Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

137 Az országgyűlés 5. ülése 1917, sokunk, az éppen az, hogy a múltban a koalíció pártjainak politikusai folytonos válságok felidézésével hátráltatták ezt az újjáépítő munkát» (Egy hang a kommunistapátról: A vitézi szék!) Amit kifogásolunk, az az, hogy világnézeti és doktriner marxista felfogások hátráltatják sokszor ezt az újjáépítő munkát. Szobek András (kp) államtitkár: Vitézeknek nines helye a demokratikus parlamentben! Ha volna egy kiesi politikai erköles, nem volnának itt a Házban. Igen! Ha volna politikai erkölcs, vitézeknek nincs itt helye'. — Zaj a függetlenségi párton. — Futó Dezső (f) : Űgylátszik a tyúkszemére léptem, azért kiabál! — Szőnyi Tibor (kp): Magának meg majd a nyakára lépünk! — Súlyán György (kp): Most nem fogja megúszni, mint az elmúlt évben!) A világnézetek mérkőzése várhatna addig, amíg az újjáépítés gyakorlati feladatai elintézést nyertek- (Zaj-) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot! (Állandó zaj. — Súlyán György (kp) : Nem fogja megúszni. — Futó Dezső (f): Uram! Akkor is a nyilasok gyilkoltak! Jöjjön!) moór Gyula (f): Ezért helytelenítjük a bankok államosítása kérdésének a felvetését is, (Nagy zaj és felkiáltások >a kommunistapárton: Végre!) mert bár ezzel jelentős lépést tennénk a marxista pártok kollektivista programjának a megvalósítása felé, hátráltatnék az újjáépítést, sőt magának a hároméves tervnek a megvalósítását is. (Nagy zaj- Az elnök csenget.) (Az elnöki széket délután 2 óra 6 perekor Ké%ly Anna foglalja el.) T. Országgyűlés! Eddig még minden államosításra ráfizettünk. A bankok államosítása a magyar nagyipar jelentős részét a kommunista bürokrácia kezére juttatná. (Nagy zaj a kommunistapárt oldalán. — Zgyerka János (kp): Ráfizettünk a kirabolt bányákra, amit maguk, vitézek segítettek kirabolni! — Viharcsengő. — Zgyerka János (kp): Arról beszéljen! — Viharcsengő.) Ez ismét nagy ráfizetésekkel járna. Azonkívül a jelenlegi helyzetben, midőn az állam nem remélhet külföldi kölcsönt, fokozottan szükség volna arra, hogy legalább nagybankjaink külföldi tőkét hozzanak be az országba. (Felkiáltások a kommunistapártról: Amerikai dollár!) De még akkor is, ha ebben a kérdésben nem nekünk, hanem a kommunistáknak volna igaza, akkor is ezeknek a komoly aggodalmaknak a felvetése semmiképpen sem jelenti azt, hogy — amint azt Rákosi Mátyás olyan költői lendülettel mondotta —

f mi nemcsak hoonokot, hanem kavicsot is szórnánk az újjáépítés fogaskerekeibe. (Egy hang a kom" muni stopár

