Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-34

389 "Az országgyűlés M. ülése 1948. • * gozó tömegeknek, mint amilyen életszínvonalon ia fejlettebb kultúrájú európai ember élni kíván. T. Ház! Amikor a jugoszláv-magyar barátsági ás segélynyújtási szerződéig törvény beiktatását tárgyaljuk, akkor úgy érzem, hogy visszapillantást kell vetnem arra a külpolitikai munkára, amelyet a koalíciós kormányzás a felszabadulás után végzett. Egy vesztes háború» a csatlós állam terhe nehezedett a koalíció kormányára akkor, amikor elkezdte munkáját. A Szovjetunió segítségével kiemelkedtünk elzárkózó ttságunkból, a Szovjetunió felé baráti politikát folytatva, független és szabadállamot teremtettünk. Jóbarátí és korrekt viszonyt tartunk fenn a többi győztes államokkal is. Kulturális egyezmények sorát kötjük a dunavölgyi népekkel. Jugoszláviával most, mint egyenrangú féllel, baráti és segélynyújtási egyezményt kötünk. Mekkora haladás és mekkora felemelkedés ez abból a mélyből, ahol ' voltunk. A dunavölgyi népek politikája talán egy^ lépéssel közelebb viszi a nemzetek megbékélését. Hiszem, hogy ezzel az egyezménnyel a héke ügyét szolgáljuk és elmúlik az a; (feszültség' a nemzetek között, amely bizonytalanná és keserűvé teszi az emberek életét. Amikor a független kisgazdapárt nevében az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. akkor úgy érzem, hogy a Duna táján a paraszti népek közös hazájában a megbékélés. szellemének teszek szolgálatot. A független kisgazdapártba tömörült demokratikus érzelmű, radikáilis. haladó gondolkodású parasztság nevében kezet nyújtok innen, a magyar országgyűlés házából, a demokratikus jugoszláv köztársaság minden parasztjának, minden dolgozójának, haladjunk ezután együtt a történelem útján, soha senki el ne választhassa többé a mi útjainkat. (Élénk, hosszantartó taps.) ELNÖK: Szólásra következik? HEGYESI JÁNOS jegyző: Gosztonyi János! GOSZTONYI JÁNOS (pp): T. Országgyűlés! Talán furcsának tűnik, hogy olyan szónokok utáin- inint Marosán György, Révai József és Dobi István, a nemzeti parasztpárt nevében én, az ' országgyűlés legfiatalabb képviselője szólok hozzá ehhez a népünk történetében kétségtelenül nagyjelentőségű de nemzetközi vonatkozásaiban is jelentős törvényjavaslathoz. Éppen ezért elöljáróban szeretném hangsúlyozni azt, hogy jelen felszólalásomban nem" csak pártomnak, a nemzeti parasztpártnak a véleményét akarom elmondani, hanem szólni akarok az egész magyar demokratikus ifjúság nevében, de különöskép azok nevében, akik veäem együtt megjárták már a népű djetooh kratikus államok élén járó # Jugoszlávia területét és akár a brcsko-banovicsi, akár a samacszarajevói vasútvonalom a gyakorlatban is hitet tettek népünk barátsága, együttműködése és kölcsönös segélynyújtása mellett. Az előttem szólott igen t. képviselőtársaim felszólalásaikban részletesen taglalták és méltatták az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentőségét. Nem vagyok hivatva arra felkészültségem hiányában sem, hogy ugyanilyen formában foglalkozzam azzal a témával, hogy miért van népünknek szüksége az együttműködésre. a barátságra és a kölcsönös segélynyújtásra. TJgy érzem,. Dobi István képviselőtársam a magyar parasztság nevében is bebizonyította, hogy a múltban is egy volt a két nép parasztévi január hó 13-án, kedden, 390 ságáuak útja é* csak teljesen reakciós és népellenes mesterkedések idézték elő azt. hogy népünk parasztsága két világháborúban, sőt talán egész történelmünk folyamán szembenállt egymással. Nekünk, a nemzeti parasztpártnak az a véleményünk. 4iogy ez a törvényjavaslat ezen a helyzeten döntő javulást fog előidézni, és mivel feltétlenül szükséges a-két nép parasztságának együttműködése, egészen bizonyos, hogy a jövőben a jugoszláv és a magyar parasztság nem ellenségként, hanem barátként és testvérként fog egymás . mellett állni. Rövid felszólalásomban, tekintettel arra. hogy meggyőződésem szerint ennek a törvényjavaslatnak a jelentőségét valamennyi képviselőtársam átérzi, isőt ezen túl. tudatában van aínnak az útnak, annak a szerepnek is. amelyet Jugoszlávia népei megjártak, illetve betöltenek, csupán az új Jugoszláviának egy olyan momentumáról szeretnék beszélni, amely — úgy hiszem — kevésbbé ismeretes a törvényhozás tagjai előtt. Nevezetesen a jugoszláv ifjúságról, valamint a jugoszláv és a magyar ifjúság eddigi barátságáról, közös multunkról és közös jövünkről szeretnék beszólni. Mielőtt azonban erre rátérnék és ismertetném a jugoszláv ifjúság hősies munkáját, amelyet a háború alatt fegyverrel kezében, később, a felszabadulás^ után az országépítés és, a továbbfejlesztés munkájában elvégzett, egy-két más dologról is meg kell, emlékeznem. Előttem szólott képviselőtársaim is hangoztatták már és utaltak arra. hogy az utóbbi esztendők során talán egyetlenegy állam sem ért el akkora fejlődést, akkora belső átalakulást, mint déli szomszédunk. Kétségtelenül igaz

% hogy Jugoszlávia népe, a jugoszláv népköztársaság népei a demokratikus, a haladó államok élén járnak. Helytelen lenne, ha azt a nagy nemzetközi tekintélyt, amelyet Jugoszlávia annak ellenére élvez,, hogy földrajzi fekvése és területi nagysága szempontjából talán jelentéktelen államnak látszik, csupán annak tulaj donítanók, hogy Jugoszlávia a győztesek táborában foglal helyet. Köztudomású, hogy a győztesek táborában van Norvégia, Belgium, Hollandia és sok más" állam, amelynek megközelítőleg sincs akkora nemzetközi tekintélye» mint Jugoszláviának. Kétségtelenül két ok játszit döntően közbe abiban. hogy Jugoszláviára nia a világ valamennyi haladó állama és haladó embere csodálattal tekint. Az^ egyik^ az a hősies küzdelem, amelyet Jugoszlávia néjpei négy esztendőm át folytattak a belső és külső elnyomás ellen, a másik pedig az a^ szinte példátlanul gyors belső politikai, társadalmi és gazdasági átalakulás, amelyen Jugoszlávia az elmúlt három esztendő során kereezitiilniemft. Kétségtelenül igaz, hogy talán a Szovjetuniót és Lengyelországot kivéve^ Európának egyetlenegy állama sem szenvedett amnyi ember- és anyagveszteséget a fasizmus elleni végső küzdelem során, mint Jugoszlávia népei. Erre az előttem felszólaltak is céloatak már. Én csupán a tudatosítás céljából mondom el azt. hogy 1945 novemberébem, amikor Parisban összeülteik a tizemnyolo győztes állam képviselői és megállapították, hogy a Szovjetuniótól és Lengyelországtól eltekintve az európai államok ötmillió embert veszítettek a fasizmus elleni küzdelemben, akkor derült ki, hogy ebbel az - ötmillió emberhői 1,700.006 jugoszláviai lakos volt. Az a helyzet, hogy em25*