Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-35

453 'Ast wszággyűtés 35, ülése IMS. juk! Halljuk! a magyar demokratapárton.) A november 19-i interpelláció«, napot jóformán a világítási mizériák uralták, mert több kép­viselőtársam interpellált a petróleumhiány és az elektráí'ikálás kiterjesztése ügyében. Sajná­lattal kell azonban megállapítanom- hogy a petróleumkérdéssel kapcsolatban, — bár ez a kérdés nemcsak a falusi lakosságot, hanem a perifériák és a városok lakosságát is egyaránt érdekli, — nem azt az objektív, felelősségtel­jes hangot használták t, képviselőtársaim, amelyet ez a probléma megérdemelt volna és amelyet ebben a teremben — úgy érzem _ —­képviselőtársaimtól egyaránt el lehet várni. _ Különösen hat, ha visszaemlékezünk Hidasi Ferenc igen t. képviselőtársam interpelláció­jára. Ő laizti kérdzte u miniszter úrtól az or" szággyűlési napló 1160 hasábjainak tanúsága szerint: Van-e tudomása arról, hogy igen sok vidéki kereskedő háborús rémhírek hatása adiatt a, nagyobb haszon reményéhen kivonta a forgalomból a gyufát, sót és ptróleumot? Az igen t. túloldalról azután Szabó Imre igein t. képviselőtársam a napló 1167. hasábjának tanúsága szerint a következőket mondotta ezzel a'kérdéssel kapcsolatban: »A nép ellen­ségei, akik keresve keresik az alkalmat,^ hogy aszálysujtotta parasztságunkat lázítsák ós elégedetlenségre hangolják, tapasztalatom sze­rint szántszándékkal rejtik el ést tartják .vissza nemcsak a textilárut, amiről előttem szóló be­szélt, hanem a petróleumot is, mert azt sze­retnék, ha a sötétben üldögélő falusi nép még a sötétséget is a demokrácia nyakába varrná. Jól tudja a reakció, bogy a parasztembernek ilyenkor téli időben van, alkalma arra, hogy beszélgessen, olvasgasson, okosodjék, művelőd­jék és éppen ezt akarja, megakadályozná a reakció akkor, amikor eldugja a petróleumot«. (Elnök: IMPLOM FERENC. — 13,31.) Azóta két hónap telt el és én szeretném megkérdezni Hidasi és Szabó igen t. képviselő­társaimat, hogyha ők itt pozitív tudomásról és tapasztalatról beszélnek és ha a kereskedő­társadalomnak a proletárjait, ezt a legszegé­nyebb réteget, amelyet senki és semtoi meg nem véd, amely neim^ hun3 r ászkodik meg ugyan, de nem tudja magát a nagypártok ár­nyékában meghúzni, megvádolják, vájjon tet­tek-e ellenük valamilyen lépést amiatt, hogy ezek a kereskedők eldugják a petróleumot, vagy ha nem tettek, akkor nem érzik-e, hogy nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja és nem az a legény, aki sért, aki bánt, Iharnem az, aki belátja hibáját és belátja azt, hogy ezt a társadalmi réteget ok nélkül bántotta s ezért ideáll és elégtételt ad neki? (NAGY Ká­roly (kp'*: Kihez interpellál ön?) Ez az inter­pellációm bevezető része. (Közbeszólás a kom­mimistapárton: Hat forintért van petróleum! —, Zaj.) Megtette-e képviselő úr megfelelő he­lyen a jelentést, megtette-e azt, ami köteles­sége,, ha tudomást szerzett ilyen hazaáruló cse­lekedetről? Ha neun tette meg, akkor ne mél­tóztassék ezt a kérdést tovább, feszegetni. (Űffy va : n! a kisgazdapárton.) Most bemutatok egy Pápáról 84 aláírással kapott levelet, amely* arról fog tanúskodni, hogy mennyivel különb, szebb, jobb és mele­gebb érzéssel panaszkodnak kereskedők amiatt, hogy nem jutnak ahhoz» hogy két deciliter pet­róleumot adhassanak a munkásoknak. Szól pedig a levél a következőképpen (ohiassa): »Nem kérnek semmit» ami nem illteti meg őket» évi január hó lí-é-n., szerdán. 