Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
107 Az országgyűlés 5. ülése 1947. évi október hó 8-án, szerdán. 108 mondjam meg, hogy a pártszempontok túltengése nem a fő veszedelem, amivel szemben védekeznünk kell. Van itt más, sokkal nagyobb veszély, sajnos, éppen elég. Ilyen például ,a demagógia veszélye (ügy van! ügy yam! az ellenzéken.), a külfölddel való összejátszás veszélye (Mozgás az ellenzéken), a spekulációs tőke garázdálkodásának veszélye (Ügy van! az ellenzéken.), ifjúságunk reakciós nevelésének veszélye (Ügy van! az ellenzéken). Az államot- amely mia minden fogyatékossága ellenére a dolgozó nép állama, nem gyengíteni, hanem erősíteni kell, hogy a demokrácia helyt tudjon állni ,a létét fenyegető, mindenféle területen jelentkező reakciós veszélyeikkel szemben és az egyéni szabadság biztosításának útja nem a demokratikus állam gyengítése, hanem! erősítése. Es hadd mondjam meg. t. Országgyűlés, hogy nézetem szerint a legfőbb veszély,amely a magyar demokráciát fenyegeti, annak a demokratikus egységnek a megbontása' amely alapja kel] hogy legyen •a koalíciós kormányzásnak. Már szóltam arról, hogy a mi nézetünk szerint a koalíció akkor lesz valóban életképes, ha nem üres parlamenti aritmetika hozza létre, hanem programmatikus egységre épül. Mik a pillérei ennek az egységes koalíciós programúinak ? Nézetem szerint négy fődolog. Először: a hároméves terv megvalósítása, hogy Magyarország gazdaságilag talpraálljon, hogy kiláboljunk a háborús inség szűk esztendeiből, hogy népünk életszínvonala emelkedjék. Ez az első pont. A második: a magyar nemzeti és állami függetlenség megvédésé minden külső reakciós beavatkozással, minden imperialista 'agresszióval szemben. (Helyeslés az ellenzéken.) A harmadik: a közös akarat, hogy Magyarországból a dolgozó nép Magyarországát csináljuk, olyan országot, amelyben gazdaságilag és politikailag a dolgozó osztályok uralkodnak: a munkásság, a parasztság — vagy ha akarják: a parasztság, munkásság és a haladó értelmiség. (Helyeslés a kommunista párton.) Negyedszer: közös front, véd- és dacszövetség mindazok r ellenakik e három programmatikus követelés megvalósításának útjáhan állanak és ezt akadályozzák. (Egy hang a függetlenségi pártról: Olyan nincs! — Derültség a kommunista párIon.) Részletkérdésekben lehetnek köztünk nézeteltérések, lehetnek közöttünk nézeteltérések a megvalósítás módszereit, talán tempóját illetően is. —' ettől még erős és életképes lehet a koalíció — ha azonban ezekben a főpontokban van köztünk nézeteltérés- akkor a koalíció nem lehet sem erős, sem életképes, sem munkaképes. Ha ezekben a főpontokban egyetértünk, akkor *a koalició nem a puszta parlamenti aritmetika eredménye lesz, hanem a munkásság és a parasztság, valamint f a, haladó értelmiség egységének és összefogásának eredménye a közös munka és a közös harc jegyében. Ezt az. egységet kell ápolnunk, kiépítenünk, védelmeznünk és megszilárdítanunk, hogy a magyar demokrácia dacolni tudjon minden belső ellenséggel és külső fenyegetéssel. Eddig sem volt hiány és ezután sem lesz hiány egységbontó kísérletekben. Hányszor próbálták és próbálják ma is» egymással szennibeállítani a munkást meg a parasztot! Hányszor próbáltak és próbálnak ma is úgynevezett-polgári blokkot létrehozni a munkáspártok ellen! Hányszor próbáltak és próbálnak ma is éket verni a két munkáspárt közé és ellentéteket szítani szociáldemokraták és kommunisták közt! Hányszor próbálták és fogják még próbálni elszigetelni a kommunistákat és a kommiunistapárt ellen kommunistaellenes egységfrontot létrehozni! Hadd próbálják! Mindez mostanáig nem sikerült. Igaz, a magyar demokratikus erők egysége sok megpróbáltatásnak volt kitéve, — megmondom azt is: sokszor recsegett, ropogott — de eddig még mindig sikerült helytállani a nyomással és a kísértésekkel szemben. Arra azonban nincs okunk, hogy elbízzuk magunkat. Az egységbontó kísérleteknek nincs végük és a különleges veszély, t. Országgyűlés, abban rejlik, hogy a reakciós egységbontásnak szövetségesei, támadhatnak éte támadnak magukban a demokratikus pártokban. A reakció önmagában nem olyan veszélyes. Veszélyessé azzal válik, hogy szövetségesekre akad, szövetségeseket talál a demokratikus sorokban. Éhből az következik, hogy éberségre van szükségünk, éberségre a demokratikus pártok soraiban fellépő jobboldali irányzatokka] szemben. Minél inkább sikerül ezeket viszszavernünk, elszigetelnünk és megsemmisítenünk, annál inkább szigeteljük el magát a reakciót, annál inkább _ biztosítjuk a nyugodt munkát és a békés fejlődést a magyar demokrácia számária. T. Országgyűlés! Engedjék meg, hogy rátérjek most felszólalásom utolsó részére, a külpolitikai kérdésekre. A békeszerződés ratifikálása, szuverenitásunk visszanyerése után újra lehet és kell aktív magyar külpolitikát csinálni, de ennek az aktív magyar külpolitikának a határait az szabja meg, hogy nem vagyunk nagyhatalom, hanem kis ország és kis nép vagyunk. Ábránd azt hinni, hogy egy kis népnek az a kötelessége, hogy elzárkózzék a nagyvilágtól. Sok szó es«k manapság arról, hogy a világ két részre bomlott, de a világ legalább abban az értelemben feltétlenül egységes ma, hogy a cseudesóceáni problémák is európai problémák és megfordítva s nekünk — < akár akarunk, akár nem — _ figyelnünk és ismernünk kell a világpolitika fontos kérdéseit, mozgató erőit, sőt állást is kell bizony foglalnunk, akár jólesik, akár nem, ha nem akarjuk, hogy előkészületlenül érjenek bennünket meglepetések. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy hübelebaliázs-módjára üssük bele az orrunkat mindenbe, ami nem reánk tartozik, például Korea vagy Kína kérdéseibe. Természetesen ne üssük bele az orrunkat ilyen tőlünk távoleső, bennünket nem érintő problémákba:. De ennek az elemi igazságnak a határait ne terjesszük ki odáig," hogy^ ebből az elemi igazságból struccpolitika váljék. Ha történetesen Magyarországot felvették volna az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, — és remélnünk kell, hogy ami késik nem múlik — akkoir mint az UNO tagállamának bizony állást kellett volna foglalnunk < közvetlenül nemi reánk tartozó kérdésekben is. Horthy Magyarországa is állást foglalt olyan kérdésekben, amelyek nem rá tartoztak, például az abesszin háború kérdéséiben. (Barankovics István (dn): Elég rosszul tette!) A baj az volt, hogy rosszul foglalt állást. De ahhoz, hogy állást foglalhassunk, — természetesen az említett határok között — az kell,