Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

279 Az országgyűlés 30. ülése 1947. amilyenek ezekben az ügyekben, voltak. (Általános taps.) Én sokkal nagyobb tiszteletben tartom az országgyűlést, semhogy elmondjam azt a tényálladékot, hogy mire kényszerítettek nőket és közben lőtték agyon őket. (Ugy van! Ugy van!) Ezt nein lehet egyszerű jogszabályokkal megtorolni (Ugy van! Ugy van!) és igenis kellett olyan jogszabályokat hozni, amelyek átfogalmazták a Btk.-t és lehetővé tették, hogy ezeket a dúvadakat kiközösítsük a társadalomból. (Közbeszólás a kisgazdapárton: Helyes! Vadakat! — Közbekiáltások a kommunistapárton: Kiirtjuk!) Ezért volt szükség a népbíráskodásra és ezért volt, szükség .arra, hogy ne jogi formulák keresésével ítélkezzünk. (Ugy van! Ugy van!) hanem ha a sokat hivatkozott Montesquieu azt mondja,. hogy a bíró a törvények szája- akkor ezekben az ügyekben a bíróságoknak ,a nép szájának kellett lenniök (Helyeslés és taps.) és a nép jogérzékének kellett ezekben az ügyekben Ítélkeznie. Igen t Országgyűlés! Ha tehát át fogunk térni az ülnökbíróságra, ennek az ülnökhíróságnak nem lehet más a jogi formája, mint a népbíróságok mai formája. Egy kérdésen fogunk majd vitatkozni, hogy az ülnökök milyen úton kerüljenek bele ezekbe a bíróságokba. (Helyeslés az ellenzéken. Közbeszólás ugyanott: Ez, a lényeg!) Egyébként, hogy kiegészítsem az ejőbb elmondottakat, az amerikai Egyesült Államokszenátusa bizottságot küldött ki. amelynek az a feladata, hogy a nürnbergi alapelveket beépítse az amerikai igazságszolgáltatásba. Tehát nemcsak olyan államok, mint Magyarország, amely nemcsak a világháború alatt, de azt megelőzően is annyit szenvedett a reakció nyomása alatt, hanem azok az államok is, amelyeket a háború legfeljebb anyagilag érintett — nem tudjuk nem meggazdagodtak-e (Közbekiáltás a kommunistapárion: De még mennyire!) — igenis szükségét látják annak. hogy átértékeljék a jogi fogalmakat. Én tehát ismét azt mondom: jónak tartom a népbíróság intézményét és ennek a javaslatnak kérdését sem lehet más alapon eldönteni. T. Országgyűlés! Ezek után engedjék meg, hogy talán először az általánosan .felhozott kifogásokra válaszoljak. Lévay képviselőtársam azt mondta, hogy igaz» az indokolásban vannak bizonyos dolgok, amelyek útmutatást adnak a bíróságnak, a törvény szövegezése* azonban sok félreértésre adhat alkalmat. Azt. hiszem, nem lesz köztünk abban vita, —mindketten ügyvédek voltunk — hogy az indokolás a törvény közhitelességű magyarázata. Ha tehát kétely van, akkor az indokoláshoz kell fordulni, márpedig ahogyan a vitában hal.lottam, — ellenzéki képviselőtársaim is elismerték, — hogy a törvényjavaslat indokolása klasszikus jogi munka. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) ez ellen tehát. semmi kifogást •nem lehet emelni. (LÉVAY Zoltán (md): Ezt Vészy Mátyás mondotta!) Lévay képviselőtársam azt is kifogásolta, hogy nincs meghatározva a demokrácia fogalma és így nagyon nehéz ezzel _ a törvénnyel dolgozni. Definiálni a demokráciát nem is lehet ' (ERÖSS János (kg): Sohasem lehetett!) egyszerűen azért, mert a demokrácia egy történelmi fejlődés eredménye és pedig mi ad enkornak a demokráciája az addig a korig letelt történelmi fejlődés-eredménye. A mi népi évi december hó12-én, pénteken. '280 demokráciánk a mostanig letelt történeti fejlődésnek az eredménye. Tehát nem definiálni kell igen t. képviselőtársam, hanem érezni kell azt. hogy mi a demokrácia, (LÉVAY Zoltán (md); Mindenki máskép érzi! — Felkiáltások az ellenzéken: Mindenki máskép érzi!) érezni kell azt, hogy mit jelent a népi uralom. Mert szórói-szóra ennyit jelent. (Felkiáltások az ellenzéken: Szabadságot!) Erezni és "tudni kéli azt. hogy mit jelent, éreani ós tudni kell. Ahogyan Lévay képviselőtársam nyilván megérti, hogy mit jelentett a francia forradalom által kiharcolt polgári demokrácia, úgy *ineg kell érteni, hogy mit jelent a proletariátus a dolgozó magyarság által kiharcolt népi demokrácia! (Ugy van! Ugy van! — Taps a kommunistapárton és a szociáldemokratapártmi.) Ezt akarjak megvédeni! Beszélnem kell arról, hogy az egyik- képviselőtársam — nem tudom, nem emlékszem reá, hogy ki volt — a népbírósági ítélkezés ellen azt hozta fel. hegy az európai államok már nagyrészt megszüntették a népbíráskodást. Ez alapvető tévedés, mert az európai államok nagyrésze abban a szerencsés helyzetben volt, hogy katonai bíróságait használta fel népbíróságok gyanánt, amit azonban hogy mi. miért nem tudtunk megcsinálni, azt hiszem, ennek okát a t. Országgyűlés tudja. Ilyen^ volt pl. Jugoszlávia, amelynek katonai bíróságai azonban partizán bíróságok voltak, amelyeknek tagjai a jugoszláv államot, a jugoszláv demokráciát vérük árán védték a német elnyomás ellen. Romániában niost vezetik be január 15-én. • (LEVAY Zoltán (md): Újból!) Nem újból, mert ott is hadbíróság volt. Most vezetik be január 15-én a népbíróságot és pedig nemcsak a politikai bűncselekményekre, hanem közönséges bűncselekményekre is, sőt egy nagyon érdekes kísértetre készülnek: a polgári bíráskodás terén is laikus elemeket akarnak bevonni a bíráskodásba. , Franciaországban és Belgiumban katonai bíráskodás van, a háborús bűnösök katonai bíróságok elé k-erülnek. Méltóztassék megnézni. . hogy a kevésbé érintett —mert minden német megszáFilás ellenére állítom, hogy lelkileg, erkölcsileg Franciaország és Belgium kevésbé volt érintve a fasizmus által, mint ahogyan mi — Franciaországban milyen ítéleteket hoznak. (Felkiáltás a kommunisiapárton: És menynyit!) Amig — ahogyan Hajdú képviselőtársam statisztikával bizonyította — nálunk öszszesen 130 halálos ítéletet hajtottak végre, addig Franciaországban eddig több mint négyezer halálos ítéletet hajtottak végre. (LÉVAY Zoltán (md): Negyvenmilliós ország!) Kér©m igen t, képviselőtársam, ha százalékosan veszszük is, (LÉVAY Zoltán (md): A gyarmatokat is beleszámítva!) iákkor is Magyarország lakossága egyötöde Franciaország lakosságának és így bőven telik az egyötöd részből az, amit nálunk végrehajtottak. ;•' Egy másik ilyen általános kérdés, amelyről beszélnem kell, a halálbüntetés kérdése. Többször kijelentettem itt az országgyűlés előtt, de a Tiemzetgvűlésen is, hogy én a halálbüntetésnek elvi ellensége vaigíyok. (Ugy van! Ugy van! 0 kommunistapárt és a szociáldemor kralapáH oldalán. — Helyeslés az ellenzéken-) Tudom azt is. hogy a magyar jognak is van tradíciója a halálbüntetés eltörlésére, hiszen először II. József' törölte el, — igaz ugyan, hogy öt év múlva visszaállították -- másodszor pe-