Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

215 Az orszaßgyüles 29. ülése 19Í7. évi nek, sem a, koalíciós pártoknak nem lehet ér­deke, hogy pártbíróságot tartsunk fenn; (KE­RESZTES Sándor (dn^: Ügy van!) Lehetetlen­ség, hogy egy kézben, a kormányzó pártok ke­zében egyesüljön a végrehajtó és a bírói hata­lom. (Ügy van! Ügy van! Taps az ellenzékem — DÚSEK László (kp): A demokráciát csak demokraták tudják megvédeni! — LÉVAY Zoltán (md) : Mindig csak önmagukat minősí­tik demokratáknak! — KERESZTES Sándor (dn): Ki a demokrata? — DUSEK László (kp); Akik védik a demokráciát, akik tesznek, akik dolgoznak, akik termelnek! — LÉVAY Zoltán (md): Aki hallgat, az is demokrata!) A javaslat — céljának megfelelően — nem átfogó szempontok érvényrejuttatása. hanem sporadikus, egymással lazán, vagy sehogysem Összefüggő kérdések szerepelnek benne. Ennek folyományai az, hogy az általános vita során is kénytelen-kelletlen részletekkel is kell fog­lalkoznunk. Minden részletkérdést nem kívánok ériinteni» annál kévésébe, mert pártunk részérő! még egy képviselő. Matheovits képviselőtársam is hozzá fog szólni a javaslathoz. Egymás kö­zött megosztottuk, hogy mely szempontokat fog tárgyalni ő és mely szempontokat én. Én a javaslat két problémáját szeretném most szóvátenni. (Halljuk! Halljuk! a magyar demokratapárton.) Egyik a jogorvoslatok kér­, dése. — Örömmel üdvözlöm a javaslatnak :aízt a ren­delkezését, hogy megszünteti azt a visszássá­got, amely a népbíráskodásról szóló eddigi jog_­szabályokban fennállott és amely szöges ellen­tótben volt a büntetőjogi elvekkel, nevezetesen azt, hogy a védelemnek sokkal korlátoltabb jogorvoslati lehetősége volt, mint ,a vádnak.-Azt a megoldást azonban, amely a fellebbvitelben a fellebbezési rendszertől áttér a semmisségi pa­nasz rendszerére, nem tudom helyesnek találni, azzal szemben komoly aggályaim vannak. (Mozgás a kommunistapárton.) Nevezetesen a semmisségi panasz kasszációs lehetőséget ad a felsőbíróságnak, de a felsőbíró­ság — jelen esetben a Népbíróságok Országos Tanácsa — esiak törvénysértés esetén van abban a helyzetben, hogy a törvénynek meg­felelő ítéletet hozhasson. Az ítéletek azonban nem mindig törvénysértők olyankor, amikor mégsem megnyugtatók, mégsem szolgálják az igazságosságot. Méltóztassanak arra gondolni, hogy elhangzik egy ítélet, amely a vádlottat hat­hónapi börtönre ítéli, alkalmazva a Btk. 91. %-kt, pedig objektív megítélés szerint, a Népbíróságok Országos Tanácsának meggyő­ződése szerint a szóbanforgó esetben talán tíz­évi kényszermunkát kellett volna . kiszabni. (Egy hang a kommunistapárton: Sajnos, ez a gyakorlatban sohasem fordul elő, inkább az ellenkezője!) Az én jogi meggyőződésem sze-' •rin-t ebben az esetben a Népbíróságok Országos Tanácsának nem volna lehetősége arra, hogy megváltoztassa a kétségtelenül helytelen íté­letet. — Ezt a felfogásomat kifejtettem az igazoló­bizottságban is, de nem sok megértésre talál­tam. Mindössze azt látom, hogy a bizottsági jelentés indokolásában esik hivatkozás a máso­dik büntetőnovella 28. §-ára, mintegy magyará­zatul és kisegítésül ennek a kérdésnek meg­világítására, olyan értelemben, hogy ez a felfogás téves és igenis* lehetséges a fellebb­viteli bíróságnak érdemben módosító határoza­tot hoznia akkor is, ha nem lát más hibát az december, hó 11-én, csütör$ökö% , 216 ítéletben, mint azt. hogy túlenyhé vagy túl­szigorú. 