Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
141 Az országgyűlés 5. ülése 19Í7. Én mint a magyar filozófiai irodalom' egyik szerény képviselője, nagy tisztelettel viseltetem az iránt a francia felvilágosuRság filozófiájából kisarjadt , profán 'erkölcsi felfogás iránt, amely a vallás és az egjmáz segítsége nélkül is, a humánum hatal" nias gondolatából kiindulva becsülettel törekszik magas emberi eszmények kialakítására és szolgálatára. (Rudas László (kp): Ezek frázisok!) Ezt a felfogást a szociáldemokrácia világszerte elismert programja képviseli. (Felkiáltások a függetlenségi párt soraiból: De ők nem értik!) A mi nehéz helyzetünkben azonban azt hiszem, hogy ennek az absztrakt filozófiai erkölcsnek nincs a tömegekre elég vonzóereje (Rudas László (kp): Majd lesz!) és nincs kellő dinamikája," ezért nem nélkülözhetjük azt a hatalmas hajtóerőt, amelyet; a népünk lelkében élő eleven vallásos hit képvisel. (Ugjj van! Ugy van! a néppárton.) Gondolok itt elsősorban a római katolikus egy" házra, (Rudas László (kp): Persze! — Zöld Sándor (kp): Arra gondolnak, mi?), amelyhez a magyarság 66 százaléka tartozik. Nem akarok baloldali és jobboldali katolicizmusról beszélni. (Felkiáltások a néppárt soraiból: Nincs is!) Nézetem szerint a magyar katolicizmus egységét megbontani nem szabad, (Ugy van! Úgy van! az ellenzéken.), mert csak ebben az egységben tud sikerrel megállani a macchiavellista áramlattal szemben. A függő kérdések rendezésekor a magyar katolicizmusnak a maga egységében kell abban a méltánylásban részesülnie, amelyet jelentőségénél fogva megérdemel. A mi pártunk — tagjainak felekezeti különbsége nélkül, hiszen magam is protestáns vagyok, — a katolikus 'tömegek világfelfogásának, súlyuknak megfelelő tekintetbevételét követeli a magvar ^politikában. Ezért töltött el csodálkozással, amikor a Szabadság című r T ap szeptember 4-i számában a katolikus alapon álló demokrata néppárt elnökének, Barankovics Istvánnak azt a nyilatkozatát olvastam, hogy pártját világnézeti különbség választja el a többi ellenzéki párttól. Abba 1 ' a hatalmas és szép, mind felfogásában, mind hangjában emelkedett beszédből azonban» (Közbekiáltás a kommunistapárton: Szirénhang! — Kovács István (kp): Udvaroljon egy kicsit!) amelyet tegnap hallottunk tőle, (Rudas László (kp): Ejtse ki a sajtot a szájából!) — Egy hang a kommunistapártról: Mit nyalakszik?) úgy látom, hogy köztünk világnézeti különbség nincs és hogy bizonyára nagyobb világnézeti különbség választja el a kommunista párttól, mint a mi pártunktól. (Tetszés a függetlenségi párt soraiban.) Általában úgy látom, hogy a polgári életforma alapján álló ellenzéki pártok között világnézeti ellentétekről alig beszélhetünk. (Egy hang a kommunistapárton: Udvarol nekik!) Sokkal kisebb ellentétek vannak köztünk, mint a koalíció pártjai között. (Közbeszólás a függetlenségi párton: Az igaz!) Ha tehát a koalíciós pártok között mégis lehetséges az együttműködés, akkor az ellenzéki pártok között még sokkal inkább lehetségesnek kellene lennie. (Közbekiáltás a kommunistapárton: De nem vitézi alapon! — Oláh Mihály (kp): Ha nem fasiszták volnátok, akkor lehetne!) Az ország ellenzéki közvéleménye legalább azt várja el tőlünk, hogy egyesült erővel próbáljuk képviselni és ha lehet, megvalósítani azokat az ideálokat, amelyeknek ' szolga 1 átában évi október hó 8-án, szerdán. 