Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
93 Az országgyűlés 5. ülése Í9& zók iránt, akikelt-képvisel, hogy ebben a nehéz esztendőben, amelyben az aszály immár harmadízben suitott bennünket, ne hagyja éhezni a városok, gyárak, irodák dolgozóit. De hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak a városok ellátatlanjairól van szó: szó van a falu eWátaitlanjairól is. Az aszály okozta kár as falun sokszázezer embert tett elláitatfenná, mezőgazdasági munkásokat, törpepartasztokat. kisgazdákait, akik még a fejadagot sem tudták learatni vagy aratási munkával; beszerezni. Ezekről is gondoskodnunk kell, ezeknek érdekében is kötelessége a magyar demokráciának mindent elkövetnie — ha kell, drákói rendszabályokkal — az elrejtett gabonakészletek felkutatására) és annak megakadályozására, hogy mindennapi kenyerünkkel spekuláljanak; megakadályozására annak, hogy amikor nui törjük a fejünket, hogyan fedezzük ia deficitet és hogyan biztosítsuk ai mindennapi kenyeret a város és a falu szegény népe számára, akkor 300, sőt 400 forintos fekete á.rön kereskedjenek azzá 1 , ami hiányzik az országnak, a kenyérrel. Jogosulit: és helyes a legkíméletlenebb eljárás a kenyérspekulánsok ellen és h,ai a korimány, a magyar demokrácia, a közösség érdekében elszánja magát erre az erélyes, ha kel 1 , drákói eljárásra, akkor nem lesz éhség az országban, mert nem kell, hogy legyen. Közellátási mérlegünk legnagyobb baja az aszáiYokozta hiány, a gabonatermésben való kiesés. Hála; Istennek, t. Országgyűlés, nem állunk ilyen rosszul egy csomó más fontos közszükségleti, élelmezési cikkben: ha kevés is a kenyér, de (több krumpli termett az idén. (Mozgás és gúnyos derültség az ellenzék soraiban.) Jobb a cukorrépatermésünk, biztatóak a zsírellátásunk kilátásai és bizonyos fokié: — -sajnos, ennek is részben a;z aszály az oka — biztatóbb a helyzet, a húsellátás területén is. Itt valami moraj hallatszott» amikor a krumpliról beszéltem.. Ez a, moraj sokkal han" gosatab» amikor krumpliról van szó, Csepelen, Salgótarjánban és Diósgyőrben, (ügy van! ügy van! a ikommunistapárton) és érthető az a moraj, amely a krumplik érdesben immár az ország legtöbb ipari centrumából ide t áramlik, mert a salgótarjáni, csepeli és diósgyőri munkás is tudja, hogy a statisztika szerint és a tények szerint is n krumplitermés jobb, elég jelentősen jobb az idén, mint tavaly volt, (Mozgás és ellentmondások az ellenzék soraiban.) de a krumpliellátás nem javult. Baj van a krumpli körül és meg kell mondanom, hogy ha az állam és a szövetkezetek bevásárlási akciója nem jár sikerreb akkor nem szabad visszariadni a kötelező kivetés rendszerétől a burgonya vonatkozásában sem. Üdvözlöm, hogy a kormány legutóbb határozatot hozott a közellátás biztosítása érdekében a kötöttgazdálikodás ki terjesztés érői és különösen örülünk annak, hogy ezt a kiterjesztést,^ a kötöiítgazdálkodás nagyobbmértékű, eddiginél komolyabb megvalósítását éppen a kisgazdapárt javasolta. Ez arra mutat» hogy a kisgazdapárt komoly felelősséget érez a közellátás biztosításáért és a kérdésit nemcsak a falu, hanem az ország, a városi ellátatlanok szempontjából is nézi. Ismétlem, üdvözlöm ezit az állásfoglalást. Igenis, ki kell terjesztenünk a kötöttgazdálkodásrt. hogy előteremthessük a szükséges kész" * leiteket az állaim számára és megakadályozhassuk azt, hogy az aránylag kevés készlet a évi október hó 8-án, szerdán. 