Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
119 Az országgyűlés 5. ülése 1947. Az is egyike a lefolyt választás furcsaságainak, hogy annak a szociáldemokratapártnak, mely számbeli arányát (tekintve jelentékenyen meggyengülve került ki a választásbői, politikai jelentősége óriási módon megerősödött. Ez természetes, mert hiszen a koalícióban, ahol eddig a számbeli kisebbsége mellett is dirigáló kommunistapárt után a kisgazdapárt játszotta a másodhegedűs szerepét, most ez a szerep a kisgazdapárt letörésével a szo eiáldemokratapártra hárult. (Nagy László (md): Jön a kongresszus!) Ez a helyzetváltozás már abban is megnyilvánul, hogy a magyar kommunistapárt, amely szereti elfűrészelni másodhegedűsét, (Derültség az ellenzék soraiban), máris bizonyos támadó éllel fordul a szociáldemokratákkal szembe, sőt előfordult, hogy kommunista lap szociáldemokrata kívánságokat reakciós és fasiszta követeléseknek allitolto be. (Uku Pál (kp): Ne törődjön a mi ügyünkkel). Mindez a szoeiáldemokratapárt jelentőségének nagy emelkedését bizonyítja. (Orbán László (kp): Fogadatlan prókátor!) mert hiszen a magyar kommunistapárt nem vesztegeti erejét jelentéktelen pártokra: Aquila non captât muscas. A szociáldemokratapárt kezébe van /letéve a magyar nemzet jövendő sorsa. Sorsunk attól függ, hogy sikerül-e ennek a pártnak a maga 75 éves múltjában gyökerező tiszteletireméltó programmját: a tiszta demokráciát és a jogállam gondolatát a magyar kommunistapárttal szemben megvédelmeznie, (Egy hang a szociáldemokrata] párton: Bennünket nem keli megvédelmezni! — Felkiáltások a függetlenségi párton: Na! Na!) Az a tény,! hogy két marxista párt lett az országgyűlés két legjelentősebb pártja, természetszerűleg éreztette hatását a most bemutatkozott kormány összetételében is. Êz a kormány majdnem kizárólagosan a Baloldali Blokk kormánya, mert bár a kormány tizenöt minisztere közül tizenegy tartozik a baloldali blokkhoz és négy a kisgazdapárthoz, e négy tárca birtokosa közül kettő — a miniszterelnök lír és a kultuszminiszter úr — köztudomás szerint jobban bírja a magyar kommunistapárt bizalmát, mint a saját pártjáét, (Ügy van! Ügy van! — Tetszés és élénk taps az ellenzék soraiban. — Egy ím-ng a kommunistapárt soraiból; Politikai méregkeverés!) a harmadiknak, a pénzügyminiszter úrnak jelentősége pedig elvész a Gazdasági Főtanács kitűnő főtitkárának, Vas Zoltánnak hatalmas árnyékában. (Ügy van! Ügy van! az ellenzék soraiban*) Valójában tehát a kisgazdapárt ebben a kormányban szíve szerint csupán egyetlen tárca fölött rendelkezik. A hatalmi helyzet a magyar kommunistapárt számára olyan kedvezően alakult, hogy a legnagyobb választási győzelem esetén sem számíthatott volna jobb eredményre. Ezért, bár általában azt hiszik, hogy ez az országgyűlés nem lesz hosszúéletű, én meg vagyok győződve arról, hogy a kommunistapárt meg fogja akadályozni ennek az országgyűlésnek időelőtti feloszlatását. (Ügy van! a néppárt soraiból.) Bevezetőben rámutattam arra, hogy ez a választás tulajdonképen az ellenzék erkölcsi győzelme volt, hogy a polgári gondolat kapott benne többséget és hogy igen erőteljes mandátumvesztést, vagyis bizalmatlanságot eredményezett a koalíció számára. A magyar körnek október hó 8-án, szerdán. 120 munistapárt azonban éppen a koalíciónak ebből a vereségéből igen előnyös hatalmi helyzetet tudott kikovácsolni a maga számára. Az új, erősen balratolódott kormány összetétele lehet, hogy megfelel a parlamentá aritmetikának, de nem felel meg azoknak a tanulságoknak, amelyeket a választások eredményéből levonhatunk és amelyeket a felelős tényezőknek le kellett volna vonniok, és éppen ezért a magyar függetlenségi párt nem viseltetik bizalommal,a kormány iránt, (Zöld Sándor (kp) gúnyosan: Nemzeti tragédia!) Az előbbiekben a választások után kialakult politikai helyzettel foglalkoztam. Legyen szabad most már felvetnem azt a kérdést, amely azt a pártot, melyhez tartozni szerencsém van, a legközelebbről érinti és amely úgy szól, hogy: mi az ellenzék feladata ebben a választások után előállott új politikai helyzetben? (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) Ha az ellenzék szerepéről beszélünk, akkor önkéntelenül az a régi felfogás^ jut az eszünkbe, amely szerint a kormánypárt megfontolt, gu" vernementális politikájával szemben az ellenzék igen sokszor a felelőtlen demagóg álláspontot képviseli, amellyel maga is szakítani kénytelen akkor, ha kormányra kerül. Ez a felfogás, azt hiszem, a mai helyzetre nem találó. Nemcsak azért nem, mert az ország jelenlegi súlyos helyzetében^ az ellenzéknek is kötelessége tartózkodni mindentől, ami a helyzet javulását megnehezíti, hanem azért sem, mert ma úgylátszik, megcserélődtek a szerepek: a kormánypárt oldaláról érvényesül a felelőtlen demagógia, (Ügy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi párt és a néppárt soraiban.) Elég arra a felelőtlen izgatásra utalni, amely éppen a mi pártunk ellen a kommunistapárt vezetői, sajtója és részben a szociáldemokrata sajtó részéről is megnyilvánult és amelyről később még beszélni fogok. (Mozgás.) Ha azonban ma a kormánypárt részéről uszítanak és gyakorolnak felelőtlen demagógiát akkor az ellenzéknek nem szabad ugyanazokkal az eszközökkel élnie, (Egy hang a függetlenségi párt soraiból: Nem is él!) mert így könnyen azt a látszatot kelthetné, hogy ő sem jobb a Deákné vásznánál. (Derültség az ellenzéken.) Pedig az ellenzéknek ma csupán egyetlen eszköze van arra, hogy eredményt érjen el, az, ha fel tudja kelteni az ország közvéleményében azt a meggyőződést, hogy ellenfeleinél jobb, emelkedettebb és az egyetemes nemzeti érdeknek jobban megfelelő politikát képvisel. (Ügy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi párt és a. néppárt soraiban. — Egy hang a komunistapárton — gúnyosan: Ahogy azt képviseli!) Ezért kell nézetem szerint a mai ellenzéknek — ha érdemesnek akar bizonyulni arra a bizalomra, amely a választások rendjén a nagyar nép széles rétegei részéről olyan megható módon nyilvánult meg iránta — kizárólag' a komoly, építőszándékú kritikára és a nemzet egyetemes érdekének képviseletére szorítkoznia. Az egyetemes nemzeti érdek gondolatának képviselete pedig az ellenzék részéről annál fontosabb, mert ma a kormánypártok jórészben bevallottan osztályérdekeket képviselnek. . Az ellenzék tehát fontos hivatást tölthet be, ha tárgyilagosan hangot adni törekszik adott alkalommal az egyetemes nemzeti érdeknek az esetleg túlsúlyra törekvő párt" vagy ' osztályérdekekkel szemben. Az ellenzék ezt