142 az ellenzéki pártok megegyeznek. Minden ellenzéki párt kívánja, hogy a jelenlegi demokrácia hibái kiküszöböltessenek. (Justus Pál (szd): Lehetőleg a demokráciával együtt! — Orbán László (kp): A demokráciát szeretné kiküszöbölni!) Igazi demokráciát szeretnénk, tisztul tabb demokráciát, amelyben az emberi és poiütikai szabadság fokozottabban érvényesüljön, (Nonn György (kp) gúnyosan: Visszahozzuk Horthyt! Az majd megcsinálja!) amelyben az egyoldalú egyéni és pártérdekkel szemben az egyetemes nemzeti érdek és az igazságosság szempontja uralkodik, amelyben kevesebb a maechiavellizmus és a demagógia, (Nonn György (kp): Es több a vitéz!) több a szakértelem és az erkölcsi tartalom. (Egy hang a kommunistapárton: Több a vitézség és a terror! — Ráth András (f): Kell ahhoz vitézség, hogy valaki ezt ma ki merje mondani! — Zöld Sándor (kp): Azért mondaitják el egy»vi~ téz«-zel^ ezt a beszédet?) Mindnyájan kívánjuk a polgári életforma érvényesülését, (Zaj. — Az elnök csenget.) a közjót nem szolgáló további kollektivizálások megszüntetését, a magántulajdon tiszteletét, az egyéni kezdeményezés és felelősség elismerését, (Justus Pál (szd): És a kizsákmányolást!) a jogrend csorbítatlan uralmát, a köztársaság törvényeinek mindenkitől való feltétlen respektálásált. (Orbán László (kp) gúnyosan: Es a Vitézi Szék tiszteletét! — Taps a kommunistapárton- •— Futó Dezső (f): Es Milotay sírjára virágot! — Orbán László (kp): Azt Futó viszi! — Rudas László (kp): Két kézzel! — Derültség és zaj.) Ezt kívánja az ország ellenzéki hangulatú közvéleménye. Kívánja az ellenzéki pártok összefogását és mi erre a legteljesebb mértékben hajlandók is vagyunk. (Zgyerka János (kp): A jogfolytonosságot nem fogják követelni?) Megértjük azonban, hogy a többi ellenzéki párt ettől most húzódozik, mert hiszen mi most jégverésben állunk. (Justus Pál (szd): Kényes az ízlésük!) ők pedig az eresz alatt húzhatják meg magukat. A Magyar Kommunista Párt a »divide et impera« elvét alkalmazó taktika szerint ugyanis először ellenünk hirdette meg a kíméletlen harcot, mert úgy látszik, bennünket tekint valójában [Közbeszólás a kommunistapárton: Fasisztának!) az egyetlen igazi ellenzéki pártnak. (Közbekiáltások a kommunistapárton: Fasisztáknak!) Barankovics István tegnapi nagy beszéde után azonban azt hiszem, hogy a kommunistapárt ebben a feltevésében is tévedhet. (Kovács István (kp): Mindenáron szövetségest akar találni!) Mi azonban megértjük, hogy a többi ellenzéki párt jól érzi most magát az eresz alattEz a legkényelmesebb álláspont. Nem irigyeljük tőlük. Mi önmagunkban is vállaljuk az ország ellenzéki hangulatának képviseletét, az ellenzéki szerep egész súlyát és összes nehézségeit. (Rudas László (kp): Szegény! Milyen bátor!) Kettőt azonban legyen szabad a többi ellenzéki pártok figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy ha bennünket sikerülne a magyar törvényhozók sorából törölni, utánunk ők következnek. (Nagy Károly (kp): Ez pedig sikerül! — Zgyerka János (kp): Utam pedig az, aki fasiszta!) A másik pedig az, hogy ez a harc nem itt, hanem az ország közvéleménye előtt fog eldőlni. (Közbekiáltás a kommunista-
