Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
121 Az országgyűlés 5. ülése 1947. annál is inkább megteheti, mert pártjai általában osztályérdektől függetlenül létesültek. (Gúnyos felkiáltások a kommunistápárt soraiból: Persze! — Súlyán György (kp): A tőkésosztály!) Legalábbis saját pártomról, a magyar függetlenségi pártról azt állíthatom, (Ráth András (f) a kommunistapárt felé: A kapitalistáktól kik kapták a választási pénzt: mi kaptuk, vagy ott kapták?) hogy nem képvisel sem felekezeti, sem osztályérdeket. (Mozgás. — Egy hang a kommunistapárt soraiból: Hagyjátok beszélni! — Felkiáltások a függetlenségi párton: Mi is hagytuk Révait!) Természetesen polgári párt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy bizonyos osztálynak, a polgári osztálynak külön érdekét képviselnénk. A »polgári« elnevezés a mi szóhasználatunkban ugyanis nem jelent osztályt. A marxista felfogás állítja szembe a kizsákmányolt proletárosztályt ia kizsákmányoló kapitalista osztállyal, amelyet helytelen szóhasználattal egyszerűen polgári osztálynak nevezA mi szóhasználatunk szerint ellenben a »polgári« megjelölés a kollektivista felfogás ellentétét jelenti. (Úgy van! Úgy van! 'az ellenzék soraiban) Polgár az, aki a kollektivizmussal szemben a magántulajdon intézményéhez és a polgári szabadságjogokhoz ragaszkodik. (Úgy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi párt soraiban. — Egy hang a kommunistapárt soraiból: A húszezer holdakhoz!) Nincs bizonyítva az, hogy akár csak az ipari munkásosztály is a maga egészében a kollektivista felfogást vallaná, s hogy a munkásság soraiban ne volnának a polgári életformának meggyőződéses hívei. A választási kampányból a legmaradandóbb Emlékem éppen az, hogy milyen nagy számmal vettek részt gyííléseinken mezítlábas asszonyok, rone-yos ruhájú férfiak, a nép legszegényebb fiai. (Gúnyos derültség a kommunista- és szociáldemokratapárt soraiban.) Meg vagyok győződve róla — bár ezt a túloldalon nem szívesen hallják, — hogy munkások is sokan szavaztak le ránk. (Úgy van! Ügy van! a függetlenségi párton. — Zaj. — Futó Dezső (f): És még nem is kék cédulával!) Akárhogyan álljunk is azonban a szavazatok kérdésével, egy^ bizonyos, és ez az, hogy mi ia munkásosztály érdekeinek kielégítését az egyetemes nemzeti érdek körébe tartozónak tartjuk. (Úgy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi párton.) A túloldal számos gyakorlati törekvésével talán egyet is értünk, (Mozgás a kommunistapárt soraiban.) meggyőződésem azonban az, hogy a szociális igazságosság követelményeit ki lehet elégíteni, sőt a mi népünk sajátos életszemlélete mellett jobban lehet kielégíteni a polgári életforma mellett, mint a kollektivista rendszer mellett. (Ügy van! Úgy van! — Taps a függetlenségi párt soraiban. — Ellentmondások és felkiáltások a kommunistapárton: Ki van próbálviai az ellenkezője!) Amikor tehát most mint a közelmúltban megalakult magyar függetlenségi párt képviselője először felszóla" üo£ (Szőnyi Tibor (kp): Hattyúdalát mondja! — Zaj az ellenzék soraiban. — Pfeiffer Zoltán (f ) : Vérgőzös demokrata álom ...) szükségesnek tartom pártom nevében tisztelettel bejelenteni, hogy ellenzéki hivatásunkat abban látjuk, hogy komoly, építőszándékú kritikával legjobb tehetségünk szerint szolgáljuk az egyetemes nemzeti érdeket.. (Súlyán György (kp): Ez nem az! — Futó Dezső (f): Maga nem tudja megmondani, mert karszalagos volt! —évi október hó 8-án, szerdán. 122 — Súlyán György (kp): Ez a demagógia romboló! — f Az elnök csenget. — Kováts László (dn): Pártszolgálatos volt! Én emlékszem!) t Természetesen nem ringatjuk magunkat illúziókban tevékenységünk eredménye felől. (Súlyán György (kp): De felháborít!) Tudjuk, hogy a kölcsönös meggyőzésnek és kapaeitálásnak ebben a teremben nagyon kis szerepe van ; a múlt nemzetgyűlésen kialakult gyakorlat szerint a pártvezérek megegyezése dönti el a kérdéseket, és ha ez a megegyezés megvan, ez ellen a koalíciós pártok szónokai nem szólalhatnak fel, az ellenzék pedig felszólalhat ugyan, de felszólalása nem sokkal többet jelent, mintha a falra borsót hányna. (Nagy László (md): Sajnos!) Az ellenzéknek azonban a farra borsót hányásnak ezt a hálátlan szerepét is vállalnia kell és kötelességét teljesítve, eredménynek tüntetheti fel már az-t is, ha hangot adhatott a magyar törvényhozás termében legjobb lelkiismereti meggyőződésének s ha tolmácsolhatta azoknak a tömegeknek kívánságait és felfogását, amelyeknek bizalmából és akaratából idekerült. (Ügy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi és néppárton.) Az ellenzék hivatásának előbb vázolt felfogása alapján legyen szabad néhány kérdésről a kormányprogrammal kapcsolatban egy pár szót mondanom. Nem hallgathatok a választási visszaélések kérdéséről, bár erre nem szeretnék sok szót vesztegetni. (Szőnyi Tibor (kp): Az aláíráshamisításokról beszéljen!) Arról is fogok. (Ráth András (f): Mit csinált a maguk rendőrsége? — Szőnyi Tibor (kp): Az ajánlásokról beszéljen! — Zaj.) Az a tény, hogy mindjárt a választások után az elkövetett nagyméretű visszaélések miatt mind a négy szocialista miniszter lemondott (Ügy van! a függetlenségi párton.) és mind a szociáldemokrata testvérpárt, mind a kisgazdapárt élesen tiltakozott (Nagy László, (md): Ez is igaz-) és párthatározatokban az elkövetett visszaélések megtorlását követelte, napnál fényesebben bizonyítja azt, hogy ezeknek a választásoknak az eredménye (Nagy László (md): Hamis!) a választási visszaélések és bűncselekmények fertőjében született meg. (Ügy van Ügy van! — Taps a függetlenségi párton. — Vásáry István (f): Orbán mit szól ehhez? — Futó Dezső (f) gúnyosan: Huszonnégy képviselő mögött nem áüL senki az országban ! ötven mögött! — Egy hang a függetlenségi párton: Azért mondott le Ries, mert hamisítások történtek!) Az a történelemben szinte példa nélküli eset, hogy a négy kormányzópárt közül kettő a legnagyobb erkölcsi felháborodással fordult az úgylátszik velük szemben is érvényesült választási visszaélések ellen, az ellenzéket tulajdonképpen felmenti e visszaélések bizonyításának kötelessége alól. (Ügy van! Ügy van! — Taps a függetlenségi és a néppárton-) Hiszen egy kis fantáziával mindenki elképzelheti, hogy mit kellett az ellenzéknek elszenvednie ott, ahol még a kiváltságos kormányzópártok egyike-másika is ilyen visszaélések elszenvedésére kényszerült, (Szőnyi Tibor (kp): Ahol nem tudták megszerezni tisztességes úton az ajánlásokat. — Zaj és ellentmondások a függetlenségi párton. — Az elnök csenget. — Futó Dezső (f): Maguk pedig a száz mandátumból hatvanat csaltak!) Az én álláspontom ebben a kérdésben az volt, hogy meg kell tenni a visszaélések orvoslására nézve a törvénytől megengedett leneseket, be kell adni a petíciót (Szőnyi Tibor (kp) :
