Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
105 Az országgyűlés 5. ülése 1947. évi október hó 8-án, szerdán. 106 Felkiáltások a néppárt és m függetlenséai várt soraiban: Csak kissé?!) Ha akarják: téliesen. (Pfeiffer Zoiltán (f): Ez* mégis a kisgazdapártból kellene megköszönni!) Ez komoly lépés előre még akkor is, ha az 1947-ös választások formális, technikai oldalukat tekintve — hangsúlyozom, én nem becsülöm le ezt az oldalúikat sem — nem is voltak olyan habfehérek, minit az 1945-ös váliasztásolk. (Acs' y László <f): Kék pöttyel! — Pfeiffer Zoltán (f): Egy pár pötty itt-ott akad!) Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy mindezt a felé az ellenzék felé mondjam» amely bíráló és építő ellenzék akar lenni, s amely csak a kormánynak és nem a demokráciának ellensége. Hangsúlyozom, hogy mi, kommunisták egyáltalán nem vonjuk kétségbe egy ilyen ellenzék létjogosultságát. (Közbek oltások a néppárton: Egyelőre!) De az az ellenzék,^ amely ,a választási sérelmeket helyezd homloktérbe, amely kétségbe; próbálja vonni az országgyűlés jogailapiát! és törvényességét és eközben külföldre kacsint, {Közbekiáltás a magyar d emoknat apart ow: Ki kacsint?) akarva-akaratlanul a demokratikus rendszer ellenségévé válik, és ilyen ellenzékre 1 a magyar demokráciának semmi szüksége. {Közbekiáltások a függetlenségi párton: Ki az! — Ráth András (f): Meigimt a verebeik csiripeilifk!) (Az elnöki széket 11 óra 53 perekor Implom Ferenc foglalja el.) Vegyék tudomásul képviselőtársaim, hogy még itt vannak azok, akik nem tettek lel arról a reményükről, hogy visszaforgathatják az idő kerekét és demokráciánk kétéves története azt bizonyítja, hogy a régi rend emberei, demokráciánk ellelnségei megmozgatnak minden követ, hogy a demokrácia keretében a demokrácia intézményeinek segítségével valahogyan törvényes képviselethez jussanak. Ezek a reakciós erők bizony egyes ellenzéki pártokat sokkal inkább tartanak kézben, sokai inább formálják politikai ábrázatukat, mint az illető pártok önmaguk mindenhatóságát elképzelő vezetői. Amíg az országban reakciós erők vannak, amelyek vissza akarják állítani a régi rendet, {Közbekiáltások a függetlenségi párton: Ki az?) amíg vannak az országban olyan erők, amelyek ideiglenesnek tartják a demokrácia rendjét» addig az ellenzéket, enyhén szólva, mindig fenyegeti ^ az a veszedelem, hogy olyan erők eszközévé válik, amelyek a régi rendet akarják visszaállítani. Es alakulnak olyan ellenzéki csoportosulások, amelyek a dolgok logikájánál fogva féllábbal az illegalitásnak a talaján állnak, amelyek a demokrácia minden gazdasági nehézségét demagógiára és szennykonkurreneiára használják feil, amelyek a belügyeinkbe avatkozó idegen reakció zsoldosaivá szegődnek. En nem akarok 'zsákban mtaeskált árulni és nem S'zokasom, hogy általánosságban beszéljek» az ilyen Janus-arcú ellenzék itt a magyar országgyűlésen, olyan ellenzék, amely féllábbal az illegalitás talaján áll, amely külföldi reakciós erők szekértolója, az az ellenzék, amelynek más a homlo'kizata és más a lényege, (Pfeiffer Zoltán (f): Mondja már ki a nevünket! Az Istenért!) amely gyüjtőmedencéje minden sötét erőnek ebbeín az országban, (A függetlenségi pártra mutat.) önök, a magyar szabadságpárt! (Pfeiffer Zoltán (f): Mit kell ezt fokozni? Szép költői crescendo volt! — Hódy György (f): Érdekes, hogy ez az ellenzék éppen a magyar népben talált támaszt, nem kellett külföldre mennie! — Szobek András államtitkár (kp): Megnyergelték a reakciós erőket! _ Zaj.) T. Országgyűlés! Kedvenc vesszőparipája az eFtenzéknek a szabadságjogok kodifikálásának a követelése. (Miklós Béla (f): 1945-ben kodifikálták, de azót a . sincs!) Nekünk elvi kifogásunk ez ellen természetesen nincs semmi, (Parragi György (md) közbeszól) — nyugalom, Parragi képviselő iir! — (Parragi György (md): Én csak azt mondottam, lássuk a megvalósításukat, szívesen asszisztálok! — Zaj-) éppen úgy, mint ahogy az ellen sincs elvi kifogásunk semmi, hogy a gazdasági és politikai konszolidációnak az előrehaladásával párhuzamosan csökkentsük a kivételes hatalmat, a rendkívüli kormányzás módszereit. Mi egyáltalán nem vagyunk szerelmesek sem a kivételes hatalomba, sem az erőszakba, (Élénk derültség, ellentmondások és zaj a függetlenségi párton.) hozzáteszem, még az internálások rendszerébe sem. (Mozgás-) Jól tudjuk azt, nem tagadom, hogy az internálási jog (Zaj-) és a köztársasági alaptörvénybe ' iktatott emberi jogok között van ellentmondás. (Parragi György (md): Ügy van!) De azt is tudjuk, — azt már nem tudom, hogy Parragi képviselőtársam ebbeiu egyet fog^e érteni velem, (Pfeiffer Zoltán (f): Kezd haladni!) azit is tudjulk, — hogy ez az ellentmondás, teszieim az internálási jog és a köztársasági alaptörvénybe iktatott emberi jogok között nem nagyobb, mint az ellentmondás az amerikai szabadságharcban deklarált emberi jogok és azok között az eszközök között, amelyeiket Lincoln a rabszolgatartók ellen a.z amerikai polgárhábo^rúbian a|Ikaiimazo<tt. (Parragi^, György '(md),: Igaza van! — Zaj.) Az emberi jogok csak olyan demokráciában válhatnak valósággá» amely megsemmisítette ellenségeit, imiert a demokrácia ellenségei az emberi jogok ellenségei. (Nagy taps a kommunista párton és a szociáldemokrata párt soraiban is. — Barankovics István (dn): Ez megfordítva is áll!) Az emberi jogok biztosításához az kell, hogy az ellenség megadja magát és ha nem adja meg magát, akkor meg kell semmisíteni. (Taps a kommunista párton és a, szociáldemokrata] párt egy részén.) Barankovics t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában azt mondotta — nemi szószerint idézem, nem tudtam feljegyezni —» hogy amíg azelőtt az volt a feladat, hogy ja kizsákmányoló nagytőkével szemben nyujteunk védelmet a dolgozó osztályoknak, addig most a főfeladat az, hogy a túltengő központi államhatalommal és a túltengő pártibefolyással szemben nyújtsunk védelmet az egyénnek. (Taps a néppárt soraiban.) Azt hiszem» az értelme ez volt. (Barankovics István (dn): Igen.) Ez a formula igen egyoldalú, igen leegyszerűsített formula, tehát nem igaz formula. Ta" í Ián ma már nincsenek kizsákmányolók haI rácsolók, spekulánsok, (Barankovics István ! (dn) és Parragi György (md): De vannak!), I akikkel szemben a dolgozó embert és a demokratikus rendet védelemben kell részesíte] ni? Mi vagyunk az utolsók, akik tagadjuk a \ pártszempontok kizárólagosságának ^veszélyét a demokratikus fejlődésre» de azért hadd
