Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
171 Az országgyűlés 5. ülése 19Í7. évi október hó 8-án, szerdán. 172 volt más, mint hogy egyfelől elvonja a közérdeklődést azokról a soha nem tapasztalt választási visszaélésekről, amelyeket a Magyar Kommunista Párt és affiliât intézete, a Nemzeti Parasztpárt (Derültség az ellenzéken.) főként a névjegyzékkivonatokkal, az úgynevezett kék cédulákkal elkövetett és amely visszaélések eredménye az volt, hogy a Magyar Kommunista Párt átvonult a Szociáldemokrata Párt szektorába és a Nemzeni Parasztpárt elfo&Wta a kisgazdapárt helyének egy részét, másfelől pedig az állami gépezet szerveivel összegyűjteni azt a peticiós anyagot, amelynek alapján a koalíciós pártok választásainkat az 1945. évi VIII. te. 54. § 7. pontjára alapított panasszal megtámadták. Mindenekelőtt felteszem azt a kérdést, hogy a bemgyminiszter á^al kiadott 510-005. számú rendelet 12- §-ának (3) pontjában az utolsó tételbein foglalt ama kitétel ellettiére, hogy az ajánlási íveket »gondosan meg kell őrizni és azokat még betekintésre sem szabad kiadni«, hogyan jutottak ezek az ajánlási ívek az államrendőrség politikai osztályának nyomozói keizébef (Felkiáltások a függetlenségi párt soraiban: Hivatalos titoksértés!) Ajánlási íveinknek az államrendőrség nyomozói által történt felülvizsgálata előtt — ez köztudomású — Budapesten és vidéken is ei v terjesztették azt a rémhírt, hogy mindazokat, akik a Magyar Függetlenségi Párt ajánlási íveit aláírták, he' fogják idézni a,z Andrássyút 60"ba és deportálni fogják őket. (Rud s László (kp): Szibériába viszik?) Ugyanez történt a vidéken is. (Zaj-) Ez volt a premissza az ajánlási ívek aláírásának vizsgálata előtt. (Seregély! József (kp): Kitalálás! — Dögei Imre (kp): Ki terjeszti ezt a hírtl — Közbeszólások a függetlenségi párt soraiból. — Zaj-) Az történt ezután, hogy Budapesten 1947 szeptember 20-ára virradó éjjelen negyvenhárom szervezőnket és aláírónkat a büntető perrendtartás 131. §-ána'k flagráns megsértésével kiállított elővezetési paranccsal bevitték az Andrássy-út 60-ba és ott a falnak állították őket. (Pászthory István (f): Éjszaka! — Egy hang a kommunistapárt soraiban: Es főbelőtték? — Zaj.) Olyan asszonyt is bevittek, aki orvosi beutalási rendeletet mutatott fel. Ez nem számított, kocsira üPJteffcték, .bevitték és ojtit tartották reggeliig a falura ik állítva. (Seregélyi Józisef (Jkp): De ezt bizoinsyítani is kell! Mondani mindent lehet!) Természetesen a kommunista párt sajtója megfelelően hozta ezeket a letartóztatásokat, hogy a melgréornítés és a megfélemlítés annál teljesebb legyen. Most felolvasok az aláírások hitelessége kérdésében folytatott rendőri nyomozásról sokszáz jegyzőkönyvből rendelkezésre álló adatokat. Szeptember 23-án Halas városban _ az egyik aláírónál megjelent négy budapesti államrendőrségi kiküldött, (Egy hang a függetlenségi párt soraiban: Napidíjjal 1 '!) akik azt mondották, (Kiss Ferene (md): Ezeket az állam fizeti! Ilyenekre van pénz!) hogy azon az íven, amelyet előzetesen Pfeiffernek és NagySzedernek aláírtak, az aláírás érvénytelen, most nelkik írják alá, hogy érvényes legyen. (Derültség az ellenzéken. — Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Ez mese!) Ezzel megtévesztették, mert azt hitte, hogy pártunk