Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-23
1193 Az országgyűlés 23. ülése 1947. évi lapítanom, »hogy ennek a törvényjavaslatnak indokolása nem «olyan, amilyennek egy ilyen átfogó kérdésben benyujtoitit törvény j a vasilat indokolásénak lennie kellene. Szerettem volna látná azokat az adatokat, amelyek kellenek ahhoz, hogy ennek a Háznak minden egyes tagja áttanulmányozván a törvényjavaslat indokolását is, világosan lássa mindazokat a problémákat, amelyek itt megoldásra várnak. Végtelenül sajnálom, hogy nem látom először is a,z adatokat arra vonatkozólag, ho gyan is- állunk a külföldi" és a magyar kézen lévő részvények kérdésében a kisajátítás és az államosítás alá kerülő bankoknál. Az erre vonatkozó adatoknak meggyőződésem szerint a törvényjavaslat indokolásában kellene lenniök. mert ahhoz, hogy ebben a kérdésben állast foglaljunk, ezeket az adatokat kellene j látnunk. Ebből a szempontból az 1938-as statisztikai adatok állanak rendelkezésre sajnos, nem tudom, teljesek-e. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a bankok _ és a hitelintézetek 1938ban kereken 12 millió részvénnyel rendelkez tek, ennyi volt a bankok egész részvénymenynyisége. Sajnos csak az összegre vonatkozó adatokat^ ismerhetjük rneg az 1938-as statisztikában is és így nem ismerjük éppen a legjelentősebb három intézetnek, a Leszámítoló Banknak, a Kereskedelmi Banknak és a Hitelbanknak ezirányú adatait, amelyeket az indokolásba kellett volna felvenni. Ezek az adatok azt mutatják, hogy 1938-ban a 12 ^millió ^részvény névértéke 315 millió pengő volt ós ebből 222 millió nengő értékű részvény volt magyar kézben, német kézben 2.3 millió, angol kézben 30 millió, olasz kézben . 17.5 millió, francia kézben 9 millió, Egyesült Államokbeli kézben 5.5 millió, svájci kézben 1.3 millió pengő névértékű részvény volt, a többi szétoszlott, összegen 93 millió névértékű részvény volt külföldi kezekben. Ez tehát azt jelenti, hogy a bankrészvényeknek körülbelül 30%-a van külföldi kézben, hogy azonban ez miként oszlik meg, éppen azoknál az intézeteknél, amelyek államosítása oly nagyjelentőségű és valójában az egész kérdést előtérbe állította, azt nem tudom, de helyes lett volna, ha ennek a törvényjavaslatnak indokolása ezt feltünteti, hogy állást foglalhassunk. Ennek jelentősége az lenne, bogy a magyar országgyűlés fel tudná mérni, hogy végeredménvben milyen hatása lesz a magyar gazdasági élet szempontjából ennek a törvényjavaslatnak. Ebből a szempontból nem jelentőségnélküli ez a kérdés. Nyilvánvaló, hogy amikor^ a magyar kormányzat kormányprogrammá^ tette, egyrészt a pártok gazdasági tevékenységének megszüntetését — nagyon bölcsen, — másrészt a korrupciónak minden vonalon való kiirtását — nagyon bölcsen — és elhatározta, hogy megvizsgálifl a közéletben szerepet játszóknak háború előtti és mai vagyoni státusát abból a szempontból, hogy vagyonuk nem gyarapodott-e megengedhetetlen mértékben, akkor fontos lett volna ezeknek a kérdéseknek letárgyalása az előtt, mielőtt kizárólag a közérdekből, a nemzet egyetemes érdekéből hozzányúlunk a teljes iogszerű kisajátításhoz, és államosításhoz, tehát a gazdasági eszközök köztulajdonba vételével a bankokon keresztül megnyilatkozó hatalmas apparátusnak államosításához, • mert ahhoz, hogy ezt jól és helyesen lenesen naegnovember hó 20 án, osiitör'ökön. 1194 csinálni, előbb ezeknek az előfeltételeknek megoldására volna elengedhetetlenül szükség. A második nagy kérdés, hogy a hároméves terv vájjon valóban megkíyánja-e ezt az államosítást. Ebből a szempontból rá kell mutatni, hogy a Pénzintézeti Központ megalakítása, majd utóbb a bankoknak — böicsen — erős felügyelet alá helyezése valójában mind biztosítéka annak, hogy a hároméves tervet ne akadályozhassa senki ebben az országban. Ebből a szempontból rá kell mutatnom arra, hogy. ebben a törvényjavaslatban végtelenül kevés érdemi rendelkezést látunk. Nem akarom meg-bántani e törvényjavaslat szerkesztőit, de csodálatos, hogy mennyire a régi jogászi keretek között mozog még ma is a demokratikus Magyarország törvényalkotásainak egész rendszere. Ugyanaz az igazgatósági játék, ugyanazok az elvi szabályok maradnak meg változatlanul, mint ámenek a múltban voltak, (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) így a bürokráciának egy olyan túltengése következhetik be, ha nem jönnek bölcs törvényi rendelkezések, amelyhez foghatót el sem tudunk képzelni, (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) mert amíg <a bankoknál rosszul és helytelenül, de bürokratikus szempontból talán nem is olyan helytelenül egy-egy bankvezér kezében az igazgatósági tagságok hatalmas tömege szaporodott fel, addig a jövőben ez nyilván különböző kezekbe fog jutni, márpedig nekünk semmitől sem kellene úgy megszabadulnunk, mint ettől. En ebben az országgyűlésben egy alkalommal iazí íalmneszfiiía gondolatat vetettem fel ée, Hjelkemben is (a hnegbocsátás íjgondolata él, de ha valaminek a múltból nem tudok megbocsátani, ez a bürokrácia az- ha valamit ennek a mi új demokratikus társadia Imi berendezkedésünknek ki kellene irtania az utolsó darabjáig, ez a bürokrácia átka és rákfenéje, (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken!) amely ezt az országot a múltban tönkretette és ha nem vigyázunk rá, a demokrácia megerősödését is nieg fogja akadályozni. T. Ház! Az elmúlt 'napokban hallottam, hogy itt van most például az úgynevezett iparrovizió kérdése. Mit jelent ez,?, Azelőtt, az iparrevizió előtt megvolt az igazoltatá-si eljárás —• helyesen, bölcsen — és utána következett az iparrevizió. Mit jelentett ez! En megdöbbentem,, amikor hallottam, hogy 50.000 akta van kereskedelmi minisztériumba]), mint odatartozó iparreviziós akta. Tudja a Ház, mit jelent ez? Hogv 59.000 embernek kellett kérelmeznie, hogy 59.000 ember kérelmét kellett iktatni átírni, ideírni, odaírni, a Keretskedc'-imi; ég Iparkamarához beterjeszteni, ott bizottságok által letárgyaltatni, hogy végűi mindez mint egy felduzzadt hatalmas aktacsomó felkerüljön a kereskedelmi minisz'ériumha. Kérdés, hogy ki fog efelett intézkedni, hogy a végén nem azt mondják-e. hogy minden revízió megvolt, rendben van. Amikor egy új iparengedélyt akar kérni valaki, példáid vendéglős- vagy korcsmaiparra, ahol az előzőt i s vizsgálni kell, akkor ki kell keresni az 59.000 aktából azt az iparreviziós aktát, inert, addig az új iparengedélyt sem lehet kiadni. T. Országgyűlés! Olyan megdöbbentő, a magyar ember számára elképesztő adat ez, hogy félek, ha a javaslat úgy marad, ahogyan van és ha a rendeleti alkotások nem lesznek nagyon bölcsek és nagyon határozót"
