Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-22
1111 Az országgyűlés 22. üléée 1947. viszonyát akkép > tárgyalta, hogy Magyarország és Ausztria állandóan harcban álltak egymással, szabadulni akt rtak egymástól és mindegyik a gazdasági szabadság után vágyott. Ahhoz hasonlította ez a jeles cikkíró a fcéit állam helyzetét, mint amikor két ifjú harcol egy leány szerelméért és azt a következtetést 1 vonta le, hogy amikor ezt a bizonyos gazdasági szabadságot Ausztria és Magyarország is elérte, akkor meg kellett áfepítaniok hogv az a leány, az a szabadság,, amelyért küzdöttek, halott, mert az egyedüllétben kialakuló gazdasági élet szörnyű nehéz gazdasági helyzetet teremtett Végül Magyarországon megalakult a Nemzetig Bank, megalakult pedig a Népszövetség segítségével és hozzájárulásával. Nagyon- nagy szolgáJatofcíat tettek akkor Magyarországnak Csehország. Szerbia es Románia, amelyek a háború« követeléseik zálogán! lekötött állami javakat feloldották és lehetővé tették, hogv Magyarország ja Népszövetség segítségével 240 imiiHáó korona kölcsönt kapjon szanálásra. Sajnos, az európai piac ezt nem '^idta kifizetni és négymillió fontot az Angol Bank akkori kormányzója. Montague Norman' adott kisegítésül Magyarországnak. A szanálás iól sikerült Ezt Smith Jeremiás végezte- Amikor elhagyta az országét, két miondrt'tal búcsúzott Az egyik a nyilvánosságnak volt szánva és azt mondotta. könnyű egy olyan országot szanálni, ahoil úgy fizetnek adlót, mint Magyarországon, a másik (mondát pedig az volt, hogy nagyon könnyű lenne Magyarországból gazdag országot teremteni, ha ia kormányok és a mén takarékoskodni tudnának. Egészben véve Magyarország a jegybank működésével egészséges helyzetbe került. AE ipar nagyszerűen funkcionált, a sEénbányák a korábbi eredményeknél sokkal többet teriineltek, a mezőgazdáság polmpás árakfcal dlolgozoltt- (Zai a parasztpárton. — Dögei Imre (kp): Bolettiábó'l!). T. Ház! Auilikor mi azt gondoltuk, hogy az eglész! gazdásági éüet helye« mederben haladt, akkor a Magyar Nemzeti Bank, amely már független 1 volt a kormánytól, egészen más álláspontot képviselt 1 . 1927-től kezdve H Nemzeti Bank főtanácsának jelentései állandóan- korholják a kormányt, súlyos gravamen tárgyává teszik, hogy az államháztartás túlméretezett, kifogásolják, hogy nem jelentkezik az államháztartás keretében az a takarékosság, ameJvet egyébként a Népszövetséggel kötött szerződés előír. Súlyos bírálat tárgyává teszi a kormánynak gazdasági és pénzügyi politikaját amiatt, hogy nagyösszegű külföldi kölcsönt enged be ebbe az országba. Elég legyem ebből, csak a Speyer-féle kölcsönt említem. De ezenkívül is tömegével jöttek be a külföldi kölcsönök. A Nemzeti Bank rámutatott arra, hogy amíg ez egyrészről inflációt teremt, másrészről súlyos adósság, kamatok fizetésérte kötelezi az államot; a külföldi kölcsön csak aikkocr lesz lehetséges és akkor lehet gyümölcsöző, ha messzemenőleg több jövedelmiét tud biztosítani az államnak, mint amilyen tehertétel. Nehezményezte a magas adókat. Ámbár 1927-től kezdve a Nemzeti Banknak ezek a figyelmeztetései állandóan megismétlődtek a kormányához, a kormány ezzel nem törődött. Ennek volt az eredménye azután sok tekintetben az 1931-ben bekövetkezett