Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

217 Az orszaßgyules- 29. ülése 19Í7. évi december hó 11-én, csütörtökön. 218 kormányzatnak soha nem lenne oka megbán­ni. (Ügy van! ügy van! — Taps a néppárton.) Minthogy a javaslat, nagyban és egészben hibákalt javít és fogyaitékossiáígolkat pótol s--ha­ladást jelent a büntetőjog általánosam elis­mert elveihez való visszatérés felé, abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás során módosító indítványaink elfogadtatásra fognak találni- pártom 1 ' ésl ai magam nevében a javas­latot általánosságban elfogadom. (T&ps az el­lenzéken.) % ELNÖK: Somogyi Miklós képviselő úr, mint a gazdasági bizottság előadóija kíván je­lentést tenni. SOMOGYI MIKLÓS (kp) előadó: T. Or­szággyűlés ! Betterjésztem az országgyűlés, gaz­dásági bizottságának háromrendbeli jelentését : 1. áz országgyűlés: 1947/48. évi költségvetésének újabb megállapításáról, 2. a nemzetgyűlési el­nökéinek >az 1945/47. évi nemzetgyűlés feloszla­tásától az új országgyűlés összeilléséig telje­sített hivatali működéséről szóló jelenítése tár­gyában és 3. a nemzetgyűlés háznagyának ugyanezen idő alatt teljesített hivatali műkö­déséről szóló jelentése tárgyában. - Kérem, hogy, a jelentések kinyomatásájt és szétosztását elrendelni, és napirendre tűzésük iránt intézkedni méltóztassék. ELNÖK: Az előadó úr által beadott há­romrendbeli jelentésit az országgyűlés kinyo­/ mat ja, tagjai között szétosztatja, napirendre tűzése iránt később fogok a t. Országgyűlés­nek javaslatot tenni. Szólásra következik a kijelölt szónokok kö­zül? CZÖiVEK! JENŐ jegyző: Nagy István (makói) ! NAGY ISTVÁN (pp): T. Országgyűlés! A népbírósági törvény azt a nagyon fontos bí­ráskodási részt, amellyel a múlt politikai rend­szerének a maradványait akarjuk felszámolni, a nép egyszerű fiaira bízta, a jogászok helyett, mégis itt eddig a tárgyalások során mindenütt jogászok jogászi szempontból szóltak hozzá ehhez a javaslathoz es úgy bírálták azt. En a magam részéről azoknak a szemszögéből bírá­lom ezt az egész javaslatot, akik* ott ülnek_ a népbíróságokban, de ott vannak a nép között szerte az országban is, és bírálják azt a folya­matot, amelynek: részese ez a népbíróság és a népbíróságon keresztül az egész magyar nép. Mi magyarok, saját magunk! köztudatában is úgy élünk, hogy perlekedő, vádaskodó, iz­gága természetű nép vagyunk. Arany János nagy költőnk verses elbeszélésben írta meg . Péter- és Pál csakazértis való" vádaskodását, perlekedését a fülemülefüttyért, ugyanakkor pedig úri közmondásunk kényeskedve hirdeti, hogy; jogász-nemzet vagyunk. Mégis.. ha a dolgozó' nép önmagába, mé­lyedve a bíróságokra gondol, valami szorongó érzés fogja el és nem érzi önmagában sem a perlekedőt, sem pedig a jogászt, hanem lát ma­ga felett a, legtöbb esetben egy olyan intéz­ményt, amely a maga jogászaival, kacskarin­gós paragrafusaival és egyéb útvesztőivel úgy hozza meg szaunára az egész Werbőezyig visz" szanyúló hagyományokon alapuló törvények alapján azi igazságot, a döntést, hogy arra a szegény ember akár veszt, akár, nyer, rendsze* rint, mindenféleképpen esak ráfizet. (Taps a parasztpárt' oldalán.) Egymás között szüksége» rossznak, urakkal . szemben pedig végveszedelemnek látta népünk mindig a bíróságot, akár