyminiszterhez -a határilletékek sérelmes megállapítása tárgyában. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. ' HEGYEST JÁNOS jegyző (olvmsa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a határforgalom-illeték tárgyában kibocsátott 14.800/1947. korm. számú rendelet 3-ik §-ának. de különösen 'annak 9. pontja harmadik bekezdésének értelmében a határforgalmi illeték fizetése- alól mentesítendő, vagy mentesíthető jóformán mindenki, kivéve a kereskedelem és az ipar érdekében utazókat, ós ezáltal ez a réteg azonos elbírálás alá kerül a fényűzésből utazó közönséggel? Annak feltételezése mellett, hogy a miniszter úr az ipar és a kereskedelem gazdasági misszióját elismeri és az ilyen érdekből történő utazást fényűzésnek nem tekinti, hajlandó-e a rendelet, hatálya alól ezt a réteget is, amenrtyiben az utazás célja hitelt érdemlően igazoltatik, kivenni? , Van-e tudomása miniszter úrnak arról, hogy ez a rendelet az annyira kívánatos ide« geraforgalmat ís rendkívül károsan befolyásolhatja és hajlandó-e odahatní, hogy az yisszavonassékl« ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat illeti a^szó! VÉRTES ISTVÁN (md): T. Országgyűlés! Előttem fekszik a Magyar Közlöny dereember 21-i számának az a rendelete, amely a jobboldalon és a baloldalon a magyar állampolgároknak egy-egy külön osztályba sorozásáról rendelkezik. Az egyik rendelet, amelyről legutóbb már volt szerencsém interpellálni és amelyről jelenleg nem fogok beszélni, a kereskedők élelmiszerellátási osztályba, sorozásáról intézkedik, a második rendelet pedig a határforgalmi illeték kérdését rendezi. Látszólag ez igen csekély, jelentéktelen ügy, lényegileg azonban mégis alkalmas arra, hogy állampolgár és állampolgár között (LUKÁCS Vilmos (md): Első- és másodosztályú állam" poígárok!) ismét csak első és második osztályt kreáljon. Nem vagyok egészen tisztában azzal, ami indítja a kormányt arra, hogy még a gyermekr cipőben járó idegenforgalmat is nehezítse; nem tudom, milyen politika indítja arra a belügyi kormányzatot, hogy az utazásokat lehetőleg csökkentse, de azt látom, hogy ezzel kapcsolatban is új adókat akarnak kreálni és ahelyett, hogy előmozdítanák az embernek ém január hó lé'én, szerdán. 456 veleszületett vágyát, hogy tudását, látását, tapasztalatait fejlessze és utazással is erősítse, ezt minden eszközzel igyekeznek megakadályozni. Ha rajtam múlnék, nemhogy nehezíteném, de mindent megtennék abban a tekintetben, hogy a magyar idegenforgalom fellendüljön. (Felkiáltások a kommunistapárton% Most igazat mondott! Véletlenül megmondta őszintén! — Zaj a kommunistapárton.) Nézze képviselő úr, ez bizonyos intelligenciát, bizonyos gazdiasági tudást is igényel. Megengedem, ezt nem lehet népgyűléseken elsajátítani. | Én tehát az ország gazdasági élete érdiekében mindent megtennék, hogy a külföldről az ezreket és" tízezreket ideesalogassam, idecsábítgassam, (Derültség a kommunistapárton.) hogy igenis lássa'.':, hogy itt a Duna völgyéiben micsoda újjáépítés folyt, hogy igenis lássák,, hogy itt Európában tulajdonképpen egy új ország születik. (Zaj a kommunistapárton.) Nincs nekünk semmi takargatnivalónk, nincs nekünk semmi titkolmivalónk. És éppen úgy megengedném, hogy azok, akik idebenn: nincsenek megelégedve és ki akarnak menni, ám menjenek (Zaj a kommunistapárton. — Egy hang a parasztpártról: Ne vigyék ki a vagyont!) és nézzék meg, hogy mennyivel különb a helyzet ebben az országban, mennyivel különb élet folyik, mennyivel inkább a'gazdasági élet, a tudományos élet, mennyivel különb az élet minden téren. Biztosan vissza fognak jönni és meg fogják állapítani, hogy azt az állítólagos elégedetlenséget, vagy azt aziáUítólagos bírálatot, amelyet egypáran már aligalig bírnak el, nem megfelelően tálalják fel és félremagyarázzák. (Közbeszólás a kommunista? pártról: Arra nines szükség, hogy ezt megállapítsák, mi ezt tudjuk!) Ez a rendelet azonban abból, a szemszögből is káros, hogy ha megnehezítjük kifelé az utazásokat, akkor a valószínűség' az, hogy a külföld is meg fogja nehezíteni mifelénk. Márpedig —• nem tudom, méltóztatnak-e tudni — a mostani háború előtt az idegenforgalom a legnagyobb valutaszerző volt, mert a mezőgazdaság után több valuta folyt be az idegenforgalom révén, mint az iparból. Ha tehát nekünk ezen a téren-valamit előre lehetne lendítenünk, akkor külkereskedelmi mérlegünk is jelentős módon javulna, ami elsőrangú feladat. De nem is erről van szó, hanem arról, hogy kiadnak egy rendeletet, amely alól azután mindenkit kivesznek a kereskedelem és az ipar érdekében, utazókon kívül. Kiveszik a sportolókat, kiveszik a tudományt, kiveszik a luxust, kiveszik a társasutazásokat, csak a kereskedelem és az „ipar tényezői maradnak' a rendelet hatálya alatt. Én mint régi sportember (LUKACS Vilmos (md): Boxoló! — Derültség.) # szívesen és boldogan látom, ha ki** mennek ifjaink és ott dicsőséget szereznek a magyar népnek. Szívesen látom, ha különvonatokon száguldanak le Abbáziába munkástestvéreink, hogy ott üdüljenek és új életerőt merítsenek, (Gúnyos derültség a kommunista' ; párton. — LUKÁCS Vilmos (md): Hát miért' nem lehet ezt elhinni?) , Tisztelettel kérdem, hogy mikor nem luxusutazó az a kereskedő, gyáros vagy iparos, akinek — a nemzetközi cserekereskedelemnek egyik tényezője lévén — feladata javak közvetítése az egyes országok között, nem érdemli-e meg legalább azt az elbánást, mint a labdaIrűgó vagy jéghokkizó csapat? (LUKÁCS Vil"
