Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

131 Az országgyűlés 5. ülése 1947. évi október hó 8-án, szerdán. 132 Mindjárt a választások után- a magyar kom­munistapárt szeptember 6-i nagygyűlésén (Fel­kiáltások a kommunistavártról; Ismerte már magukat résen!) pártunkat sokrétű hordalék­elemnek, a demokrácia ellenségének nevezte. (Nagy zaj a függetlenségi várt oldalán, élénk taps a, kommunistavárt oldalán. — Szobek András (kp) államtitkár: Vitézek! A prole­tárok vére árán lett vitéz!) Minden rosszat el­mondott pártunkról és a legkíméletlenebb har­cot jelentette ibe ellene. Az egész beszéd tenorja az volt, hogy meg- kell semmisíteni őket. (Ügy van! ügy van! a kommunistapárt ol­dalán. — Nagy zaj és mozgás a függetlenségi várt oldalain-) r Én nagyon szomorúnak és a magyar demo­kráciára nézve nagyon kompromittálónak ér­zem (Egy hang a kommunis-aparton: Magukra szomorú, nem a demokráciára!), hogy eirunek a demokráciának egyik vezetője ilyen antidemo­kratikus kijelentésekre ragadtatta el magát. (Szobek András (kp) államtitkár: A vitézek­nek nincs antidemokrácia!) Azt a cézári mon­dást, hogy »Ich werde sie ausradieren«, eléggé ismerjük a közelmúltból. Szerettük volna hinni (Zaj a kommunistavárt oldalán.) hogy hasonló allűrökkel többé nem találkozunk. A felszaba­dulás után szerettük volna hi nini. hog-y sohasem jön el ismét egy olyan idő, hogy (Közbeszólás a kommunistapüwt oldalán: Visszajön a fasiz­mus!) bárki is a magyar választók egy­hetedrészének törvényesen kifejezett aka­ratát (Szirmai István (kp): Nem helyesen fe­jezte ki magát!) ennyire semmibe veszi. Meg- kell jegyeznem, hogy az a hétszázezer választó, akinek a szavazatát most egyszerű hatalmi gesztussal félrelökik, minid keresztül ment azon a szörnyű rostán, amelyet a kom­munista irányítás alatt készült választói név­jegyzékekbe való felvétel jelentett^ (Zaj.) A többnyire kommunista elnök vezetésével mű­ködő bizottságok mindenkit kihagytak ebből a listából, aki előttük a legtávolabbról is gya­núsnak tűnhetett fel. (Szobek András (kp) államtitkár: A vitézi szék szabályait ismer­tesse! —- Futó Dezső (f) Szobek András felé: Maga meg a bucsai jószágok ügyét ismertesse! — Élénk derültség és taps az ellenzéken. — Szobek András (kp) államtitkár: Az a jogos tulajdonukba, ment át! — Futó Dezső (f): Ott voltam Bucsán! Fent voltam a pártközpontban, nekem beszélhet! —- Szobek András (kp) állam­titkár:.A jogos tulajdonukba ment át, egész nyugodt lehet! — Zaj.) Nem lehet tehát azt ál­lítani, hogv fasiszta szavazatok estek volna. ránk. (Zaj a függetlenségi várt oldalán.) Ami pedig pártunknak demokratikus, vagy antidemokratikus voltát illeti, egy pártot pro­gramja szerint lehet csak megítélni. (Közbe­szólás a kommunistavártról: Madarat tolláról!) Mi ezt a programunkat bemutattuk a Szö­vetséges Ellenőrző Bizottságnak és a Nemzeti Bizottságnak. Mindkét fórum nem talált benne a demokrácia, szempontjából kivetnivalót. Ezt a programunkat lapunkban leközöltük és vá­lasztási megnyilatkozásaink is ennek keretében mozogtak. Ugyancsak bemutattuk az említett két fórumnak pártunk vezetőinek névsorát is és ez ellen sem volt kifogás. Hogyan lehetséges az. hogy most egyszerre antidemokratikussá válik az, ami a párt engedélyezése alkalmával demokratikusnak minősült 1 ? (Zaj. — Az elnök csenget.) Miért van most egyszerre ez a nagy földindulás; égsz átadás? Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat» hogy beszédideje lejárt. Moór Gyula (f): Tisztelettel kérek meg­hosszabbítást. (Felkiáltások a kommunista' várton: Elég volt! Elég volt! — Nagy zaj és felkiáltások a függetlenségi pártont Megad ink! — Felkiáltások a kommunistapárton: Adjuk meg! Megadjuk!) Elnök: Kérdem at, Országgyűlést, meg­adja-e a meghosszabbítást? (Igen!) Az ország­gyűlés a hosszabbítást megadta. (Szobek András (kp) államtitkár: Vitézt úgysem hal­lottunk! — Nonn György (kp): Úgyis utoljára! — Közbeszólás a kommunistapárt oldalán: Leg­alább a kormány programjához szóljon vala­mit! — Szobek András (kp) államtitkár: Hadd ismertesse a vitézi esküt!) Moór Gyula (f): Miért van most az k hogy egyszerre megindul egy áradat, (Nagy Károly (kp): Mert Magyarország most már független!) amely el akarja seperni a föld színéről ezt a pártot, amelyet sem Szviridov altábornagy, sem a Nemzeti Bizottság nem találtak antidemokra­tikusnakí Az előbb megmondtam, hogy miért. Azért, mert a kék-eécVlák alkalmazása nélkül is bétszáiziezer magyar választó szavazott reánk. (Taps a függetlenségi párt oldalán. — Piros László (kp): Hétszázezer megtévesztett ember! — Szobek András (kp) államtitkár: Megnyer­gelték a reakciót!) Ezek után szinte felesleges volna, hogy ezzel a támadással részletesebben foglalkoz­tam]. Elég lenne egy szerűen leszögezni aztí, hogy mi ezt a magyar kommunista párt által bejelentett kíméletlen harcot szívesein álljuk, különösen, ha, azt tiisatességes parlamentáris eszközökkel folytatják, mert hiszem a patria­menti életnek lényegéhez tartozik, hogy egy párt sem vonhatja ki mágiát a harc ellől, ^ ha egy másik párt politikailag célszerűnek látja elíene harcot indítani. Elég volna, leszegezr nem azt, hogy mi csak az ellen tiltakozunk, hogy iá) kommunista pártnak ebben a harcá­ban, amelyet eil énünk indított, a magyar államhatalom a kommunista párt kiszolgáló­jává és a magyar belügyminiszter & kiDniimu­nista párt ügynökévé vá'jélk. Az állalmlhiataliom mindaddig nem avatkoz­hátik bele a pártok küzdelmébe, míg a törvé­nyes keretek között mozog. Az áll amh at (al óm­nak tmiudenképpen a pártok küzdelmei és tak­tikai játékai felett kell maradnia. Ezért tar­tom rendkívül aggasztónak, hogy a belügy­miniszter úr már: eddig is olyain tevékeny részt vett a pártunk ellen folytatott kímélet­len küzdelemben. (Felkiáltások a kommunista» pártról: Talán jobb lenne Keresztes^Fischer Ferenc!) _ Hogy azonban bemutassam ezt a kímélet­len harcmodort, amelyet a kommunista part elünk szemben alkalmazni jónak látott, le­gyen szabad azokra a főbb vádakra kiitertnem, amelveket velünk szemben hangoztatnak. Talán a legrosszindulatúbb ezek kózott, — mert az orosz nagyhatalom előtti dienuneia­klst rejti magában (Zaj a kommunista part luaMn.) - amelyet a Szaba« Nép^ fi szeptember 14-i számában, hogy tudtaiillifc t^led iiik hogy a békeszerződés v r™fKf, e „l „ oms/meUál as (Nagy zaj és felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Neki megszállás!) megszűnése után is a Szovjetunió szomszédunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom