Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

Illa Az országgyűlés 22. ülése Í947. kezdve volt-e a törvényhozás abban a helyzetben, hogy belemyulhatotit volna ezekbe a Jkérdésekbe! Etekintetben a kormányok soha nem is terjesztettek elő jelentéseket az országgyűléshez az ország állapotáról, következésképpen a lehetősége is hiányzott annak, hogy az országgyűlés ilyen kérdésekkel foglalkozzék. Intézményesen kell tehát biztosítani az ország gazdasági ügyeinek egyensúlyát és erre nem lehet más orvosszer, mint egyedül és kizárólag az, ha ez a törvényhozás útján foganiatosí'ttia'táik. Éppen ezért az előbb előterjesztett indítványt határozati javaslat alakjában terjesztem elő, amely szerint a törvényhozás utasítsia a kormányt, hogy a kormány biztosítsa egyrészről a Nemzeti Bank, másrészről a Pénzintézeti, Központ abszolút önállóságát és egyszersmind felirati jogukat közvetlenül az országgyűléshez a kormány hibás pénzügyi politikájával szemben, amit a törvényhozás nyomban^ köteles legyen tárgyalás alá venni. T. Ház! A nagy pénzintézetek államosításával kapcsolatban még szeretnék egy megjegyzést tenni. Hogy érzékeltetni tudjam az első kúriabeli intézetek mértékét, talán egyetlen egy számadattal terhelem a hallgatókat. Eszerint a békének — azt lehet mondani — még utolsó többékevésbbé normális évében» 1939-ben Magyarországon a betétállomány 2 milliárd pengőt tett ki. Ebből a 2 milliárd pengőből az első kiiriába tartozó tizenkét pénzintézet 1390 millió pengőt kezelt. Kétségtelen tehát, hogy ezek az intézetek voltak azok, amelyek elsősorban élvezték a közönség bizalmát. Ezeknek az intézeteknek tradíciójuk és külföldi összeköttetéseik vannak. Ha Magyarország kölcsönt ikapotit, nem közvetlenül ikaptía, hanem ezeknek az intézeteknek a révén. Ha most ezeknek az intézeteknek a struktúráját megváltoztatjuk és államosítjuk, ez sok tekintetben alkalmas lesz arra, hogy meggyöngítse azt a bizalmat, amelyet ezekkel az intézményekkel szemben belföldön és külföldön tápláltak. (P. Ábrahám Dezső (mid): Ügy is van!) Hiszen ezeken a pénzintézeteken - keresztül épült fel Budapest 1867-től kezdve, ezeken keresztül történt meg Magyarország iparosítása, nem kis részben azokkal a tőkékkel, amelyek ezeken a bankokon keresztül külföldről jöttek Magyarországra. Véleményem az, hogy ezeknek a bankoknak az államosítása el fogja homályosítani ezeknek az intézeteknek nagy tekintélyét és nem lesz alkalmas arra, hogy a betétesek azzal a bizalommal forduljanak e nagy intézetekhez, mint ahogyan azt korábban tették. Bátor vagyok utalni például arra, hogy a Magyar Földhitelintézetnek olyan renoméja volt külföldön, hogy a legválságosabb időkben is el tudta helyezni a magyarországi zálogleveleket. Nem hiszem, hogy ez, a helyzet fenn fog állni akkor is, ha ezek az intézetek sokféle vonatkozásban közhivatali jellegűekké válnak és elveszítik üzleti elevenségüket. T. Ház! Amikor a Pénzintézeti Központról szóló 1916: XIV. te.