Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
97 Az országgyűlés 5. ülése 1947. hanem 130 máMót, ami egy csapásra azt je- ! lenti, hogy elérjük a hároméves terv eredeti előirányzatát (Egy hang a néppárton: Lássuk!) T. Országgyűlés! Azonban ennek az egyharmadnyi csökkentésnek ellenére is azt kell mondanunk, hogy a hároméves terv kezdete utáni harmadik hónapban nincs okunk szégyenkezni a megvalósítás felett. Ez alatt az idő alatt.— augusztus elseje óta — 220 milltió forintot ruháztunk be a hároméves terv előirányzatai alapján. Ha még sikerülni fog az adózás, a luxusadók nöyelése s az államosított üzemek deficitjének megszüntetése mellett még azt a további belső tartalékot feltárnunk, amelyet jelent a munkafegyelem megszilárdítása az üzemekben, ha sikerül a racionalizálás végrehajtása, a termelési költségek leszállítása és az egyéni teljesítmény növelése, akkor semmi okunk nincs a pesszimizmusra a hároméves terv megvalósítása tekintetében. Végső soron rajtunk múlik, mi lesz ebből a tervből, a nemzet tervéből. Ismétlem, rajtunk múlik és ez azt jelenti, hogy fokozott munka szükséges ahhoz, hogy ezt a tervet —a nemzeti regeneráció nagy tervét — valóságra váltsuk. Azt mondtam, fokozott munka szükséges ehhez. Hogy azonban ipari munkássá" gunktól fokozott munkát, nagyobb munkafegyelmet, az egyéni teljesítmény növelését követelhessük; ahhoz az kell» hogy stabilizáljuk a bérek vásárló erejét, ahhoz az kell hogy biztosítsuk a közellátást, ahhoz az kell, hogy az eddiginél sokkal komolyabban megvalósítsuk azt a jelszót amely nemcsak jelszó, hanem egész programm. hogy »fizessenek a gazdagok!« Hadd lássa a munkás, hogy a szociális igazság társadalmát és országát építi akkor, amikor a hároméves terv megvalósítása érdekében áldozatokat hoz. Megmondom őszintén — ez pártom véleménye — hogy mi az egyéni kezdeményezés szabadságát, csak ennek a szociális igazságnak és a hároméves tervben kifejeződő közérdeknek a keretein belül kívánjuk biztosítani. Minden, ami arra alkalmas, hogy tőkéket vonjon el az amúgyis tőkeszegény magyar nemzetgazdaságtól, minden ami arra vezethet, hogy a beruházásra fordítható összegek elherdálődnak. zavarja a hároméves^ tervet, még ha százszor is az egyéni kezdeményezés rubrikájába szubszummálhatő is, és mint ilyet meg kell szüntetni. . Ezért vagyunk mi a minél teljesebb állami ellenőrzés hívei a gazdasági élet területén. Ezért követeljük a bankok államosítását és ezért hirdetünk kíméletlen harcot a spekuláció és az árdrágítás ellen- És ezért ragaszkodik a magyar komunistapárt a dolgozók bíróságához, (Úgy van! Úgy van! — Nagy taps a kommunistapárton, szórványos taps a szociáldemokrata- és a parasztpárt soraiban. — Mozgás.) amelynek funkciójához kell hogy tartozzék a nagy feketézők, a nagy spekulánsok — hangsúlyozóim: a nagy spekulánsok — feletti ítélkezés. (Mozgás.) Ebből a követelésünkből pártunk nem enged. De nem engednek ebből a követelésből azok a munkástömegek sem, amelyek pártunkat követik. Mi nem a parasztokat akarjuk sújtani, amikor a feketézők, a spekulánsok ellen a nagyüzemek dolgozóiból álló rendkívüli bíróságokat akarunk létesíteni. Nem a parasztok iránti bizalmatlanságról van szó. (Mozgás a ORSZÁGGYŰLÉSI 2STAPLO I. évi október hó 8-án, szerdán. 