451 csak legszerényebb szükségletüket! Nem akar­nak már este olvasni sem, csupán az apa, az anya. a leány, és a fiú gyárbamenéséhez, öltö­zéséhez, vaesoramelegítéséhez szükség volna néhány deciliter petróleumra. Még azért sem zúgolódnak, ha két decilitert kapnak, mert hát nincs, de legalább olyan keveset kellene adni, ami erre elegendő.« Látja képviselőtársain, hogy az agyoncsé­pelt, meggyötört- kitagadott falusi kereskedő így ír azért, mert nem tud petróleumot, adui. (Közbeszólás a kisgazdapárton: A nagykeres­kedőkre mondta!) Ne beszéljenek a nagykeres­kedőkről. Ki a nagykereskedő? Ezek kiskeres­kedők, akik annak a munkásnak' parasztem­bernek adják el a, petróleumot! (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Azért akad egy-két nagykereskedő is!) Persze, hogy akad, amint akad. nagybirtokos is! Miért ne akadjon? Ami mármost a dolog lényegét illeti, ma­gam is úgy látom- (Zaj a kommunista- és a szoeiájdemokratapérton.) hogy a petróleum­helyzet körül valami nines rendben. 1946-ban ugyanis a havi termelés 5400 vagon volt, ezzel szemben az 1947. év első tíz hónapjában a ter­melés 4850 vagon volt. Természetes- hogy ez a nagy mennyiségi csökkenés alkalmas arra. hogy ,n t lakosság petróleumellátásában némi zökkenő álljon elő­Nem kutatom és kéréseim, hogy ennek a csökkenésnek tulajdonképpen mi az oka, mert az túlmesszi menne és a rendelkezésemre álló rövid idő nem lenne • alkalmas ezt kifejezésre juttatni. De le kell szögeznem, hogy az export kérdése semmi összefüggésben nincs a petró­leumellátással, mért az .elmúlt év első öt hó­napjában 13.770 vagont exportáltunk, úgyhogy 10.480 vagon maradt az országban. Ez az ország szükségletének fedezésére tö­kéletesen elegendő volt. Az elmúlt év első öt hónapjában a petróleumellátás tekintetében a panaszok elég ritkák voltak. Az autós társa­dalom megkapta a maga benzinjét- és fűtési célokra ás annyi maradt, amennyi éppen szük­séges volt. Ezzel szemben az év második öt hó­napjára eső 13.700- vagonból az export csak 7480 vagon volt, tehát 6500 vagon állt még a ha-zai fogyasztásnak rendelkezésére. Természetesen elismerem és ez, vitán felül áll, hogy jóvátételi kötelezettségeink a lakos­ság szükségletét is megelőzik, de ez a jóváté­teli szükséglet eddig is fennállott és ennek mindig becsülettel eleget is tettünk. Ilyen kö­rülmények között mégis magyarázatra szorul a helyzet, mert h a visszatekintünk az 1918-as állapotra, amikor nem volt Lispénk és nem volt semmiféle ásványolajternielésünk, azt lát­juk, hogy akkor sem volt sokkal rosszabb a helyzet az ország egyes, részein, mint ma, így állnak a dolgok a petróleum terén. Ami mármost az olajfűtést illeti, tavaly egészen nagyméretű propagandát kezdtek an­nak érdekében, hogy a városi lakosság,a szén­fűtésről igyekezzék áttérni az olajfűtésre. *A propaganda meglebetősen eredményes volt és jelentékeny számban alakították át a kazáno­kat olajfűtésre- Ezután azonban mi történt? A széntermelés az idén sokkal kedvezőbb." az olajtermelés pedig rosszabb lett. Szénnel azon­ban ma már nem pótolhatják ai hiányokat az olajfűtésre áttért lakosok, úgyhogy a városi lakosságnak nem túlnagy, de elég jelentős ré­sze ma itt áll szón és olaj nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom