Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

119 Az országgyűlés 5. ülése 1947. Az is egyike a lefolyt választás furcsasá­gainak, hogy annak a szociáldemokratapárt­nak, mely számbeli arányát (tekintve jelenté­kenyen meggyengülve került ki a választás­bői, politikai jelentősége óriási módon meg­erősödött. Ez természetes, mert hiszen a koalí­cióban, ahol eddig a számbeli kisebbsége mellett is dirigáló kommunistapárt után a kisgazda­párt játszotta a másodhegedűs szerepét, most ez a szerep a kisgazdapárt letörésével a szo eiáldemokratapártra hárult. (Nagy László (md): Jön a kongresszus!) Ez a helyzetválto­zás már abban is megnyilvánul, hogy a ma­gyar kommunistapárt, amely szereti elfűré­szelni másodhegedűsét, (Derültség az ellenzék soraiban), máris bizonyos támadó éllel fordul a szociáldemokratákkal szembe, sőt előfordult, hogy kommunista lap szociáldemokrata kíván­ságokat reakciós és fasiszta követeléseknek allitolto be. (Uku Pál (kp): Ne törődjön a mi ügyünkkel). Mindez a szoeiáldemokratapárt jelentősé­gének nagy emelkedését bizonyítja. (Orbán László (kp): Fogadatlan prókátor!) mert hi­szen a magyar kommunistapárt nem veszte­geti erejét jelentéktelen pártokra: Aquila non captât muscas. A szociáldemokratapárt kezé­be van /letéve a magyar nemzet jövendő sorsa. Sorsunk attól függ, hogy sikerül-e en­nek a pártnak a maga 75 éves múltjában gyökerező tiszteletireméltó programmját: a tiszta demokráciát és a jogállam gondolatát a magyar kommunistapárttal szemben megvé­delmeznie, (Egy hang a szociáldemokrata] párton: Bennünket nem keli megvédelmezni! — Felkiáltások a függetlenségi párton: Na! Na!) Az a tény,! hogy két marxista párt lett az országgyűlés két legjelentősebb pártja, termé­szetszerűleg éreztette hatását a most bemutat­kozott kormány összetételében is. Êz a kor­mány majdnem kizárólagosan a Baloldali Blokk kormánya, mert bár a kormány tizenöt minisztere közül tizenegy tartozik a baloldali blokkhoz és négy a kisgazdapárthoz, e négy tárca birtokosa közül kettő — a miniszterelnök lír és a kultuszminiszter úr — köztudomás sze­rint jobban bírja a magyar kommunistapárt bizalmát, mint a saját pártjáét, (Ügy van! Ügy van! — Tetszés és élénk taps az ellenzék soraiban. — Egy ím-ng a kommunistapárt so­raiból; Politikai méregkeverés!) a harmadik­nak, a pénzügyminiszter úrnak jelentősége pe­dig elvész a Gazdasági Főtanács kitűnő fő­titkárának, Vas Zoltánnak hatalmas árnyéká­ban. (Ügy van! Ügy van! az ellenzék soraiban*) Valójában tehát a kisgazdapárt ebben a kor­mányban szíve szerint csupán egyetlen tárca fölött rendelkezik. A hatalmi helyzet a magyar kommunista­párt számára olyan kedvezően alakult, hogy a legnagyobb választási győzelem esetén sem számíthatott volna jobb eredményre. Ezért, bár általában azt hiszik, hogy ez az országgyűlés nem lesz hosszúéletű, én meg vagyok győ­ződve arról, hogy a kommunistapárt meg fogja akadályozni ennek az országgyűlésnek időelőtti feloszlatását. (Ügy van! a néppárt soraiból.) Bevezetőben rámutattam arra, hogy ez a választás tulajdonképen az ellenzék erkölcsi győzelme volt, hogy a polgári gondolat kapott benne többséget és hogy igen erőteljes man­dátumvesztést, vagyis bizalmatlanságot ered­ményezett a koalíció számára. A magyar körn­ek október hó 8-án, szerdán. 120 munistapárt azonban éppen a koalíciónak eb­ből a vereségéből igen előnyös hatalmi hely­zetet tudott kikovácsolni a maga számára. Az új, erősen balratolódott kormány összetétele lehet, hogy megfelel a parlamentá aritmetiká­nak, de nem felel meg azoknak a tanulságok­nak, amelyeket a választások eredményéből levonhatunk és amelyeket a felelős tényezők­nek le kellett volna vonniok, és éppen ezért a magyar függetlenségi párt nem viseltetik bi­zalommal,a kormány iránt, (Zöld Sándor (kp) gúnyosan: Nemzeti tragédia!) Az előbbiekben a választások után kiala­kult politikai helyzettel foglalkoztam. Legyen szabad most már felvetnem azt a kérdést, amely azt a pártot, melyhez tartozni szeren­csém van, a legközelebbről érinti és amely úgy szól, hogy: mi az ellenzék feladata ebben a választások után előállott új politikai hely­zetben? (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) Ha az ellenzék szerepéről beszélünk, akkor önkén­telenül az a régi felfogás^ jut az eszünkbe, amely szerint a kormánypárt megfontolt, gu" vernementális politikájával szemben az ellen­zék igen sokszor a felelőtlen demagóg állás­pontot képviseli, amellyel maga is szakítani kénytelen akkor, ha kormányra kerül. Ez a felfogás, azt hiszem, a mai helyzetre nem ta­láló. Nemcsak azért nem, mert az ország jelen­legi súlyos helyzetében^ az ellenzéknek is kö­telessége tartózkodni mindentől, ami a helyzet javulását megnehezíti, hanem azért sem, mert ma úgylátszik, megcserélődtek a szerepek: a kormánypárt oldaláról érvényesül a felelőtlen demagógia, (Ügy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi párt és a néppárt soraiban.) Elég arra a felelőtlen izgatásra utalni, amely éppen a mi pártunk ellen a kommunistapárt vezetői, sajtója és részben a szociáldemokrata sajtó részéről is megnyilvánult és amelyről később még beszélni fogok. (Mozgás.) Ha azonban ma a kormánypárt részéről uszítanak és gyakorolnak felelőtlen demagó­giát akkor az ellenzéknek nem szabad ugyan­azokkal az eszközökkel élnie, (Egy hang a füg­getlenségi párt soraiból: Nem is él!) mert így könnyen azt a látszatot kelthetné, hogy ő sem jobb a Deákné vásznánál. (Derültség az ellenzéken.) Pedig az ellenzéknek ma csupán egyetlen eszköze van arra, hogy eredményt ér­jen el, az, ha fel tudja kelteni az ország köz­véleményében azt a meggyőződést, hogy el­lenfeleinél jobb, emelkedettebb és az egyete­mes nemzeti érdeknek jobban megfelelő poli­tikát képvisel. (Ügy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi párt és a. néppárt soraiban. — Egy hang a komunistapárton — gúnyosan: Ahogy azt képviseli!) Ezért kell nézetem sze­rint a mai ellenzéknek — ha érdemesnek akar bizonyulni arra a bizalomra, amely a válasz­tások rendjén a nagyar nép széles rétegei ré­széről olyan megható módon nyilvánult meg iránta — kizárólag' a komoly, építőszándékú kritikára és a nemzet egyetemes érdekének képviseletére szorítkoznia. Az egyetemes nem­zeti érdek gondolatának képviselete pedig az ellenzék részéről annál fontosabb, mert ma a kormánypártok jórészben bevallottan osztály­érdekeket képviselnek. . Az ellenzék tehát fontos hivatást tölthet be, ha tárgyilagosan hangot adni törekszik adott alkalommal az egyetemes nemzeti érdek­nek az esetleg túlsúlyra törekvő párt" vagy ' osztályérdekekkel szemben. Az ellenzék ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom