Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-23
1197 Az országgyűlés 2,1 ülése 1947. évi november hó 2$án f csütörtökön. 1198 elfogadták nemzeti bankjaik, bankjegykibocsátó bankjaik államosítását. A másik, hogy a törvényjavaslat indokolása isméi adós maradt egy kérdésre a felelettel. Nem látom világosan, hogy eme államosítandó bankok mögött az iparvállalatoknak minő tömege áll, nem látom világosan, hogy eme iparvállalatoknál hogyan fest a belföldi és külföldi részvénytőke megoszlása. Ezek olyan kérdések, amelyeknek rendezése nélkül komoly kisajátítást elvégezni nem lehet. Valójában úgy tűnik fel ez az egész törvényjavaslat, mintha egy vasút céljára ki akarnók sajátítani a vasúti pálya mentén lévő öt kilométer hosszá és két kilométer széles sávot és ennek a sávnak húsz tuiaidotnosa közül tizenkettőnél elvégeznék a kisajátítást, nyolcnál pediar nem. Sajnos, ezt teszi a törvényjavaslat. Kérdés, hogy amíg a külföldi tőkékkel és külföldi részvényesekkel kapcsolatban — miként a törvényjavaslat mondja — a kisajátítás álláspontjára helyezkedni nem tud fagy nem akar a magyar kormányzat, addig vájjon nem sokkal bölcsebb vagy célravezetőbb-e a legszigorúbb és mindenre kiterjedő felü.srvelét, minf ?>" államosításnak egy ilyen valójában nem teljes, nem átfogó és a kisajátítást nem teljesen és átfogóan megvalósító megoldása 11 ? A polgári gondolat ugyanis szeret egyenes úton járni, szereti a jövendőt világosan látni. Ha a közérdek a kisajátítást és a bankok államosítását kívánja, mi ezt készséggel elfogadjuk, mert ez nem mond ellent a magántulajdon általunk vallott gondolatának, s nem akadályozza az egyéni kezdeményezést, mihelyt tényleg nem pártpolitikai cél, hanem a nemzet egyetemes célja fogja a kormányzatot ebben a kérdésben vezetni. De amikor ez az államosítása sajnos, úgy látszik csak elvi kijelentés és csak részletre szóló megoldás, akkor mi szívesebben láttuk volna, ha a kormányzat előbb az ezzel kapcsolatos nemzetközi kérdéseket oldotta volna rne,2r, hogy a kérdés a maga egészében kerülhessen azután tényleges rendezésre. Minthogy tehát, sajnos, a törvényjavaslat indokolása nem olyan, hogy ennek alapján meg volna állapítható, hogy a közérdeket- tényleg szolgálja-e ez az államosítás ma, amikor csak részleges, amikor valójában a határidejét nem is látjuk világosan — mert például olyan pénzintézeteknél, ahol a részvénytöb'bség vagy a részvényállománynak komoly kisebbsége külföldi kézen van, nem látjuk világosan, hogyan fogja tudni a kormányzat megoldani a maga elé tűzött feladatot — nem tudom a javaslatot magamévá tenni. Mert kizárólag azért csinálni mindezt, hogy az igazgatósági tagok változzanak, és nem azért, hogy a. demokráciának megfelelő átfogó törvényt lássunk: ez, félek, nem fogja azt a célt szolgálni, amit mindannyian szeretnénk: a demokrácia megerősítését. A Nemzeti Banknak, a bankjegykibocsátó intézetnek államosítása mindéin körülmények között eszközlendő. A törvényjavaslatnak ezt a részét tehát a magam részéről is elfogadhatónak tartom. A törvényjavaslat további rendel kezeseinek tekintetében pedig osztozom Ábrahám Dezső t. képviselőtársam álláspontjában : hogy ehhez a törvényjavaslathoz tényleg minden adat és kérdés ismeretében tudjon a_ magyar országgyűlés állástfoglalni, olyan indokolásra volna szükség, amely feltárja mindazokat a szempontokat, amelyeknek feltárása nélkül komoly higgadtsággal a törvényjavaslatról dönteni nem lehet. Az' elvi kérdésben, amelyet a magyar kommunistapárt és a szociáldemokratapárt sem egyöntetűen vetett fel, a polgári gondolat nem is áll távol a munkáspártok felfogásától, csak a magántulajdon megmaradása tekintetében, de ez nem jelenti egyben a monopoltőke ós a túlméretezett nagytőke védelmét a mi részünkről sem. Ez tehát annyira összhangzatossá teszi az országban lévő két gondolat képviselőinek felfogását, hogy igenis megvolna a mód és a, lehetőség arra, hogy helyesen és alaposan megindokolt, az összes adatokat feltáró törvényjavaslattal foglalkozhassak ez a Ház és dönthessen abban a nagy elvi kérdésben- amely a polgári gondolat számára az egyetlen és kizárólagos elvi kérdés: közérdeket szolgál-e az államosítás a kisajátítás, igen vagy nem? Minthogy pedig ebben a kérdésben a törvényjavaslat indokolása és az eddig előadott adatok feltárása mellett dönteni nem lehet, ebben a vonatkozásiban nem tudom elfogadni a javaslatot. (Helyeslés az ellenzék egy részén.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. T. Országgyűlés! Nanási László képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Nánási László fpp^ előadó: T. Országs'vűlés! Van szerencsém be'erjeszteni a mentelmi bizottság: jelentéséi Peyer Károly országsryűlési képviselő mentelmi ügvében. Kér°m a jelentés kinyomat ásat, szétosztását és napirendre tűzését. Elnök: Az előadó űr által benyújtott jelentést az országgyűlés^ kin vonna t ja. tagjai között szétosztatja s napirendre tűzése iránt később fogok a t. Országgyűlésnek javaslatot tenni. Kemény György államtitkár ár a pénzügyminiszter úr képviseletében kíván szólni. Kemény György (szd) államtitkár: T. Országgyűlés! A kormány elgondolásait kívánom körvonalazni a bankok államosításával kapcsolatban, tekintettel azokra a szempontokra, amelyek a most lefolyt vitáKan felmerültek. Ez a vita nem hagyott kétséget afelett, hogy alapvető kérdésről van szó. a magyar gazdasági és társadalmi élet áténítésének egyik fontos mozzanatáról. Mondhatjuk, hogy azok a nagybankok, amelyeket most a Nemzeti Bankkal együtt közvetlen állami irányítás alá veszünk, a magyar gazdasági élet idegrendszerét alkotják. Történelmi fejlődés eredménye ez, amelynek kiinduló pontján bizonyos adottságok determinálták a fejlődés útját. 1848. majd^ a kiegyezés után a rendi szerkezet lebontásával nyílt! meg nálunk is az út a lábénál izmus kifejlődéséhez, a kapitalizmus kibontakozásához. De általános tőkeszegénységünk mellett az iparosodás nem azt az utat vette, amelyet a nyugati országokban általában, hogy az ipar a magántőkegyűjtés, a magánprofitok felgyülemlése segélyével fejlődött volna ki, hanem a magyar ipar elsősorban a bankokra támaszkodva nőtt fel és ezek a bankok nálunk jórészt a külföld exponensei voltak. A magyar kapitalizmus megizmosodásával a beilső tőkegyűjtés is megindult a XIX. százai utolsó negyedében és alátámasztotta a magyar kapitalizmus fejlődését, amely a most