a földesúr, akár a nemes vármegye vagy akár a paragrafusokat csavargató jogászok látták el azt. Éppen ezért fogadta a dolgozó nép osztatlan örömmel és megnyugvással a demokráciának azt az intéz­kedését, amellyel a demokrácia népi ereje ési^a múlt bűnös rendszer ittmaradt töredékei kö­zött ^ folyó perben a dolgozó nép képviselőire^ a népbírákra, a népbíróságokra bízták a dön­tést. A nép bírái komoly felelősséggeii és tár­gyilagossággá!!, lendületes dinamikával végez­ték feladatukat takarították, a múlt szennyét, különösen addig az ideig, amíg az egyre bá­torkodó védőügyvédek ezernyi furfanggal és előszedett mentőtanúkkal nem ellensúlyozták az eeyre halványuló vádakat Népünk nem perlekedő természetű.- Ennek egyik bizonyítéka, hogy alig néhány év­vel a borzalmas háború és elnyomás után már elakadt a kezdeti lendület, és a nép inkább megy az urak védőtörnűjáuak, mint vádlójának. Ma már ott tartunk, hogy a hatósági közegek­nek hivatalból kell vádat produkálniuk a, nép ellenségeivel szemben. Pedig a, mült sok szeny­nyével szemben- népünknek kell még ítéletet mondania, hal azt akiairjuk, hogy miénk legyen ez az ország. A múlt hatalmát vesztett urlai és ezek csat­lósai, az újjáépítés és a termelőmunka szabotá­ló! és egyéb hasonló bérencek, s ezeknek rejte­getni és feíkargatói vagy az ellenük hozott bün­tetés kijátszói, ' közvetlenül vagy közvetve, mind a nép ellenségei és felettük a nép bírósá­gainak kell ítéletet mondktni. A különböző sut­togó propaganda terjesztői, a háborús pusztí­tást s jaz aszályos évek terméketlensége foly­tán előálló ninestelenséget felhasználó lelket" . len izgatók mind ott vannak la magyar életben. és uszítanak áz. ellen a politikai rend ellen. amely a legkevésbbé felelős ezekért, az állapo­tokért. ítéljen felettük íaz ia nép, amelynek szabad­sága ellen izgattak! (Ugy van a panasztpárton.) r A gazdasági élet ^zűrzavarát megfelelő eréllyel tisztogatja n dolgozók bírósága másik döntő bizonyítékául annak, hogy a nép ellen­sége felett a népnek saját magának kell ítéletet mondania. A munkásbíróság felálítáJsa alkal­mával hosszú viták folytak és éles bírálatok hangzottak el jogászok szájából, különöskép­pen ellenzéki oldalról. Azóta a mnnkásbírósá" gok már a gyakorlatban bizonyították be. hogy a nép bírósága gazdasági ügyekbea lis éppen olyan tárgyilagos és igazságos ítéletet tud hozni, mint politikai természetű ügyekben. T. Országgyűlés! A dolgozó nép, a parasz­tok, a munkások s az értelmiségiek, akik fáradt­ságot nem ismerve egyaránt önzetlen munká­val építik újjá ^az országot, munkájuk gyümöl­csének biztosíték át látják saiát bíróságuk mű­ködésében. Ép;-en ezért szükséges, b jgy ez a törvényjavaslat amely a népbíráskodás egyes részleteit vau hivatva a-a, előrehaladott k> inak megfelelően kiegészíteni, törvényerőre^ emel­- kedjék. írott törvényeik szükségesek a bírásko­dáshoz, de ezeket az adott alkalmaknak megfe­lelően kell alkalmazni, vagy ha a, szükség úgy kívánja, korszerűsíteni. Jogászi törvénykezésünk níagy hátránya az, hogy sokszor olyan régi törvények merev betűi szerint ítélkeznek, amelyeket már régemel kellett voüna tüntetni. A népbíróságok működésében as számtalan példa bizonyítja, hogy azokat a népei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom