Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

823 Az országgyűlés 16. ülése 1947. évi november hó 5-én, szerdán. 824 nem pedig' a parasztság kezében. Megmondtam, hogy tengerihői megfelelő mennyiség termett, viszont a tengeri ott rothad kazlakba rakva -az állomáson, mert ;nem voltak, kocsik, és tudtommal több, málot 100 vagont kellett a szeszgyárakba küldeni, mert kazalba rakva elrothadt, megpenészedett és nem lehetett élelmezésre! használni. Már pedig pálinka nélkül meg lehet lenni, de a tengerit nehéz pótoliüá, mert a tengeri a kenyeret pótolja es ha van tengeri, akkor nem fogunk éhenhalni. ' Ezekre a készletekre tehát, amelyeket az Úristen megadott, nagyon kell vigyázni. Fel kell hívnom a közellátásügyi kormány figyelmét arra, — bár sokan mosolyognak ezen — hogy rengeteg sütőtök termett. Ezt is fel kellene használni élelmezésre. Most' nagy kazlaikban áll a sütőtök, ott, ahol éppen termett. Tudom, sok helyem ez sem termett. Kérdem, miért nem vonják; be ezt a terményt is a közellátásbal Ez olyan cikk. hogy ha nines más, a kenyeret is pótolja. Fel kell tehát használni ott, ahol tömegesen nagy kazlakba vam rakva; jó lesz ez még decemberben, januárban! Gondoskodni kellene ennek tárolásáról, mert a közellátás céljára nagyon jól fel lehe' ne használni. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton és \a 'parmztpárton.) A zsírkérdésről is kell beszélnem. A közellátás a kisgazda kezében van. Nagyon jól tudjuk, hogy ma a munkásság ellátása a legfontosabb, de mi parasztok akkor, amikor a tervezetet elénk hozitlák a kisgazdapártban, tiltakoztunk az ellen, hogy a kötöttség létrejöjjön, mert mi úgy látjuk, hogy szabadpiacon köíöfrt ár mellett lehet sertést vásárolni és zsírt biztosítsam. A sertések áira napról-tnaoira csökken. Ma hízott sertést 8 forintért bárhol be lehet szerezni. Érdeklődtem ós megtudtam, bogy a legkisebb körzetben, amelyhez háromnégy falu tartozik, három-négy vagon s?.rtést ajánlottak fel. Kérdem, miért nem veszi át a közellátás, miért kell a parasztot zaklatni! A parasztság, abban a reményben, hogy nem lesz kötöttség s amikor a nagy sertéseket vette fel a piac, megfogta az öltl-hathónapos fiatal süldőket. Most annak a üarasz^ gazdának, aki termel, megkötik a kezét; levág két malacot, amelyek esetleg 70—80 kilósak lesznek- mert nem tudjad őket kihízlalni. Megtagadja az engedelmességet, le kell vágnia az állagot, kényszervágás lesz. Mondom, annak a gazdának, aki termel és éjt-naoot egigyfiléve egész évben dolgozik, megkötik a kezét. Itt Festőn látom, hogy azt a libáit amelyet halt forintért vesznek nálunk, itt akár fél vagonnal is veheti a budapesti ember, akinek pénze van s tárolhatja is, nem fogja értfe piszkálni senki. A magyar parasztnak ellenben, aki hajnaltól 'éjfélig' dolgozik, crJeg-kötik a keizét. és csak egy-két malacot vághat le. Pedig ha nekünk feleslegünk van, az a paraszt csak örül ennek, örül, ha eladhaft örül, ha pénzt kap az áruéníí. (Ügy van! Ügy vian! — Nagy taps a kisgazdapárton és a parasztpártomi) Én tehát nem látok okot a kötöttségre. Ha azt látnám, hoay a kötöttségire .szükség va,n, akkor meghajtanék előíl'fe, de hogy csak azért, legyen kötöttség, hogy a parasztságot bizonytalanságban tartsák és elvegyék a kedvét a többtermeléistől, ezt nem tartom megfelelő, oknak Ha decemberben azt látjuk, hogy <

niin.cs rá mód, hogy nem tudjuk ellátni a lakosságot, akkor lehet beszólni róla, hogy ezt megte- I gyük, de most is állítom és merem mondani, hogy a közellátásit el tudjuk látni zsírral, van olyan nagy zsírmennyiségünk, van olyan zsírkészletünk. Tessék megkezdeni a vásárlást, azonban meg kell kötni az árut. Mi nem félünk a kötöttség-tői, de ne csak a magyar parasztság felé tessék megköltni az árakat, hörnern tessék megkötni az ipari árakat is. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton és az ellenzéken.) Erre* vonatkozólag- mi teszünk javaslatokat és ha a haltalom a kezünkben volna... (Élénk derültség. — Taps és felkiáltások az ellenzéken: Hát hol van a hatalom? — Zaji) Téve dés, a hatalom nem nálunk van. mienk csak a kü'blbsség-. (Zaj, — Az ellenzék felé:) Nem fogadom el és nemigen kérek tanácsot. (Tetszés és taps a parasztpárton. — Felkiáltások az ellenzéken: Hol a hatalom? — Zaj, — Az elnök csenget-) A földreform kérdéséhez is szeretnék pár szóval hozzászólni. Ne csak a földet adjuk a paraszti kezére, hanem valóban minden segítséget is adjunk meg ennek a parasztságnak, hogy termelni is' tudjon. (Helyeslés a kisgazdapárton-) Csak az tud termelni, akinek megvannak az ehhez szükséges eszközei is. Éppen Bakó képviselőtársam vetett fel egy gondolatot és örülök, hogy arról az oldalról merült fel ez a gondolat, amikor a takarmánykéridésben interpellált. Képviselőtársam rámutatott arra, hogy amikor sok helyen olyan kevés termett ezen a magyar földön, a tengerikóró és sok egyéb érték ott vész a földön, mert olyan emberek jutottak földhöz, akik ezt nem becsülik meg és akik nem is értenek hozzá. Mi parasztság ezt kritizálhatjuk, mert ha nem termelnek azon a földön, akkoi tőlem és az én családomtól is és mástól is. aki dolgozik, elveszik ezzel a kenyeret, és ak" kor a munkás is éhen maradna. Aki nem érté>keli azt a földet, azt a munkát- annak a kezéből ki kell venni a földet. (Helyeslés) Un, nem dolgozik, iákkor ki vele! (Helyeslés és taps a parasztpártton.) Büszkén mondhatom, az én megyémben, Szatmár megyében egy talpalatnyi megmuveletlen földet sem lehet találni, de voltam én egy időben Tolna megyében is, megmutatták nekem, hogy osztályszámra üresek voltak ott a földek. Fel voltam háborodva és még mondtam is* hogy nálunk — igaz- hogy Szatmár megye- a sokgyermekes családairól hires, — akár kapával is felvág" ták volna azt a földet, hogy termelhessenek, itt meg osztály számra látok parlagot. Ez tűrhetetlen helyzet. Ne nézzük az illető pártállását- ne nézzük azt, hogy ki hova való; ha nem végzi el i- kötelesisée-ét, ki vele! (Helyeslés és +ivs a 'Msaazáavárton és az ellenzéken — Kováts Ferenc (dn): Tárgyilagos igazság!) Mert az a parasztság, amely elvégzi kötelességét, szintén nem bírja a végtelenségig. Eszembe jut egy kicsi eset- amely azonban rávilágít* hogyan gondolkoznak a hozzá nem értő emberek. Az én vidékemre is lejöttek emberek, amikor az a szerencsétlen in" flációsi világ volt és a gazdasági udvarba mentek, amikor a háziasszony fejt, nézték, hogy a háziasszony egy sajtár tejet fej ki a tehénből. Amikor az asszonv bement a tejjel a házba; utána mentek, mert bizonyos dolgokat akartak tőle vásárolni. Akkoa* hallj cl <i háziasiszony, amint mondják egymásnak: milyen gazdagok lehetnek a parasztok, de ha estig fejte volna azt a tehenei akkor meny-