Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

103 Az országgyűlés 5. ülése 1947 menyét amelynek következtében mi kommunisták lettünk az ország- legerősebb pártjávái (Élénk derültség és zaj az ellenzéken. — Zaj a kommunistapárton.) H

a erről van szó, állunk eébe ennek a vádnak is. Mi nem tilthatjuk meg senkinek, hogy illúzióban ringassa magát, bogy öncsalással foglalkozzék és bogy eliiîtesse miagával és másokkal is próbálja elhitetni, hogy a kommunisitiapártra nem 1,100.000. hanem talán csak 300.000 vagy 500-000 szavazat esett. (Egy hang a függetlenségi párton: Kék cédulák!) Áltassák csak magukat, hitegessék csak magukat. Nem nekünk fog ez ártani, hanem azoknak, akik magukat csalják és másokat próbálnak megcsalni. (Élénk helyeslés és taps a kommunistapárton. — Egy hang ugyanott: Majd rájönnek!) Ezek az illúziók nem a kommunistapártra károsak, hanem azokra^ akik táplálják őket. T. Országgyűlés! Nagyon, jellemző, hogy a választásokkal kapcsolatban, hogy úgy mondjam, csak formális és technikaá visszaélések ellen hangzanak e] vádak és panaszok. Másfajta választási visszaélést talán nem ismernek az uraik? (Rudas László ((kp): Mi ismerünk!) A rágalmazás, a "ielki erőszak. (Mozgás és derültség a néppárt soraiban, — Kovács István (kp) : Miénfc szisszennek erre féli — Zaj. — Az elnök csenget.) a választók politikai becsapása talán nem tartozik a választási visszaélések kategóriájába? (Szobek András (kp): Ez finomabb! — Zaj. — Az elnök csenget.) 1924-ben Angliában a hirhedlt és emlékezetes Zinovjev-levé^lel, vagyis egy közönséges választási trükkel, rágalommal a konzervatívpárt semmivé teitt© az amigol munkáspárt reális győzelmi kilátásait. Meg kel! mondanom, hogy ilyen Zinoivjev-^evélLeil! kicsiben éppen elég gyakrtaioí Itiailálkoíztuimk (P. Abjaiháni Dezső (md): A kék cédula Zinovjev-levél!) az 1945-ös és 1947-es választások során ás- (Zaj.) Az a rágalom, amelyet léüten-nyomon szórtak a mi pártunkra, hogy Magyarországból a Szovjetunió tagállamát akarja csinálni, hogy be akarja vezetni ia kolhoszrendszert, ez nem volt választási visszaélés és a reális eredményeik meghamisítási kísérlete? És az nem volt választtasd visszaélés, amikor önök, persze nem a vezetők, mert az ellenzéknek Janus-arca van. más a homlokzat és más a világítóudvar, (Ügy van! Úgy van! a kommunisl apart soraiban. — Pfeiffer Zoltán (f): Igein?) mondom, amikor önök Dobi Isttvánrai szerte az országban azt a rágalmat szórták, hogy meigyásárolták a kommunisták? (Baríamkovics István (dn): Ezt sohasem mondották-. •) Nem önökre értem. (Zaj és mozgás.) Barankoivies képviselő úr ne vállaljon szolidaritást (a függetlenségi pártra mur tat) ezekkel. (Mozgás- — Az 'elnök csenget.) Ez nem volt választási visszaélés? (Balogh István (md) gúnyosan: Mi is orosz pénzzel indultunk! — Derültség és mozgás.) Ujgy-e? (Zaj. — Az elnök csenget.) Hadd kendezzem meg teljesen nyugodtan és tárgyilagosan, hogy vájjon az, hogy egy pánt, amely a választások előtt úgyszólván nem is létezett, egyszerre 800.000-nél több szavazatot kap, tisztán és kizárólag a választók érett megfontolásának volt köszönhető? (Tetszés és nagy taps a kommunistaipárton, a parasztpárton, és a szociáldentokratiapárton.) Vájjon az illető pártra (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a kommunistapárt soraiban. — Hódy György (f): A gyereket és az öreget! nem lehet becsapni: ösztöne van! — Szobek András (kp) államtitkár: A reakciót nem lehet elaltatni. — Zaj és mozévi Október hó 8-án, szerdán. 104 gás.) — nem akarom bántani az illető párltot — kizáróüiag munkája és teljesítményei alapján szavazott le 800-000 ember? Hadd kételkedjünk ebben! Vagy talán azért szavaztak rá.— mondjuk egyebek között•— mert egy kissé befolyásolták őket itt vagy amott, persze szórványosan, a gyóntatóiszékből? (Élénk ellentmondások a néppárt soraiban. — Mozgás az ellenzéken. — Élénk taps a kommunista-, taps a szociáldemokrata, és a parasztpárt soraiban. — Egy hang a néppárton: Tapasztalta ezt? — Zaj. — Belső Gyula (dn): Ilyeníb csinálni! — Felkiáltások a néppárt soraiban Révai József (kp) felé: Hogy meri ezt mondani? Ne nyúljon a valláshoz! — Zaj.) Elnök: Révai képviselő úr beszédideje lejárt. Révai József (kp): T. Országgyűlés ! Kérek meghosszabbítást. Elnök: Révai képviselő úr beszédidejének meghosszabbítását kéri. (Élénk felkiáltások az ellenzéken: Megadjuk)! Az országgyűlés a meghosszabbítást megadja- Tessék folytatni. (Mozgás.) Csendet kérek. Révai Jószef (kp): T. Országgyűlés! En nem bántani akarok, (Mozgás. —r Halljuk! Halljuk!) senkit sem akarok bántani, sem egyéneket, »em pártokát. (Pfeiffer Zoltán (f) gúnyosan: Ez természetes!) de azért hadd mondjam el mindezt már csak azért is. hogy az igazságnak a kétoldailúságát is lássuk. (Egy hang a függetlenségi pártról: Az egyik a miénk?) Jellemző, hogy amikor -szó esik tiszfe választásokról, akkor mindig az 1945-ös választások példáját állítják elénk. Valóban az 1945-^s választások habfehérek vollitak, tiszlták, mint a hattyú, olyan tiszták, hogy két esztendőn keresztül attól koldult a magyar demokrácia. (Úgy van! Ügy van! — Nagy taps a kommunistapárton, taps a szociáMemokratiapárt soraiban.) Az 1945-ös választások technikailag és formálisain — én nem akarom « dolognak ezt a részét lebecsülni — teljesen tiszták^ voltak, de a demokrácia kétéves permanens válságait, az összeesküvők szabad garázdálkodását eredményezték. (Ügy van! Ügy van! a kommunistapárt soraiban.) azt eredményezitek, hogy a magyp>t* demokrácia erőinek bizony sokszor a nemzetgyűlés többsége ellen kellett kiharcolnia lépésről-lépésre az előrehaladást. Az 1945-ös választások tisztasága az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldala, a paraszti tömegeik szembeállítása a munkásosztállyal, (Egy hang a kommunistapárton: Becsapása!) az összeesküvők befurakodása a koalíció leignagyobb pártjába. Egyszóval az érem másik oldala egy olyan választási eredmény, amelynek méhében a polgárháborúi rejtőzött és éppen az 1945-ös választások alapján vonta le a magyar demokrácia 1947-ben azt a tanulságot, hogy a demokrácia ellenségeinek közéből igenis ki kell venni a döntés és a beleszólás jogát a demokrácia ügyeibe. Ezt az elvet, amely feltétlenül helyes, próbáltuk az 1947-es választójogi törvényben megvalósítani. Hogy aközben hibák történtek, ki tagadná? Az első kísérletnél elkerülhetetlenek a Irbák. De maga, az elv helyes volt és az 1947-es választásokkal szemben ne játssza ki senki mint ideált az 1945-ös választásokat. 1947-ben annyit mindenesetre elértünk, és ez nem kevés, hogy az összeesküvőket kissé kiküszöböltük a koalícióból, és ez eredmény. (Egy hang a kommunistapárton: Kissé! —