94 termelőtől eltévedjen a spekuláció ellenőrizhetetlen^ területére és a köz szükségleiteiinek kielégítése helyett az egyéni meggazdagodást szolgálja. Üdvözöljük a kötőit tgazdálkodás kitérj esz" téséről szóló kormányálláspontot továbbá azért is, mert ez az egyetlen útja és módja annak, hogy igazságosabbá tegyük az elosztást, hogy megakadályozzuk — legalábbis a lehetőségek határain belül — azt» hogy szűkös készleteink elosztása aszerint ,a»z elv szerint menjen végbe, hogy az vásárol, akinek pénze van és akiinek nincs pénze, az éhezik. A kötöttgazdálkodás célja az, hogy megkösse a dol" gozók létfenntartása' indexébe beletartozó áruk árát, megakadályozza a bérek vásárlóerejének csökkenését, az áremelkedés megakadályozásával azokra a legfontosaibb árucikkekre vonatkozóan, amelyekeit a kötöttgazdálkodás érint és kell, hogy érintsen. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai hely' zetben a teljesen kötött gazdálkodásra mezőgazdasági és ipari téren egyaránt rögtön nem tudunk áttérni, nem tudunk azért» mert először komoly nehézségek vannak az árukészle" tek felderítése és az állam rendelkezésére bocsátása (terén, másodszor komoly nehézségeket pkozna a teljes áttérés a kötöttgazdálkodásra pénzügyi téren, ha tudjuk, hogy az állam keze pénzügyi vonatkozásban — védelmezve a stabilizációt— eiléggé megvan kötve. Deezeken a határokon belül feltétlenül szükséges a kö" töttgazdálkodás kiterjesztése neuicsaik a .mezőgazdasági árukra» hanem az ipari cikkekre is. Két fontos lépés történt ezen a 'téren, de a mi pártunk ezeket a lépéseket csak első lépéseknek tekinti. Az egyik ilyen lépés a típusáruk termelésének a kiterjesztése, a másik a kettős árrendszer bevezetése. Mindkettőnek vonatkoznia kell — ismétlem — mezőgazdasági és ipari cikkekre egyaránt. Es ezen megkezdett — csak megkezdett — úton tovább kell menni. .. . Örülök, hogy a miniszterelnök úr prograiimmbeszédében szólt a munkanélkülisélg kérdéséről is. Egyik legkomolyabb problémánk ez, különösen a .mezőgazdasági munkanélküliség vonatkozásában. Munkanélküli agrárnépességünk megduzzadt szály következtében. Tízezerszámra vannak olyan mezőgazdasági munkások, akik az idén az évi fejadagjukat nem tudták megkeresni, de megduzzadt a munkanélküliek száima azokksll az újgazdákkal — és sajnos, nemcsak újgazdákkal — 'akiket az aszály sújtott, akiknek a termése messze az országos átlag alatt maradt és akik ennélfogva a munkapiacra áradnak, hogy pótolják azt, amit a mezőgazdaságban az aszály következtében elvesztettek. Minden erőnket meg kell tehát feszítenünk, hogy ezt a kérdést a lehetőségek határain belül megoldjuk. Az egyetlen orvosság erre a sebre munkaalkalmak teremtése, anásszóval a hároméves terv beruházásainak a végrehajtása. T. Országgyűlés! Szólnom kell, ha röviden is, néhány szót államháztartásunk problémairól. Erre a kérdésre is vonatkozik az, amit bevezetömben mondtam: tiszta képet kell rajj zolni a helyzetről, nem szabad szépíteni a való helyzetet, nem szabad tagadni, hogy állaimháztartási, tehát végső soron valtutáris» pénzügyi vonatkozásban az ország bizonyos veszélyzónában van. Külsőleg államháztartásunk egyensúlyban van. De ez látszat. Vannak olyan ki-