1 Én azonban továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a javaslat szerint «a Nép­bíróságok Országos Tanácsának csak törvény­sértés esetén van módja a semmisségi panasszal megtámadott ítéletet a büntetés mérséklése szempontjából felülvizsgálni és esetleg meg­változtatni. A második büntetőnovella 28, §-a ugyanis szabatosan hivatkozik azokra a tör­vényszakaszokra, amelyeknek megsértése esetén helye van semmiségi panasznak és a semmiségi panasz elbírálásának. Hivatkozik a Btk. 90— 91—92. §-aira és még egy sereg más szakaszára, de ha az általam említett elvnél fogva a bíró felhívta a Btk. 90. vagy 91. §-át, eleget tett a törvényben előírt kötelességének, mégis — mivel igen nagy latítüd áll rendelkezésre, hiszen a népbírósági anyagi jogszabályok szerint a hat­hónapi börtöntől a halálos büntetésig haliaidhat a bíró — még mindig nem sértette meg a tör­vényt, ilyen esetben tehát nem volna helye semmisségi panasznak, ami kétségtelen sérelem és ezért indítványozza pártunk, hogy marad­junk meg (12.30) inkább a régi rendszer mel­lett, tartsuk fenn továbbra is a fellebbezési rendszert, ejtsük, él a semmisségi panasznak a rendszerét, abban pedig, hogyha a t. Ország­gyűlés más szempontok miatt esetleg mégis helyesnek tartaná a semmisségi panasznak rendszerét, akkor egy félreérthetetlen mondat­tal legyen megvilágítva, hogy a semmisségi panasz ebben latz esetben is használható és el­bírálható, ha nincs egyébre alapítva, mint tisztán a büntetés. Az a. megoldás, hogy a javaslat indo­kolása mintegy magyarázatot ad, nem kielé­gítő. A bírót a törvényi köti, nem pedig a tör­vényjavaslatnak az indokolása, amelyet a bíró legtöbb esetben nem is ismer, de mégha ismeri is, a törvény szerint kell eljárnia, a törvény­nek az előírásait kell alkalmaznia, és legföl­jebb csak kétes esetekben szolgálhat útmuta­tásul részére — egyéb támpontok mellett — a törvényjavaslatnak az indokolása. Még egy kérdéssel kívánok röviden fog­lalkoizni és ez a kegyelmezésnek a kérdése. Pár nap múlva három esiztendeje lesz, hogy az ideiglenes nemzeti kormány Debrecenben megalakult. Azóta a demokrácia megizmoso­dott annyira, hogy a megtévelyedett, jobban mond állandóan tartott propaganda ha­tása alatt megtévesztett apró bűntettesek kár­tevéseitől tartania ne kelljen. Éppen ezért nagy elismeréssel fogadom a javaslatnak azt a rendelkezését, amely a kegyelmezésnek a .kö­rét egyelőre még csak igen szűk keretek kö­zött mégis megcsillantja, azonban tovább men­nék ezen ~~av téren és kívánatosnak tartanám, hogy amint mondottam, a kis bűntevőknek. egy kis csoportjára máris alkalmazta« sék nemcsak egyéni kegyelem, hanem általános kegyelem is. (Élénk helyeslés és taps az ellen­zéken.) Ez semmiképpen sem jelenthetne hát­rányt a demokráciára, sőt nagyban előmoz­dítaná a kiengesztelődést, a megbékülést, amelyre ennek a szegény országnak annyira szüksége van. Karácsony közeledik, a szeretet, a megbo­csátás: ünnepe, és én azt hiszem, hogyha az ál­lamfői kegyelem az isteni és az emberi tör­vények ellen csak kis mértékben vétett, meg­tévedt emberek egy csoportját övéikhez visz­szaengedné, ez olyan gesztus volna, amelyet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom