Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-34
375 As országgyűlés M. ülése 1918. harcának útjára való ezt a rálépés! nem hátráltatni, thanem elősegíteni akarta ia magyarság .számára. .,.,-..-, . , ... A mi demokráciánk, hároméves harcai bizonyítják, hogy Jugoszláviának ie% a bizalma irántunk nem volt alaptalan. Helye« volt az a jugoszláv politika, amely a magyar népet nem eltaszítani, hanem megnyerni akarta és segíteni akart neki. Ezért a baráti politikáért. ezért a bizalmi előlegért, nézetem szerint, hálával tartozunk Tito Jugoszláviájának. A magyarság mély baráti érzelmeiben Jugoszlávia* iránt nemcsak a közös történelmi múlt és a. közös küzdelmek emlékei, nemcsak a szerb és a magyar, a magyar és a horvát nép sok tekintetben közös fejlődése játszanak szerepet. Szerepet játszik az a tudat is, hogy Zsablyáért és Újvidékért jóvátétellel tartozunk. Szerepet játszik a hála azért is» hogy Jugoszlávia a háború után is. .annak ellenére, «ami történt, barátian és nagylelkűen viszonyult hozzánk. De nemcsaik háláról, nemcsak érzelmekről van szó, t. Országgyűlés. Szövetségi szerződéseknek persze érzeilnii alapokra is szükségük van ahhoz» hogy necsak a szerződő kormányoknak az akaratát és az érzelmeit fejezzék ki, hanem egyben a népeik érzelmeit- De nem elegendő ez egyedül, nem elege?adő a közös érzelmi alap; ahhoz, hogy szövetségi szerződések szilárc} bázisra épüljenek, szükség.van a közös érdekékre is. A magyar demokrácia baráti politikája szomszédaival «zeniben nem csupán érzelmi politika, hanem az érdekeik felismert azonosságára, építő politika. T, Országgyűlés! A magyarság történelmi szerencsétlensége abban állott, hogy századokon át elnyomott nép létére maga is elnyomó népként lépett fel Délfcelet-Eairópábam. Nekünk nagyhatalmi ambícióink voltak ugyanakkor, amikor a német imperializmus bennünket használt ki és igázott le a saját nagyhatalmi törekvéseinek céljaira. Még a trianoni békeszerződés után is folytattuk ezt a kettős politikát, ezt a nagyhatalmi politikát. És ez a mi kettős szerepünk, hogy tudniillik elnyomott nép létünkre magunk i« elnyomók voltunk és akartunk; lenni, fette lehetővé, hogy kihasználjanak bennünket» hogy a magyarság századokon át idegen nagyhatalmak eszközévé válhatott. Ez a szerződés, amelyet most tárgyalunk, azt jelenti, hogy ezzel a politikával a magyar * állam egyszersmindenkorra szakít. T. Országgyűlés! A Du n'a völgye, DélkeletEurópa századokon át vetélkedő imperializmusoknak alföldje volt, a közkeletű szóhasználat «zerint »tűzfészek«. Az itt élő népeknek az volt a tragédiájuk» hogy szabiadságtörekvéseik nem üárhuz'amosan futották!» sokszor nem segítették, hanem keresztezték egymást. Az egyik nép szabadságmozgalmát a másik ellen fördítottálk, használták ki idegein hódítók. Az egyik nép elnyomottságáról azzal terelték el a figyelmet, hogy a másik ellen uszították. A legjobb példa, erre 1848. Mi* magyarok» száz esztendővel ezelőtt a szabadság zászióhor. dozó népe voltunk. Viszont a Habsburg-elnyomók a szomszéd népek szabadságtörekvéseit használtaik ki és fordították ellenünk. Azután megfordult a kocka, bennünket használtak ki a Habsburg-elnyomók és rajtuk: keresztül a német imperializmus a szomszéd népek függetlenségre és egységre irányuló^ mozgalmai ellen, Vájjon miért sikerült századokon át eigy.* . 'évi január hó 13-án, kedden. 376 más ellen uszítani a Dunavölgyének, DélkeletEurópának népeit 1 ? Azt hiszem, mindenekelőtt két okból. Először azért, mert ezeik a népek' vetélkedő imperialista hatalmak malomkövei között őrlődtek. Századokon át valóban érvényes volt Zrínyi mondása: »Két pogány közt egy hazáért.« A második oka annak, hogy sikerült Délkelet-Európa népeit egymás ellen uszítani» az volt, hogy e népek belső életében a függetlenségi harc nem azonosult a demokrácia, a nép szabadságügyével, mert a nemzeti szabadságért folyó küzdelem élén nem a dolgozó néptömegek állottak. Ezért volt, ezért lehetett tűzfészek Délkelet-Európa. Ezért lehetett az itt élő népeket egymás ellen uszítani. Ezért volt, úgy, hogy az egyik nép rabsága látszott a másik nép szabadsága, feltételének, Ueno, pedig az egyik nép szabadsága volt a feltétele valamennyi szabadságának. A két malomkő között vató őrlődés, a »két pogány közt egy hazáért« történelmi és tragikus dilemmája a magyar nép számára akkor szűnt meg, amikor Oroszország megszűnt imperialista hatalom lenni 1917 októberében. . A Szovjetunióval egy olyan új hatalom jelentkezett Délkelet-Európában,, amelynek jellegénél, társadalmi rendszerénél fogva nincsenek és nem lehetnek imperialista szándékai vagy törekvései, elíekezőleg: amelynek -létérdeke, saját érdeke a szomszéd népek megoltalmazása mindenféle imperializmus ellen. A Délkelet-Európa népei közti együttélés welk, a feltételei akkor változtak meg döntően, amikor ebben a második világháborúban a Szovjetunió összezúzta halálos ellenségünket, a német imperializmust, és amikor a szovjet hadsereg győzelmei a németek felett megteremtették a. feltételeit nemcsak a nemzeti, hanem ezzel együtt a népi felszabadulásnak is itt, Délkelet-Európában. A német imperializnius bukásával, a Szovjetunió győzelmével, a. délkeleteurópai népeknek a népi demokrácia útjára való rálépésével valósultak'meg végre a feltételei annak, hogy az, itt élő népek ne egymás ellen keressek a maguk 'boldogulásának útját, hanlem egymás barátságában. Ekkor valósult meg a feltétele annak, hogy i a másik nép szabadságát az itt élő népek saját szabadságuk feltételének és ne akadályának tekintsék. De, t. Országgyűlés, nemcsak a .délkeleteurópai népek barátságának feltételei valósultak meg a második világháború kimenetelével és befejezésével, hanem új veszélyek is támadtak a német imperializmus porbahullása után. Mindenekelőtt a német imperializmus feltámadásának veszélye- Azt hiszem, nemi kell bővebben utalnom arra, hogy ezt a veszedelmet egyszer: már valóságként éltük át 1918 és 1933 között. Akkor is az történt, hogy az első világháborúban győző hatalmak egy része támogatta a német imperializmust a maga feltámadásában. Most_ ugyanilyen törekvéseknek vagyunk tanúi a világpolitikában. A Marshall-terv többek közt árira való» hogy a németeket, a "n'émet imperialistákat talpraállítsa azért, hogy bizonyos nyugati imperialista törekvések számára fegyvert és eszközt kovácsoljon belőlük. De emlékeztetek arra, hogy 1918 után is azt hitték egyesek, hogy a német imperialistákat talpra leihet állítani anélkül, hogy veszélyeseikké váljanak azok számára, aífcik támogatták őket, A tapaszíbalat — mint tudjuk:
