Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-33

353 Àz országgyűlés 33. ülése 191 j

3. Van-s szándékában a miniszter úrnak a hadirokkantak járadékának rendezése? ;< 4z interpellációra válaszomat a következőkben adom meg: 1. A HONSz helyi csoportjai útján adatgyűjtés készült a hadigondozottak tűzifa-igényéről. A szeptember hó folyamán rendelkezésemre bocsátott adatok szerint a tüzelőanyagra rászoruló

8 hadigondozott családok száma országosan — Budapest székesfővárost is beleértve — 73.148. Egy hadigondozott család részére átlagosain 1 m

s tüzelőanyagot vettünk számításba. A számítások szerint a tüzelőanyagban részesülő hadigondozott családoknak egyharmadrésze ingyenes, egyharmadrésze a kitermelési ár 50%-áért, egyharmadrésze pedig a kitermelési árért jutna tüzelőanyaghoz. Á tüzelőanyagjuttatással kapcsolatos költségek viselése céljára a népjóléti tárcának 700.000 forintra lett volna szüksége. Ennek fedezésére a r költségvetési keret nem nyújt lehetőséget, póthitelt ezidőszerint az államháztartás súlyos megterhelése nélkül folyósítani nem lehetett. 2. Az újjáépülő ország súlyos gazdasági helyzete kényszerítő erővel tette szükségessé a kormánynak azt az intézkedését, hogy a" hadigondozási pénzellátásban csak az a hadigondozott részesülhessen, akinek megélhetése nincs biztosítva. Az e tárgyban kiadott kormányrendelet, az úgynevezett cenzusrendelet intézkedései kétirányúak. Egyrészt pénzben és kataszteri tiszta jövedelemben, kifejezett értékhatárokat állapít meg a hadigondozottak egyes kategóriái számára és kimondja, hogy azok a hadigondozottak, akiknek akár pénzbeli jövedelme, akár a mezőgazdasági ingatlanának kataszteri tiszta jövedelmében kifejezett jövedelme a rendeletben meghatározott értékhatárt eléri, pénzellátásban nem részesülhet. Másrészt intézkedik a tekintetben, hegy azt a hadigondozottat, aki önálló kereskedő, valamint az állami egyedáruság tárgyát alkotó darusításra vagy egyéb jogosítvány, gyakorlására a hatóságtól engedélyt nyert, úgy kell tekinteni- mintha ellátása biztosítva lenne, -tehát pénzellátásba» ugyancsak nem részesülhet. A kormány méltányolva a hadigondozottak súlyos szociális helyzetét, a folyó évi április havában kiadott rendeletévei — 5600/1947. M. E. számú rendelet — lehetőséget biztosított az iparos» kereskedő és állami jogosítvánnyal 0 rendelkező hadigondozottak részére, hogy pénzellátásban részesüljenek abban az esetben," ha jövedelmük a cenzusrendeletben meghatározott értékhatárt el nem éri. Az úgynevezett eeuzusrendelet teljes hatályon kívül helyezését az ország gazdasági helyzete folytán szem elől nem téveszthető takarékossági szempontok ' mellett a méltányossági szempontok sem teszik indokolttá. A méltányossággal ellenkezne ugyanis, hogy azok a hadigondozottak' akik bármely. forrásból származó ési megélhetést biztosító jövedelemmel rendelkeznek, a jövedelmen felül még hadigondozási pénzellátásban is 'részesüljenek.^ Ez a körülmény ugyanis az összes pénzellátások kényszerű csökkentését vonná maga után, tehát a teljesen jövedelem nélkül álló hadigondozottak súlyos sérelmével járna. Az úgynevezett cenzusrendelet lényeges módosításának pénzügyi kihatásai tekintetében . reámutatok arra, hogy a cenzus teljes eltörlése esetében a hadigondozottak pénzellátására (járadékára) jelenleg kifizetésre kerülő évi ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IL évi január hó 9-én, pénteken: 354 mintegy 100 millió forint legalább 50 millió forinttal emelkedne- így az államháztartásra nézve évi 150 millió forint terhet jelentene. Ez az emelkedés azonban csak a jelenleg kifizetésre kerülő pénzellátások alapúivétele mellett jelentene . 50 millió forint , többletkiadást,_ amennyiben ugyanis a járadékok bizonyos százalékban emeltetnének, ez a többletkiadás is ugvanilyen mértékben emelkedne. Az államháztartás jelenlegi súlyos helyzete ilyen nagyösszegű többletkiadást egyellőre nem tesz lehetővé. 3. Az ország súlyos gazdasági helyzete a mintegy 600.000 hadigondozott életszínvonalának csak fokozatos emelését engedi meg. A hároméves terv keretében — a dolgozók életszínvonalának emelésével egyidejűleg — fokozatosain emelkedik a hadilgiondozottak életszínvonala is. A hároméves tervtől függetlenül tárcám az eddig folyósított pénzellátásokon felül a hadigondozás céljára az 1947/48-as (költségvetési évre mintegy további 55.5 millió forint előirányzására tett javaslatot (cenzus enyhítése, járadékok emelése és -arányosítása). De ez a javaslat megfelelő költségvetési fedezet hiányában nem volt megvalósítható. A hadirokkantak járadékának rendezése egyébként a közalkalmazottak fizetésrendezéséhez igazodva folyamatosan történik. Az eredetileg megállapított járadékok egy részét folyó év áprilisában 20%-kal, majd folyó év augusztusában az összeg hg. pénzellátásokat újabb 20%-kal emeltem. Ezidőszerint egy 100%-os hadirokkant 135 forint havi járadékban részesül. A hatályban lévő jogszabályok szerint azonban a legsúlyosabb helyzetben lévő hadirokkant indokolt esetben, járadékán felül meg havi 85 forint ápolási díjban is részesíthető, a vak hadigondozottak pedig a járadékukon felül havi 36 forint vaksági pótdíjban részesülnek. A legsúlyosabb helyzetben levő hadirokkantak tehát jelenleg havi 220, illetőleg havi 171 forint járadékot kapnak. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1947. évi december hó 11-én. Olt Károly s. k. népjóléti miniszter.« * ELNÖK: Visnyei Sándor képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. A képviselő úr nincs jelen Kérdem a t. Országgyűlést, meltóztatnak-e ' a népjóléti miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venvenni? (Igen!) Az országgyűlés a választ tudomásul veszi. EENÖK: Következik a népjóléti miniszter úr válasza Oláh Mihály képviselő úrnak, az ONGsA-házak telekkönyvezése tárgyában 1947. november hó 12-én előterjesztett interpellációjára. Kérem jegyző képviselőtársamat, hogy % választ felolvasni szíveskedjék. SZABÓ PIROSKA (koí jegyző (olvassa): »T..Országgyűlés! Oláh Mihály országgyűlési képviselő úr az országgyűlés folyó évi november hó 12. napján tartott ülésén az alábbi interpellációt intézte hozzám: Az OKCsA házakat a múlt 'rendszerben azok a nagycsaládú apák kapták, akik különben lakáshoz jutni nem tudtak. Ezeknek-a munkásoknak túlnyomó része még 1945-ben lefizette a megállapított összeget, enneik ellenére a házakat még nem telekkönyvezték , nevükre. 23