ton: Hol iítt a logika?! 1- Zaj-) Vádolnak azzal is, hogy azokat a nehézségeket és ellentéteket, amelyek a koalíció kebelén belül dúlnak, mi idézzük elő. Mi idéztük volna elő a kisgazdapárt kebelén belül dúló elégedetlenséget, a szociáldemokratapárton belüli ellentéteket és a szociáldemokratapárt és % kommuiniistapárt közötti súrlódásokat (Mónus IUésné (szd): Ki mondta ezt?) azzal a céllal, hogy a kormányalakítást késleltessük! (Egy hang a kommunistapárt soraiban: így is van! — Ráth András (f): Ilyen erősek vagyunk! — Derültség a függetlenségi párt oldalán. — Zgyerka János (kp) : Zaévi október hó 8-án, szerdán. 138 vartkeltők! Nem erősek!) Az ember esze megáll- miikor ezeket a dajüameseüe illő ostobaságokat hallja, de különösen csodálkoznunk kell azon, hogy Rajk László belügyminiszter úr is odaállt e dajkamesék hirdetői közé és kispesti beszédébein a következő elképesztő (Rudas László (kp): Csak magát képeszti el!) kijelentéseket tette (olvassa): »Pfeifferék a választások óta arra törekedtek,, hogy megakadályozzák munkaképes kormány alakulását, ezáltal gazdasági krízist, újabb inflációt idézzenek elő és ezután ezt a gazdasági és politikai káoszt felhasználják a jelenlegi politikai erők átcsoportosítására, külföldi segítséggel az egész népi demokrácia megdönté sere.« Ez a kijelentés teljesen méltó a belügy" miniszter úrnak ahhoz a nyilatkozatához. (Papp Lajos (kp): Endre László magának sokkal jobban tetszik! Igaz! — Szobek András (kp) államtitkár: Nem! Neki vitéz Keresztes Fischer kelleme!) mely szerint a választói névjegyzékből való botrányos kihagyások okai az összeíró biztosok közé beférkőző.t fasiszták és nyilasok voltak. (Derültség a függetlenségi várt oldalán.) Remélhetően emnek a beszédnek is éppen olyan kevesen fognak fii ten adind, mint a névjegyzékek ügyében tett hivatalos nyilatkozatának. A naivitásnak igen nagy foka szükséges ahhoz, hogy elhigyjük, hogy az összes szociáldemokrata miniszterek lemondásait, (Kisházi Ödön (szd): A szociáldemokrata miniszterek nem mondtak le! — Parragi György (md) : Csak ülő sztrájkot folytattak?.!) s a szociáldemokrata és a kisgazdapártban jelentkező elégedetlenséget mi idéztük volna elő. Hát azt hiszi a magyar kommutnistapárt, hogy testvei-pártjának és koalíciós -szövetségesének, a kisgazdapártnak egy jelentős része olyan bábokból áll, akiket pfeifferista füttyszóval kívülről dirigálni lehetne! (Felkiáltások: Na!' Na!) De még ha így volna is, nem tudom megérteni, hogy hol volna ebben a részünkről nyilatkozó puccskísérlet. Hát egyik pártnak a másikra nem szabad hatást gyakorolnia! Tilos a politikusok között a kapacitálás (Rudas László (kp): De szabad ellene ás cselekedni!) és az egymást meggyőzni akarás! Hát olyan szörnyű diktatúra nyomása alatt élünk, hogy ellenzéki politikusnak szociáldemokrata vagy kisgazdapárti képviselővel az államvédelmi rendőrség engedélye nélkül beszél ín ie sem lehet? (Élénk derültség^, és taps az ellenzék soraiban. .— Szirmai István (kp) : Miért kérdezi! — Zaj a kommunistapárton.)_ Nem veszik észre az urak, hogy ezekkel a dajkamesékkel a lehető legrosszabb színben tüntetik fel a magyar demokráciát és veszélyeztetik demokráciánk becsületét! (Úgy van! Ügy van! a függetlenségi párton. — Zaj és felkiáltások a kom munistapárton: Maga veszélyezteti! — Szobek András (kp) államtitkár: Menjen Horthy után!) De úgy látszik, kommunista felfogás szerint ellenzéki képviselőnek még ellenzéki képviselővel sem szabad beszélnie. Itt van a Szabadság szeptember 7-iki száma; címlapján öles betűkkel ordít a szenzáció: Pfeiffer Zoltán összeesküvése Kovács Imrével. (Élénk derültség az ellenzéken.) A cikk lényege pedig a következő (olvassa): »Kovács Imre felkereste régi barátját, Pfeiffer Zoltánt« (Felkiáltások a kommunistapárton: Ügy van! A barátját!) »és közölte vele, hogy be akar lépni a Magyar Füg-