Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-29
219 Az országgyűlés 29. ülése 19i7. évi lenes bűnösöket, akik az elmúlt huszonöt évein keresztül állandó elnyomásban tartották ,a népet és akiket ia helyi népbírósági tanácsok a szemé' lyes együttélés tapasztalatai alapján el is ítéltek, később, amikor a Népbíróságok Országos Tanácsa elé kerültek és ott tisztán jogászi szempontból a merev paragrafusok álapján bírálták el ügyüket- sorra felmentették. Pedig ha népi közvéleményünket nézzük, könnyen meg' láthatjuk azt, hogy a* népbíróságok elsőfokú döntése általában jobban bírja iá nép bizalmát és elismerését, mint a NOT sorozatos felmentései. (Közbeszólás a magyar demokratavárton: Voltak fordított esetek is!) Ahhoz, hogy a rép bíróságokat valóban továbbra i s magáénak érezhese ,a mép és a népbíróság működésénekíajmulttal való nagy pörünk igazságos eldöntését tapasz talhassa^, a törvényes rendelkezéseknek állandó egyszerűsítése mellett, feltétlenül szükséges, hogy a népnek a népbírákon keresztül jelentkező igazságérzetét fokozottabb am figyelembevegyük, azért, hogy laikus bíróságaink működésében, a népbíróságban éppúgy, iniat a munkásbíróságban, a sajátmaga igazságos döntését és a saját közössége megvédésének biztosítását érezhesse minden demokratikusa;! érző magyar dolgozó. Éppen ezért, mert a törvén*javaslat ezt a célt van hivatva szolgálni, a tórvén/javaslatot mind a magam, mind ,a pártom nevében elfogadom. (Taps a parasztpárton és a kommu* nistapárton.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli „ CZÖVEK JENŐ jegyző: Lévay Zoltán'! LÉVAY ZOLTÁN (md) : T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a magyar demokratavárton.) Hajdú képviselőtársam ennek a javaslatnak a tárgyalásánál két csoportra osztotta az ország lakosságát: demokratákra és reakciósokra. Nem kívánok részletesen vitába szállni ezzel a megállapítással, csak röviden kijelentem, hogy ha valóban igaza lenne -abbam, hogy két csoportba tartózik az ország népe, feltétlenül a demokraták közé számítjuk magunkat. Azonban éppen ez aj megállapítás szükségessé teszi, hogy ennek a naponkint ismételt szónak a fogalmát egyszer már tisztázzuk, mert látjuk, hogy mindenki demokráciáról beszél, a demokrácia érdekében cselekszik, legalábbis, azt hangoztatja, és mégis mindenki csak sajátmagát tartja, demokratának, a másik demokratikus voltát el" . lenben kétségbevoinja. (HIDASI Eerenc (kp): Ezzel Pfeiffer is úgy volt! Az äs »demokrata« volt, mégis elment.) Azt hiszem, nem. volna szerencsétlen gondolat, ha az új és fiatal demokrácia valami törvényben vagy ^deklaráció formájában végre vitathatatlanul megállapítaná a demokrácia fogalmát, amelyet azután elfogadna az ország, elfögadnáuafk a pártok és mérceként, zsinór' mértékül ezit a mindnyájunk által közösen értelmezett demokráciát fogadnánk eb bárki;demokratikus magatartásának megítélésénél. (Közbeszólás a parasztvárton: Drózdy megírta! Nem olvasta 1) Én, ha meg kellene határoznom ezt a fo" galmat, akkor- bár nem eredeti módon, de (elfogadnám az egyik külföldi munkás vezérnek azt a feltétlenül klasszikus, tömör és szerencsés meghatározását, hogy a demokrácia: a nép uralnia^ vag-yis a nemzet tagjainak az uralma és a kisebbség jogainaik tisztelete, (Ügy van! december hó 11-én, csütörtökön. . 2.2 Ö Ugy van! a magyar demokratavárt on.) Ahol • ennek az egyenletnek, ennek a meghatározásnak bármelyik tényezője hiányzik» tehát pél" dául nem a többség, az ország valódi, tényleges» hamisítatlan többsége uralkodik- az már nem demokrácia. Ahol a többség uralkodik ugyan, de nem tiszteli a kisebbség jogait, az sem demokrácia. (1LKU Pál (kp): De inkább ez legyen...) Még kevésbé demokrácia t, uraim — aki demokratának tartja magát', az el kell hogy ezt fogadja — (ILKU Pál (kp):. Kérdés; mit csinál a kisebbség 1 ?) inondoim, ínég kevésbbé csúfolható demokráciának az az állapot, ha netalán valahol az történnék, hogy nemcsak hogy nem a " többség uralkodik és nein tiszteli a kisebbség jogait, ^hánern a kisebbség uralkodik és a többség jogait sem tartja tiszteletben. (Taps a magyar demokratapárton. — Felkiáltások a kommunistavárton: Mint a múltban!) Az elméleti tudomány, a politika tudománya régen megállapította, hogy a népuralom" mai szemben — mert a demokrácia szó görögül egyszerűen népuralmat jelent — tehát ezzel a helyes, általunk elfogadott, ideálisnak tartott rendszerrel szemben,, akkor ;a másik rendszer, az úgynevezett diktatúra érvényesül. amely a többség uralmával szemben (Közbekiáltás a kommunistavárton: A Horthy-diktatura!) az egyes személynek vagy több. dieikevés számú személynek az uralmát jelenti az ország, vagyis a nép többsége fölött. Nem mondom t, Országgyűlés, hogy a világ ' történelmében nincs nagy változatosság és nincs gazdag tárháza a különböző államformáknak, a különböző példáknak. Az sem állítható» hogy nem történt meg, hogy még kellő fejlődési fokon álló és felvilágosodott tömegek talán nem tudtak olyan •'eredményt leiérni, mint esetleg a korukat megelőző és saját kortársaikat a maguk szellemi nagyságával lenyűgöző személyek, diktátorok. Kétségtelen — és csak ez az egy eset, amikor a diktatúrának helye van, (Közbekiáltás a kommunistapárton: Akkor sem! — Más közbekiáltás ugyanott: Szóval helyesli?) —hogy a zseninek talán megvan a történelem által utólag szentesített az. a joga, hogy átmenetileg korlátozza a nép felséget és előre meghatározhassa egy nép vagy a világ sorsát, de ítéletet csak utólag a történelem mondhat erről. (RUDAS László (kp): És kit nevez ki maga zseninek 1 ?) Azt a történelem mondja meg. (Felkiáltások a kommunistavárton: Megmondotta! — Egy hang a demokratapárton: Talán magái) Mindenesetre a cél az, hogy akár ilyen, akár olyan módszerrel, de kétségtelenül a szellemi, gazdasági és politikai demokrácia , felé kell haladnunk és e tekintetben jószándé e kiú magyar pártok -vagy magyar emberek között > különbség nem lehet. (Ugy van! a magyar demokratavárton. — Közbekiáltás a kommunistapárton; Az a baj, hogy van! — Rudas László (kp) közbeszól. — PARKAGT György (md): Nem kell mesterségesen csinálni!) Túlságosan messzemenő volna, ha a különböző államformák, uralmi rendszenek taglalásába vagy filozófiai értékelésébe belenien"'ék. Ez a bevezetés csupán azt kívánta célozni, hogy a nálunk ma is irányadó, hivatalosan deklarált álláspont szerint demokratikus köztársasági államformában élve» elérendő célnak és mértéknek a.demokrácia előbb idézett meghatározását kell tekintenünk, vagyis meg kell valósítanunk a demokráciának ezt a sze-
