Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-23

1181 Az országgyűlés 23. ülése 1947. évi köze a mmLkaiképességai'eik a családi állapodhoz, képviselő úr!) Kérem, ez a szociális szempon't ez nein a munkaképesség' megállapítása., hanem a szociális szempont figyelembevétele, amelyet elsősorban a vdemokráciának kell szem előtt tartania. (Faragó László (szd): Ez a rokkantsegély problémája.') A másik pedig a szakértelem kérdése, amelyről i'tt, már szó volt. Végeredményben . gondoljunk csak arra- hogy a Szov ja'unióban azokat a gigászi ötéves terveket neun lehetett volna végrehajtani, ha a Szovjetunióban valóban nem tartották volna szem előlit Leninnek azít a; híres mondását, hogy egy szakember többet ér, mint tíz párttag. Ezeket a szemponokat kérem, méltóztassék a javaslat végrehajtásánál figyelemibevenni és még egyet, azt, hogy amikor majd a hitel nyújtására kerül a sor, itt se a pártpolitikai és pártérdek legyein a. domináló, hanem elsősorban a kisemberek rászorultsága. Igyekezzünk valóban felemelni a kisembereke', akár újgazdákról. akár régi gazdákról víaai szó, í aikár pedig a nagy anyagi gondok 'tengerében | vergődő kisiparosokról, igyekezzünk ezek élet- ! színvonalát minél inkább emelni, mert ez a ja- j va slat csali akkor fogja elérni a. maga célját, j ha valóban magasabb életszínvonalat, rende- i zettebb szociális állapotokat teremi és a régi i monopóltőke politikai befolyása helyett nem | teremt más politikai befolyásokat. j Ebből a szempon böl a javaslatot áltaiá- j nosságban elfogadom. (Taps a magyar demok ratapárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott j szónokok sorából % j Czéh József jegyző: Dénes István! Dénes István (md): T. Országgyűlés! Amidőn a magántulajdonban lévő bank- és I nagyüzemi részvényeket búcsúztatjuk a ma- j gán tulaj dont ól, úgy érzem, nekem is köteles- I ségem* néhány virágszálat tenni ennek a kér- j désnek a sírjára. (Mozgás.) Mindenekelőtt azt kell mondanom: ne fájjon senkinek a szíve Magyarországon a részvényekért, mert a részvényesek az elmúlt harminc esztendőben bizony nem úgy viselkedtek a magyar hazával, a magyar nemzettel szemben, mint ahogyan viselkedniük kellett volna. Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy milyen volt a bankok szerepe mindenekelőtt a magyar parasztsággal szemben. A húszas esztendőkben a bankok igen jó üzletnek tartották a parcellázást, megrohanták az eladásra került nagybirtokokat, kézbevettek és elparcellázták, de ezen parcellázások során megfeledkeztek a törvényről, az 1920-as törvényről és a parasztoktól törvényellenesen váltókat szedtek ki, több mint húszezer magyar parasztcsaládot váltóadóssá tettek és csaknem koldusbotra juttattak. Perek, végrehajtások és árverések lavinája indult meg a parasztság ellenT. Országgyűlés! Sajnos, amidőn a magyar parasztság így vergődött a bankokkal, a bankok visszaéléseivel szemben, s nem igen talált ebben az országban támaszra és vissz" hangra," megint nekem kellett kezembe venni ezt a kérdést a reakcióval, a nagybankokkal, a nagytőkével szemben. Sorban lepleztem le munkáimban a hírhedt deszki parcellázást, amelyet Szeged—Csongrádi Takarékpénztár bonyolított le az egyik nagy bank pénzével. Lelepleztem a hírhedt vezsenyj parcellázást, november hó 20-án, csütörtökön. 1182 amelyről a napokban írt a Szabad Szó, lelepleztem a pokoltanyai parcellázást. lelepleztem az érdi parcellázást, amelyet az Angol-Magyar Bank csinált. Az egyik megdöbbsntő adat jött a másik után, de mégis eredménye volt ennek a bíróságoknál, mert a független bíróságok némileg akceptálták az ezekben a munkáimban történt leleplezéseket. A végén a bankok, amikor látták, hogy intézkedni kell, összefogtak titokban a különböző minisztériumokkal és meg akarták rohamozni a magyar parasztságot, eltörölni a helyes törvényeket ós igazságtalan törvényeket törvénybeiktatni. Ekkor írtam meg a "Pénzintézetek rohama a kisgazdák ellen« című könyvemet, amelyben idejében lepleztem le ezt és sikerült meggátolnom a legdöntőbb merényletet a magyar parasztság ellen. Ez volt a bankok egyik rettenetes szerepe a magyar parasztsággal szembenA másik rnéigbél végzendő dolog és búcsúztatóul szükséges előterjesztésem az, hogy midőn a harmincas években bekövetkezett a világválság és a gabona ára Magyarországon is nyolc pengőre esett le, a magyar bankok, miután a külföldi kölcsönök kötvényei, amelyeknek alapján hiteleztek itt a magyar parasztoknaík ny"kló nélkül hiteleket, külföldön leestek 15 százalékra, a Nemzeti Bank pénzéből, a Nemze'.ii Banktól nyert kölcsönök alapián ezeket a kötvényeket külföldön — Amerika- ! ban, Angliában, Svájcban — összevásárolták 15 százalékért. A logikus tehát az lett volna, hogy ezek a magyar bankók ezeknek a gazdáfcn k adott kölcsönöket leszállítják, ki nem 15 százalékra, de 20 százaléknál és így váltják vissza az adósságaikat a parasztok. Nem ezt tették a magyar bankok, hanem a magyar paraszttal szemben könyörtelenül 100 százalékban, 90 százalékban és 85 százalékban vallották be a kötvényeket, tehát a magyar p-a

r rasztokon kerestek 60—70—80 százalékot. (Ugy van! Ugy van!) E« volt a nagybankok második szörnyű visszaélése a magyar parasztsággal szemben. (Justus Pál íszd) : Nem ez az utolsó!) T. Országgyűlés! Búcsúztatóul azonban el kell mondanom azt is, — miután most már köztudomású, amint én ezt annakidején »A nagytőke urai, zsoldosai és áldozatai« című könyvemben lelepleztem, hogy a magyar nagybankok nem voltak ebben az országban egyebek, mint a nagy gyáripari üzemek tulajdonosai és pénztárosai — hogy azoknak a részvényeseknek, akik most sírnak bizonyos vonalon ós oldalon, eszükbe nem jutott egyetlenegyszer sem, hogy amikor a világháború alatt a magyar gyárüzemek munkásait, a hadiüzemek munkásait ezrével hurcolták a Margit-kőrútra «zért, mert megkéstek a munkahelyre való menetelben, vagy pedig valami egyéb ok miatt nem tudták munkájukat rendesen végezni és tömegesen és ezrével ítélte el szabotázs miatt a Margit-korút a magyar ipari munkásságot, mondom, akkor egyetlenegy részvényesnek, amidőn a kupont levágta és az osztalékot zsebretette, eszébe nem jutott, hogy felemelje tiltakozó szavát av magyar munkásságnak ezen üldözése és aljas elítéltetése miatt. T)e továbbmenve, t. Országgyűlés, az egész világnáborű folyama alatt egyetlenegy részvényesnek eszébe nem jutott volna az, hogy tiltakozzék az ellen, hogy a hazai gyáripar ontsa a nácik, a Magyarország ellen irányuló támadók céljaira a hadianyagot. Ries minisz-