Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

95 Az országgyűlés 5. ülése 19Í7 adásaink, amelyeket nem, a normális állasniházri tartási úton fedezünk, hanem bankhitel, tranz­akciók útján és ily módon elleplezzük» elfed­jük a büdzsében való szereplésüket,^ mint költ­ségvetési hiányt. Ez azt a veszélyt jelenti, hogy pénz j egy forgalmunk nagyobb mérték­ben nő, mint áruforgalmunk. Nyilván­való, hogy egyik <dlöntő feladata az _ ál­lami gazdasági és pénzügyi politiká­nak, hogy elkövessen máindent, hogy minden kiadásunk az allamhaztaœtas> normális bevételei útján nyerjen fedezetet. A feladat: takarékoskodni, csökkenteni a kiadá­sokat és fokozni a bevételeket. Egyesek sze­rint ez az utóbbi út — t. i. a bevételek foko­zása — nem járható. Azt hiszem, hogy akik ezt az állásponitbt vallják, tévednek. Van még itt, ebben az országban megadóztatni való nem & dolgozók, hanem a herék közt­(Ugy van! Ugy van! a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán- — Parragi György (md): A luxusautók! — Zaj-) Töb­bek között, ti. képviselőtársam, igenis a luxus­autók is! Van ebben az országban éppen elég luxus, amelyet meg lehet és meg kell adóztatni, így például igenis t. képviselőtársaim, a luxus­autók. Van éppen elég spekulációs nyereség ebben az országban és tegyük hozzá, éppen elég adóeltitkolás is. Szákértők szerint az a tőkeösszeg, amely a nagykereskedelemben és a spekulációban nem termelőfunkciót szolgál, hanem spekulációs funkciót, egész bankjegy­forgalmunknak közel 10 százalékát teszi ki. 180 vagy egyesek szerint 200 millió forint az az összeg, amely nem gazdasági életünket, be­ruházásunkat, termelésünk fokozását szolgálja, hanem a spekulációt. Az állami adópolitikának egyik döntő feladata — ha megengedik ezt a kifejezést — megfogni ezt a csavargó tőkét és ezt a 200 milliós összeget hasznosítani a köz javára a hároméves terv javára beruházásaink érdekében. Luxusadókra, a tehetőseket az eddigieknél fokozottabban terhelő adókra szük­ség van azért is, hogy államháztartásunk, költ­ségvetésünknek azt az eddigi jellegét, hogy túlságosan egyoldalúan a dolgozókra hárította a terheket, megváltoztassuk és szükség van a tehetősek fokozottabb megadóztatására azért, hogy előteremthessük a hároméves tervben elő­irányzott beruházásokhoz a szükséges tőkéket. Legyen szabad néhány szót szólnom ezzel "kapcsolatban a hároméves tervről is. Pénzügyi helyzetünk bizonyos nehézségei, pénzünk stabi­litásának megvédése érdekében megkövetelték a kormánytól, hogy a kezdeti időben körül­belül egyharmaddal Csökkentse azoiknak a be­ruházásoknak összegét, amelyeket a hároméves terv irányoz elő. Barankovics képviselőtársam tegnap arról beszélt, hogy a hároméves tervnek annak a bölcs dunántúli parasztnak a kijelentése sze­rint az egyik döntő hibája, hogy hiányzik be­lőle az Úristen. En nagyon hálás volnék és azt hiszem mindenki, aki a hároméves terv végre­hajtásának problémáival foglalkozik, nagyon hálás volna, ha valamilyen receptet _ kaphat­nánk arranézve, hogy — ne haragudjanak a szóért — hogyan lehetne bekapcsolni az Úr­istent a hároméves tervbe (Barankovics István (dn): Az időjárással! — Zaj- — Felkiáltások a néppárt oldalán: Az időjárással! — Zaj. — Az elnök csenget.) és biztosítani az •országot a há­. évi október hó 8-án, szerdán. 96 roméves tervet, a magyar demokráciát arról, hogy ne legyen aszály. En nem hiszem, hogy valaki erre receptet tudna adni. Megmondom őszintén: ezzel a bölcs mondással, hogy az aszály is azt bizonyítja, hogy az Úristen nincs benne a^ hároméves tervben, én nemcsak a Dunántúlon találkoztam a választási harc fo­lyamán, hanem országszerte. Kissé központo­sított bölcseség és központosított jelszó volt ez az egész hároméves terv ellen. (Ugy van! Ügy van! a kommunistapárton.) annál inkább fáj­lalom és csodálkozom rajta, hogy ezzel az ol­csó böleseséggel szerencséltet bennünket Ba­rankovics képviselőtársam. (Parragi György (md): Nem ebben az értelemben mondta!) Re­cept az aszály ellen nincs semmiféle három­éves tervben. (Parragi György (md): Ugy van.) ^ Ebből^ nem^ az következik, hogy nincs szükség a bároméves tervre- (Zaj az ellenzék oldalán. — Parragi György (md): Be az sem, hogy az Istenre nincs szükség! — Egy hang a néppárt oldalán: Ugy teissék kalkulálni» hogy benne legyen!) Vájjon azt jelenti-e ez a tény, hogy kény­telenek voltunk a stabilizáció védelmében a nekiindulás hónapjaiban a beruházási összege­ket átmenetileg és abban a reményben, hogy később ezt a kiesést behozzuk, csökkenteni 1 ? Vájjon azt jelenti-e, hogy a hároméves terv már eredetileg is túl volt méretezve? Nem, t. Országgyűlés, a mi nézetünk szerint nem ezt jelenti ez a tény, hanem azt jelenti, hogy a hároméves terv megindulásakor, 1947 augusz-, tus elsején nem teremtettük meg — nem utolsó sorban a politikai helyzet alakulása miatt — vagy nem teremtettük meg kellőkép a hároméves terv megindításának és megvaló­sításának azt a döntő feltételét, 'amelyet a md pártunk kissé népszerűen úgy formulázott: fizessenek a gazdagok! Nem kell egyébre utal­nom ebben a vonatkozásban, mint arra, hogy a vagyondézsmából, amelyre a pénzügyi kor­mányzat és mindazok az állami hatóságok, amelyek a hároméves terv végrehajtásával vannak megbízva, komolyan számítottak, csak most folyt be nem az előirányzott ösz­szeg, hanem annak körülbelül csupán egy negyede, ha jól tudom szeptemberben kilenc­millió forint. (Gerő Ernő közlekedésügyi mi­mssíte^: 10.5!) A hároméves terv beruházásának ez a kényszerű csökkentése fájdalmas dolog, de ebből nem az következik, hogy eltemessük a hároméves terv méreteit és azt kezdjük kiabálni, hogy ez a terv túl volt méretezve. Mi ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy gyorsítani kell rejtett tartalékainknak fel­tárását, hogy az eredetileg előirányzott be­ruházási összegeket valóban be is tudjuk ru­házni és ezt a kezdeti 'kiesést be tudjuk „hozni. Komoly tartalékok állanak az állam ren­delkezésére. Beszéltem már az adózásról, a luxus megadóztatásáról. Rejtett tartalékaink feltárásával kapcsolatban most beszélek ar­ról is, hogy ha sikerül úgy, mint ahogyan akarjuk és a kormány tervbe vette, az álla­mosított üzemek deficitjét nem a messze jö­vőben, hanem a legközelebbi hónapokban je­lentősen leszorítani és határidőre megszün­tetni, — és ez nem elérhetetlen álom — akkor ,nem 80 millió forintot fogunk tudni beru-, házni havonkint a hároméves terv keretében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom