Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-34
37T r As országgyűlés Sí. ülése 19ÍS. évi január kő IS-án, kedden. — mas volt. Es mi magyar-ok a magunk részéről nem szeretnők újra a bőrünkön kita'pasztalni, kipróbálni az ilyen kísérletek veszélyességét- Nemzeti függetlenségünk létérde,kei párancseljak, hogy minden olyan kísénlety tel szolidárisán szembeszálljunk azokkal a . népekkel, amelyeket illet, amelynek célja a német imperializmus talpraáíllítása, Ezért kötjük a most tárgyalás alatt álló szerződést Jugoszláviával elsősorban a német imperia-. tizmus feltámadása esetéreSoha többé nem történhetik meg, hogy a magyarság a némtet imperializmus oldalára álljon. Bárkik legyenek is a protektorai ennek a német imperializmusnak, soha többé nem történhetik meg, hogy a magyarság kihasználni engedje magát a német imperializmus által a szomszéd népek és ezzel sajátmaga ellen. Soha többé nem történhetik meg, hogy a magyarság magárahagyatva és védtelenül álljon a német imperializmussal szemben. Ezért kötjük ezt a szerződést. De nemcsak •ezért, t. Országgyűlés! Nemcsak a német imperializmus feltámadásának veszélyével állunk szembein a világipolitikában. Sajnos, Hitlernek vannak örökösei. Sajnos, vannak olya• nok. akik nem tanultak abból, hogy Hitler világuralmi tervei füstbementek. , . Ezek az imperialisták nem akarnak belenyugodni abba, hogy a második világháború kimenetelének eredményeképpen DélkeletEurópa nem nyitott ajtó többé, nem szabad vadászterület többé az imperialisták számára. Nem akarnak belenyugodni abba, hogy itt nem lehet támaszpontokat teremteni egyik vagy másik országban, s ho'gy ez a terület nem felvonulási terep többé; nem akarnak belenyugodni abba, hogy a Duna-völgyének és Délkelet-Európának népeit nem lehet -többé belekalkulálni semmiféle sakkjátszmába és nem •akarnak belenyugodni abba, hogy ebben a sakkjátszmában a Duna-völgy ének és Délkelet-Európának népei nem akarnak többé parasztok lenni; hojgiy a maguk útján akarnak járni, szabadon és függetlenül és az életüket úgy akarják berendezni, ahogy nekik tetszik. Ezekkel a törekvésekkel szemben is költöttük, illetőleg 1 kötjük ezt a szövetségi szerződést Jugoszláviával. Jugoszlávia és Magyarország e 'szerződés tanúsága szerint felismerteik, hogy az egyik ország függetlensége feltételié a másik owszáíg függetlenségének, és ezzel a szerződéssel megmondják mindazoknak, akiket illet, hogy közösen fogják védeni függetlenségüket minden imperiafista támadó kísérlettel szemben. De hadd mutassak itt mindjárt rá arra is, hogy ez a szerződés alapgondolatában és céljaiban» szellemében és betűjében a béke, még*egyszer a béke és harmadszor is a béke biztosítására irányul. Ne bántson bennünket senki, mert mi sem akarunk bántaná senkit ! A magyar nép és az tíj Jugoszlávia népei azzal szeretnének és akarnak elfoglalva lenni» hogy a saját új házukat, új hazájukat építik és semmi más vágyuk és törekvésük nincs, mint az, hogy hagyják őket nyugton végezni ezt a munkát.» T. Országgyűlés! Ha valaki, akkor mi magyarok tanultuk meg azt, hogy a háborúra csak, ráfizetni lehet. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Nem akarjuk, hogy a mi hazánk újra haddterüiet legyen; nem akarjuk, hogy * gyáraink és lakóházaink újra romhalmazzá váljanak- A háború visszaveti minden nemzet fejlődését. Mi magyarok kevesen vagyunk és takarékoskodnunk kell a magyar vérrel. (PARílAGI GYÖRGY (md): Ugy van! - Taps a Húz minden oldalán.) Nem akarjuk, hogy tíz-húsz évenkint elveszítsük országunk férfilakosságának 10 vagy 15, vagy esetleg 20 százalékát. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ha tehát valamely nemzet megtanulta azt, hogy mit jelent a béke, azok mi vagyunk, magyarok. T. Országgyűlés! De megtanultunk egyebet is. Megtanultuk azt, hogy gyengén és magunkra maradva nem tudjuk a békénket- biztosítani- A magukra maradó és gyenge nemzetek stem szelídítik meg az imperialistákat, hanem növelik étvágyakat és támadó- kedvüket. Az az ország, az ja nemzet, amely nem mutat elszántságot arra, hogy békéjét és függetlenségét megvédi,'há kell, az ultima ratio eszközeivel, fegyverrel is, az nem a. béke biztosításán'fáradozik, hanem azokat segíti, akik egy új világháború kitörésén fáradoznak. T. Országgyűlés! A pacifizmus nem fegyver a béke védelmében, nem fegyver a támadók ellen. Az elszigetelődés, a semlegesség szintén nem a béke fegyvere. Fegyvere a békének a békéjüket és függetlenségüket életrehalálra védeni kész. nemzeteknek a szövetsége, összefogása, szilárd frontja. Ez a békeí'ront hiányzott akkor, í. képviselőtársaim, amikor Hitler megindította a háborút a szabad európai népek ellen és az egyiket . a másik után igázta le. A kis és nagy nemzetek akkor nem segítették egymást- sőt egyes országok azt hitték, hogy a helyes politika az, ha Hitlernek odadobják koncul a másikat, a szomszédot. Nem kell egyébre emiékeztetnem, mint arra, ami 1938-ban Münchenben történt. Nem lesz új München, Védjük a békét és éppen ezért fogunk össze, éppen ezért kötünk szövetséget egymással, éppen ezért .mondjuk azt: »Egy mindenkiért és mindenki egyért!« A szabadság' és a nemzeti függetlenség oszthatatlan. Az imperializmussal^ a szabad népek oszthatatlan, bekefrontját kell szembeállítani! (Ugy van! a kommimisiapárton.) Itt mindjárt legyen szabad rámutatnom arra is, hogy más vonatkozásban is le icell vonnunk a következtetéseket abból, hogy a jámbor óhajok pacif izmusával nem lehet a békét megvédelmezni. Ahhoz, hogy Magyarország szövetségre érdemes és szövetségre képes legyen, az kell, hogy erőnk legyen. Nevezzük nevén a gyermeket: katonai erőnk. A magyar honvédség ma túlontúl gyenge. Gyengébb még- annál is, amit a békeszerződés megenged a magyar demokráciának ezen a téren. Én azt hiszem, ezen a helyzeten'— természetesen gazdasági és pénzügyi lehetőségeink határain belül és természetesen fokozatosan — de változtatnunk kell. Mások is csak akkor segítenek rajtunk, ha magunkon tudunk segíteni. Ha védtelenek vagyunk, ; inkább tesszük ki magunkat támadásnak' „mint ha van hadseregünk. T. Országgyűlés! Hangsúly ózni szeretném. hogy abban a szerződésben, amelyet most tárgyalunk, az új Magyarország köt szövetséget az új Jugoszláviával. Persze igaz, hogy a magyar népet hagyományos baráti érzelmek, történelmi rokonszenv fűzik Jugoszlávia népeihez. A régi közös sors lés a közös küzdelmek emiéke. De azt hiszem, nem elég ezt csupán hangsúlyozni. A közös múlt emlékei megvoltak akkor is, amikor Horthy megtámadta Jugo-