érdekéhen járnak el- Ezzeil az indokkal íratták alá vele, fiával és menyével a jegyzőkönyvet. Csak amikor e^nenőben voltak, akkor látta, akkor vette észre, hogy becsapták őket (Ráth András (f): Azt mondták, többé nem fogják a parasztot becsapni!) Ugyancsak Halason szeptember 22-én megjelent három ismeretlen egyén a>z egyik aláíró özvegyasszonynál, amikor is a házban egyedül az özvegyasszony menye tar- ózkodott Követelték tőle, hogy írjon alá három ívet, amelyben kijelenti, hogy a Függetlenségi Párt ajánlási ívét nem ők írták alá. Az aszszony ete ellen tiltakozott, mire a három ismeretlen ember fenyegetni kezdte: ha nem írja alá, megbüntetik. Az asszony kijelentette, fél, hogy be' fogják csapni, mire az ismeretlen emberek azt válaszolták, hogy ,azok csapták be, akik az ajánlási íveket aláíratták velük és tudhatja, hogy a rendőrség senkit sem szokott becsapni. (Derültség az ellenzéken-) Azt mondták, eme' az aláírásra azért van szükség, hogy az általuk elkövetett hibát kiigazítsák. Ismételten kijeleiiitették, ha nem ír alá, megbüntetik. Erre az asszony a büntetéstől való félelmében az el 1 éje tett három ívet aláírta, (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Hoo-y hívják azffc az asszonyt? — Acs'y László (f): Hogyne, hogy mégegyszer megverjék! — Egy hang a kommunistápárt oldalán: Jegyzőkönyvet lehet csinálni!) Ugyancsak szeptember 24-én egy rendőr, és két civil jele'nt meg egy családnál, (Zaj. — Az elnök csenget-) ahol a függetlenségi párt ajánlási íveit négyen írták alá. Először tejet kértek, azt mondták, hogy nagyon éhesek. Amikor nem tudtak nekik tejeit adni, elővették az ajánlási ívet és megkérdezték, hogy az aláírások kiktől származnak. A jelenlévő fiatalasszony kijelentette, hogy az ívet a saját nevében és a többiek nevében azok megbízásából ő írta alá. Erre kijelentették, hogy ez okirathamisítás és eléje tették az ívet, hogy írjon alá. Amikor ezt megtagadta, akkor kijelenteit ték a nyomozók, hogy ha nem írja alá. beviszik a rendőrségre és itt kényszerítik az aláírásra. (Pászthory István (f): Gyönyörű banda!) így kény size rí tették íarra» hogy aláírja a jegyzőkönyvet. Halas városban történt az is szeptember 23-án, hogy az egyik tanyára autóval kiment négy egyénies az egyik aláíró előtti f.elinni tattá az ívet, amelyen az ő neve is alá volt írva. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Ez is asszony volíl) Megkérdezték, hogy ő írta-e alá. Felismerte aláírását és kijelentette, hogy ő írta alá. (Egy hang, a kommunistapárt oMar lán: Özvegy asszony volt 1 ?) Akkor eléje tettek egy ív papírt, behajtottak belőle egy darabot és azt mondták:- írja oda a. nevét» összehasonlítják, hogy valóban ő írta-e alá az eredetit. (Egy hang a komunistapárt oldalán: Egyszer volt, hol nem volt!) Bár a két frá® azonos volt, mégis kijelentették, hogy az aláírási íve.n lévő írás hamisítvány. Aztán a papír behajtott részét kisimították, odamentek az autó oldalához és ott írtak valamit a papírra. Akkor vette észre, hogy az általa aláírt íven nyomtatott szöveg van. Kérte, hogy mutassák meg neki a jegyzőkönyvet. Ebben az állt, hogy ő az ajánlási ívet nem írta alá. (Ráth I András (f): A légszemérmetlenebb közokirait| hamisítás, amit el lehet képzelni! — Acsay ' László (í): Jellemző a beilügymiaiiszterre! —