-et tárgyalták, az ellenzék és annak képviseletében Appqnyi Albert azt mondotta a Házban, hogy ez níagyon komoly függőségi viszonyt fog jeleníteni politikai és gazdasági tekintetbetn egyaránt, s ezért ia törvényjavaslatot ellenezte. Ezt a veszélyt én sokkal nagyobb mértékben látom fennforogni a mostani törvény javaslattal kapcsolatban és a felsorolt indokok alapján azt nem tudom magamévá tenni, (Helyeslés és taps az ellenzéken-) évi november hó 19-én, szerdán 1114 Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közülí i Czéh József jegyző: Justus Pál! Justus Pál (szd): T. Országgyűlés! A szociáldemokratapárt, amelynek nevében és megbízásából nemcsak elfogadom, haneni örömmel is r üdvözlöm a. nagybankok államosításáról szóló 'törvényjavaslatot, amint az köztudomású és amint ezt ob'kor rosszhiszemű támadásokra is felhasználják, marxista párt. Marxista párt, amely a marxizmus tudományos módszerét és világnézetét minden területen engedmények és elhallgatás nélkül képviseli. Képviseli ezt a világnézetet, ©mely — mint ez szintén köztudomású — most száz esztendős és száz esztendős életpályája ailatt mindig a támadások, olykor a szellemi, gyakrabban a fizikai támadások középpontjában állt. Az ebben a vitában a javaslat ellen felszólaló képviselő urak majd mindegyike elmondotta — szordinóval ugyan — u,

t marxizmusról alkotott meglehetősen lesújtó vélemény éti. Emondották, hogy a marxizmus durva materializmus, elmondották, hogy mechanisztikus felfogás, elmondották azt is, hogy feleslegesen osztályharcokat és társadalmi ellentéteket• szít, s m\ akik láttunk már egynéhány támadást a marxizmus ellen kibontakozni s elmúlni, akik jónéhányszor hallottuk, hogy a marxizmus mint tudományos módszer, mint világszemlélet elavult, a múlt század materializmusából maradt csökevény, idejét multa és a tudomány fejlődése régen megcáfolta, mi, akik mindezt hallottuk — s ne vegyék rossz in éven a. velem ellentétes felfogású képviselő uraik, ennéli jóval m^gataaibb tudományos és elméleti színvonalon is — esaik azt mondhatjuk erre: iajmi mia elméletileg és gyakorlatilag Magyarországon anltimarxizmusíként jelentkezik, az a magvar ellenforradalom maradványa. A magyar eiLlienforradalomié, amely okkal és joggal tekintette főellenségénefk a marxizmust 'ás okikai és joggal üldözte in, végsőikig a marxizmusnak mind képviselőit:, mind szíeilfltemi megnyilvánulásait- Hogy azutáni a raa{gvar ellenforraídlalomnak a végkiifejlődláse, uitolsó szakasza, a fasizmus itt Magyarországon és a világon mindenütt legelső céljának; 'a marxizmus kiirtását, fizikai mftírsemmisíté sét tartotta, ezt mi egészen magától értetődőnek érezzükT. Országgyűlés! Mi szocialisták, marxisták maradtunk akkor is, amikor ez életveszélyes volt. Marxisták maradtunk, mert világnézeti párt csak világnézeti alapon politizálhat. Marxisták maradtunk, mert az volt a meggyőződésünk, és ma ist úgy látjuk, hogy azokban a rettenetes történelmi megpróbáltatásokban bennünket szocialistákat éppen^ a marxista világnézet, éppen a marxista módszer tett elpusztíthatatlanná. Mi tovább láttunk, mint azok az urak, akik akkor bennünket csomagolásra szólítottak fel, mi tovább láttunk mindenkinél, mert marxisták voltunk. Hogy csak egy példát hozzak fel ennek bizonyítására, voltak ebben az országban a marxistákon kívül isi olyanok, akik szembefordultak a fasizmussal, és ha nem is voltak sokan, annál inkább kötelességünk megállapítani, hogy néhányan mégis megtették. De még azok is, akik antifasiszták voltak a marxistákon kívül, kétségbeestek és szellemileg kapituláltak a fasizmus előtt akkor, mikor annak katonai sikerei minden ellenállást elsöpörni látszottak. Csak mi, marxisták voltunk, akik