Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-17

867 Az országgyűlés 17. ülése 1947. hatalmazási javaslat tehát nem azt jelenti, hogy azt szükségképpen és elvből nmegr kell ellenezni és. lehetetlenné tenni annak törvényerőre emelkedését, hanem vizsgálni kell azt, hogy a létrehozandó törvény az ország érdekébein állónak tekinthető-e avagy nem. (Eszterhás György (dn): A felhatalmazás keretében !) De nem vádolható gondatlansággal a törvényhozás saját jogkörét illetően azért sem, mert hiszen gondoskodik arról, hogy a kormányrendeletek - egészen rövid záros határidőn belül a törvényhozás kiküldött szervének beniutatt ássanak, ahol a törvényhozás tagjainak módjukban van a kormányrendelethez hozzászólni, felfogásukat, nézetüket érvényesíteni. De gondoskodik a törvényhozás saját hatáskörének megóvásáról akkor is, amikor expressis verbis kimondja, hogy nem lehet olyan kormányrendeleteket hozni, amelyek a törvényhozás által hozott törvényekkel szem•benállnak. Még továbbmenőleg gondoskod k 'a törvényhozás saját hatásköréről akkor, amikor megjelöl bizonyos szektorokat, amelyeken 'belül a 'rendelkezésit fenntartj törvényhozás m kizárólagos hatáskörének, mint például a közjogi vonatkozású, vagy a közigazgatás átszervezésére vonatkozó rendelkezések tekintetében, és így tovább. i T. Országgyűlés ! Igénytelen nézetem szerint ilyen körülményeik között az 'igen >t. ellenzéki képviselő urak rémképet festenek maguk r elé akkor, amikor azért félnek ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésétőLmintha ez • esetleg veszedelmes elcsúszást jelenthetne egy diktatórikus állapot felé. Miután most már a törvényhozás lelkiis• merete nyugodt lehet, hogy nem követett el önmaga ellen, önmaga hatásköre ellen semmiféle merényletet, amiért ia nép felelősségre vonhatná, vizsgáljuk meg a harmadik kérdést, amely sorrendben tulajdonképpen az első f lett volna, azt, hogy szüksége yan-e az országnak erre a törvényjavaslatra. Hangsúlyozom, nem a kormányról, hanem az ország érdekeiről beszélek. Erre a törvényjavaslatra ugyanig elsősorban nem a kormányzatnak, hanem magának az országnak van szüksége. A régi időkben, még 1936-ban is, amikor előterjesztették a felhatalmazási javaslatot, a világháború által okozott rendkívüli körülményekre hivatkoztak, A háború már két évtizede elmúlt, de :még mindig főképpen a háborúra hivatkoztak, amikor a felhatalmaz ás t kérték. Most itt szerényen csak arra utalok, hogy ez a háború, ez a minden idők háborúinál pusztítóbb és 'borzalmasabb, jóformán minden anyagi javunkat elsöprő háború ccsak két esztendeje, "hogy elviharzott felettünk.. Azt hiszemu nincs objektív embeir. aki meg merné kockáztatni azt az állítást, hogy egy ilyen, az egész világot gyökerestül felforgató kataklizmának hatása két esztendő.- alatt már nyomtalanul eltűnt volna felettünk, és hogy ismét ott volnánk kiegyensúlyozott régi életviszonyaink között, amikor tmár a kormányzatnak semmiféle rendkívüli sürgős teendője nem akadhat. Mindenesetre tudomásul vesszük az ellenzéki szónok uraknak azt az elismerését, hogy két év alatt óriási haladás történt ebben az országban, két év alatt megteremtettük a staévi november hó 11-én, kedden. 868 bilizációt, rendbehoztuk a közigazgatást, visszaállítottuk a közbiztonságot és általában olyan fejlődést mutat az ország, amely mellett — Barankovics képviselő úr szerint — ilyen r rendkívüli teendőkre már nincs is szükség. Amikor azonban ezt az elismerést tudomásul vesszük, egyben egészen objektíven meg, kell állapítanunk, hogy habár relatíve igen sokat -haladtunk, abszolút vonatkozásban még mindig nagyon távol állunk attól a vonaltól, ahol már a normális, rendes gazdasági és politikai élet ismét kezdetét veheti anélkül, hogy a kormányzatnak felhatalmazásra Volna • szüksége. : Kétségtelen, hogy az országgyűlés gyorsan is le tud tárgyalni törvényeket; példának méltóztattak felhozni az uzsorabírósági tör-' vényt, amely negyvennyolc órán belül készen volt Tényleg így van, de méltóztassanak ezt á kérdést más szemszögből is (megtekinteni. Ugyanis a problémák oly tömegesen is mutatkozhatnak, hogy az országgyűlés nem tudná a tömegesen mutatkozó problémákat úgy megoldani, hogy maga a megoldással elérni kívánt cél veszélyeztetve ne legyen. Különösen áll ez a mai nehéz feszült helyzetben. Köztudormású, ne áltassuk önmagunkat: villamos feszültséggel van tele az egész, világ. Ezenfelül nekünk / saját országunkban még egy súlyos gazdasági kárral, az aszálylyal is meg kell »mérkőznünk. Kétségtelen te-, hát, hogy adódhatnak esetek, amikor a kormánynak nem két map tmúlva, hanem esetleg 'huszonnégy órán belül kell rendelkeznie. Ezt a Itíörvényhozás nem tudja megtenni. De történhetnek olyan óvintézkedések is a kormányzat részéről, amelyek egy hirtelen fenyegető veszély elhárítása céljából szükségesek, s amelyek nem tűrik meg az előzetes nyilvános letárgya'lást. (Eszlterhás György (du): Erre megadnánk a felhatalmazást! — Szabados Pál (dn): De csak erre!) Megásnék az, hogy azok, akik ellen a védőeszközt kovácsoljuk, a nyilvános megtárgyalás, a nyilvános megdisputálás folytán értesüilnéinek a,rról, hogy milyen óvintézkedéseket készítünk ellenük, és minden ilyen intézkedés hatályosságát, hatását meg tudnák akadályozni. Egyáltalán nem tekintem érvnek azt sem, ha azt méltóztatik mondani, hogy minek ez a rendkívüli felhatalmazás akkor, amikor ilyen, meg ilyen szükségeség eddig fel sem merült. Eddig nem merült fel, de ki tudja megmondani, nem fog-e felmerülni holnapután, és a kormányzatot nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy tehetetlenül álljon szemben, a feltornyosuló és megoldandó problémákkal. Barankovics igen t. képviselő úr inkább a kerettörvények alkotását méltóztatott proponálni, mint megoldást. Ez azonban nem érné el ugyanazt a célt, amelyet a felhatalmazás van hívatva elérni. A kerettörvény lényegében, általánosságban, elvi határok között mozgó törvényhozási alkotás, amelynek tartalmát azután a kormányzat tölti ki- A kerettörvény csak akkor oldaná meg a problémát, ha minden elkövetkezendő esetre előkészítenék kerettörvényeinket. Amint azonban nem tudjuk előre azt, hogy milyen nehézségek és milyen problémák fognak felvetődni, éppúgy nem tudhatjuk előre azt sem, hogy milyen kerettörvényeket alkossunk. A másik kívánság az, hogy a törvényhozás állapítsa meg, hogy csak milyen vonalon hozhat a kormány rendelkezéseket. Ezt