98 kisgazdapárton.), ha ragaszkodunk ezeknek a bíróságoknak a nagyüzemi munkásokból való összetételéhez. Kérem az országgyűlést és kérek minden elfogulatlan embert, hogy ezt a követelést ne a hagyományos, egyéb esetekben érthető jogászi szempontból nézze, ne a vádlott jogainak védelme szempontjából mérlegelje. Nem a vádlott jogainak védelméről. van itt szó. hanem a sepkuláció elleni minél erélyesebb harcról. (Erőss János (kg): Ez helyes, csak ne egyoldalúan történjék!) És köztudomású t. Országgyűlés, hogy ha a spekulánsok elleni erélyes harcot -— hozzáteszem: pártkülönbségre való tekintet nélkül. — a nagyüzemi munkásokra bízzuk, akkor jókra bízzuk, (Úgy van! Ügy van! — Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Zaj az ellenzéken. — Egy hang a függetlenségi pártról: A tisztviselő nem jól — Az elnök csenget.) mert nincs senki, aki távolabb állna mindenfajta spekulációtól és aki többet szenvedne a spekulánsoktól, mint a nagyüzemi munkásság. (Parragi György (ind): És az értelmiség!) Természetesen mi készek vagyunk arra — ez nem elvi kérdés számunkra —, hogy intézményesen biztosítsuk, hogy a dolgozóknak ezek a bíróságai ne piszlicsár ügyekkel foglalkoz zanak, és ne kerüljenek eléjük olyan ügyek, amelyek a parasztot, a kofát, a kisembert érintik, ha egyszer-kétszer egy pár csirkét vagy egy bögre tejfölt valamivel drágábban adott ejl a piacon. (Parragi György (md): A pártszövetkezeteket is odaviszik?) Nem erről van szó, hanem a nagy textilfeketézőkre való lesujtásról van szó, (Taps a kormánypártokon.) és azokról a nagy cápákról van szó, akik ínség idején az ország kenyeréA^el spekulálnak. (Parragi György (md): A pártok árnyékában! — Erőss János (kg): Jó törvény kell!) Megmondom azonban őszintén, t. Országgyűlés, rendkívüli rendszabály lenne a dolgozóknak ez a bírósága. Fegyver fenne', fegyver a demokrácia kezében a demokrácia gazdasági ellenségei ellen. (Para&gü! György (md): Hol fog végződni? — Piros László (kp): Az igazságnál!) Ez a kérdés a mi számunkra elvi kérdés ! < A gazdasági kártevők elleni harc területén volt leginkább tapasztalható, hogy. bizony a magyar demokrácia sokszor vérszegény és liberális demokrácia volt akkor, amikor szigorúnak és kérlelhetetlennek kellett volna lennie a dolgozó nép érdekében. (Erőss János (kg) közbeszól.) Ideje. t. Országgyűlés, véget vetni ennek a liberális toleranciának a nép ellenségeivel szemben. (Parragii György (md) : A pártok toleranciájának is!) Ha pártok tolerálták a feketézőket, akkor ideje ennek is végetj vetni ! (Helyeslés. — Parragi György (md) tapsol- — Taps a néppárton.) Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy áttérjek néhány belpolitikai kérdésre. (Pfeiffer Zoltán (f): Végre rólunk is lesz szó! — Halljuk! Halljuk! a kommunistapárton.) Arról szóltam hogy ideje áttérni több szigorúságra és több kérlelhetetlenségre a nép gazdasági kártevőivel szemben, de ahhoz, hogy a magyar demokrácia szigorú és kérlelhetetlen legyen a dolgozó nép érdekeinek védelmében, ahhoz, hogy kétségkívül komoly gazdasági és pénzügyi problémáinkat megoldhassuk, erős, egységes, homogén demokratikus kormányzatra van szükségünk. Másszóval: erős, egységes, »7