bankzárlat (Dögei Imre (kp): Mondja, 1927-től kezdve mennyi parasztot árvereztek elf — P. Ábrahám Dezső (ind): évi november hó 19-én, szerdán 1112 Az világjelenség-volt!) Én ebből két dolgot következtetek, mégpedig az egyik az, hogy a Nemzeti Bank a maga önállóságában rendelkezett azzal az erővel, hogy ellene tudott mondani a kormánynak és következetesen figyelmeztette, hogy gazdaságii működése hibás és vétkes, a másik.tény pedig, amit ki keO emelnem az, hog3^ a kormány erre egyáltalában nem hederített. T. Ház! Azt lelhetne mondani, hogy hiszen ezt a feladatot el tudná végezni egy olyan jegybank is, amely állami rendelkezés alatt áll és amelynek élén tulajdonképpen állami tisztviselők állanak. Példával fogom beigazolni, hogy ez a megoldás nem alkalmas arra, hogy a kormányok hibás gazdasági politikájának elejét vegye. Ez a példa a Pénzintézeti Központ. A Pénzintézeti Központnak a törvény értelmében az a kötelessége, hogy védelmezze az ország betétállományát, nehogy az pusztulásnak legyen kitéve. 'Süvegből az a. tiszte, hogy a pénzintézeteken keresztül irányítsa a gazdasági életet és mentse meg annak menetét) mindennemű megrázkódtatástól. Ë eél érdekében a tmlagyar törvények a Pénzintézeti Központot gyönvörű hatásikörrel ruházták: fel. Mimiden pénzintézet a Pénzintézeti Központ rendelkezésére áll és rajtuk keresztül a Pénzintézeti Központ valóban nagyon' sok komoly és nehéz feladatot tudott megoldani. A Pénzintézeti Központban mindig^ ott ültek az ország jogi és közgazdasági életének legjobbjai. Nagy áttekintésük volt ezeknek >az euróoai piacok felett, mert íbiszen külső államoikkal is összeköttetésben álltak. Tgy abban a helyzetben voltak, hogy valóban ^ mindig pontos diagnózist tudtak adni az ország pénz. ügyi és' gazdasági éleitléről. Mégis egyedül és kizárólag azért, mert az állammal szemben függő helyzetben voltak, nem tudtak anynyira jutni, mint a Magyar Nemzeti Bank, ITOÍTV válságos időikben a kormány hibás működését bírálat tárgyává tegyék. Ha tehát meg akarjuk menteni az országot a pénzügyi megrázkódtatásolktól, há biztosítani akarjuk azt. hogy a jövőben a további inflációkat elkerüljük, akkor meggyőződésem szerint e7+ intézményesen keld biztosítani. Ez az intézményes biztosítás pedig nem ileheít egyéb, mint a Neimzeti Bank és a Pénzintézeti Központ (Dögei Imre (kp): Államosítása!) törvényes felhatalmazása arra. hogy egyrészről a kormánnyal szemben való függetlenségüket tökéletesen biztosíthassák, másrészről, hogy e két _ intézmény, amelynek — azt lehet mondani — valóban egyedül lehet áttekinittő ereje egy ország pénzügyi helyzetiének bírálata te'kintetébem közvetlenül fordulhasson felíratta], az országgyűléshez abban az esetben, ha a kormány működését pénzügyi vagy gazdasági téren tévesnek és fhibásnak találják. (Helyeslés a néppárton.) De mit látunk 1914-től kezdve!,Az első világháborúiban tönkrement a korona. A közbeeső időszakban volt Qgy merőben hibás, bűnös gazdasági kormánypotitlüka, amely előidézte a biamfczárlatot annak összes pusztító köveítlkezményeivel együtt, azután következett a második világbáború és megint jött egy retíttenetes méretű infláció. Ennyit utóvégre egy nemzet nem bírhat el. Bátor vagyok megkérdezni, vájjon 1945-től
