Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-16
821 Az országgyűlés 16. ülése 1947. évi november hó 5-én, szerdán. 822 felé; Késő! — Az elnök csenget-) A többség nem adta meg a meghosszabbítást! (Felkiáltások az ellenzéken: Tessék megszámolni! Itt a többségSzámot kérünk! A számarányt szeretnénk tudni. — Gyurkovits Károly (szid) : Nem lehelt visszaélni a szólásszabadsággal! — Egy hang a szociáldemokratapártról: Nem lehet ilyukai beszélni a levegőbe!) Groh József (ni): T. Ház! A régi gyakorlatnak megfelelőien egy-két mondattad befejezem mondanivalóimat- Ezeknek lényege az, bogy a kormány nem tesz. intézkedéseket a közjogi bíráskodás kiterjesztésére, neon tesz intézkedéseket arra, hogy .a tömegesen fekneriilő hatósági sérelmekkel széniben a közönség a legalacsonyabb bíróságoknál, a járásbíróságoknál és a törvény székeknél találjon jogorvoslást- Aki a demokráciát szolgálja, annak programmjábani •., (Az elnök csenget. — Felkiáltások a kommunistapárton: Fejezze be!) Elnök: Bejelenteni, hogy 75-en szavaztak a meghosszabbítás ellem: és 40-en mellettié- így megállapítom,, hogy a többség nem adja meg a képviselő urnák a meghosszabbításit- (Zaj és felkiáltások a függetlenséai párton: Hol voltak hetvenötéin-1 Most jöttek be! — Pászthory Istyán (f) : Nem is voltak annyian! — Egy hang a függetlenségi párton: Hol voltak? — Közbeszólás a kommunistapárton: Nem ott, ahol önök ülnek! — Egy hang a függetlenségi párton: A szavazásnál neim volt itt! — Zaj.) Szólásra következik a feliratkozoítlt szónokok közül? Czővek Jenő jegyző: Gyulai József! Gyulai József (kg): T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton') Nem akarom az Országgyűlés türelmét, én. is ilyen szavazással igénybe venni, ezért rövid leiszek. Egyszerű gazdasási kérdésekről kívánok beszélni, mert itt a Házban, megvallom őszintén, mint parasztember minden javaslatot ínyilvánva)H5 módon,gazdasági szempontból figyelekSajnos, azt kellett eddig tapasztalnom, hogy egyesek lamikor paraszti kérdésekről volt szó, bizonyos gyanúsításokkal illetitek bennünket. Ezt vissza kell utasítanunk, mert mi, parasztság úgy tartjuk, hogy miközöttünk semmivel sincs több szeméit, minit esetleg más társiada'lmi osztályban, tudtommal igen kevés van, és minden társadalmi osztálynak lehet alja. Most, amikotr ebben az országban katasztrofális a kenyérkérdiés a szárazság miatt, több oldalról elhangzott az, hogy ,a parasztság a keveset, amit az Úristen megadoltlt, elfeketézi és elvonja, a közeilátástól. Ezt tagadjuk, mert ha valaki kötelességét teljesíti ebben az országiban, a magyar paraszt azSajnálattal látjuk azonban, hogy v?lóban azokból az értékekből, amelyeket mi verejtékes keserves munkával termeltünk, mások sokat elvittek és elfeke'éztek a munkásság elől. amelyet pedig mindenáron el akarunk látni, még ? magunk darab kenyeréből is, hogy a munkás kezéből a kalapács ki ne hulljon. Mondom, ezekből az értékekből mások sóikat elvittek. Inkább ott lehet a hiba, hogy lalán azok, akiknél a hatalom van, nem éltek a hatalommal és túlságosan könnyen kezelték ezt a kérdést. A termés jeleneseknél is bizonyos fokig túlmentek >a tényleges helyzeten, és olyanok, akik esetleg csak autóról látták a terméseredményt, onnan állapították" ezt meg, arról beszéltek, hogy ilyen vagy olyan termés lesz, ezzel szemben mi gyakorlati gazdák láttuk, hogy a helyzet katasztrofális. • Amikor a búzaár kérdéséről tárgyaltunk, az itt jelenlévő Vas Zoltán képviselő úrra , a Gazdasági Főtanács főtitkárával, megmondom őszintén, keveseltük a 60 és 80 forintos búzaárat, kijelentettük, hogy az a világpiaci árhoz viszonyítva alacsony, s iamikor mezőgazdaságunk mindenből ki van fosztva, sokkal jobban fel kívánjuk emelni a búza árát. Őszintén megmondó tuk, hogy a 60 és 80 forintos búz ár nem erősít meg bennünket, ez pedig nem előnye az iországnak, mert ha gyenge -a parasztság, akkor gyenge lesz a termelés, és mezőgazdasági felszerelésünket nem tudjuk megfelelően pótolni. Akkor arról volt szó, hogy el kell fogadnunk ezt az árat, mert ez a stabilizáció érdeke. Mi meghajoltunk ez előtt s amikor elfogadtuk ezt az árat, azzal igyekeztek bennünket megnyugtatni, hogy lesz olyan szabad cikk is, amellyel a mezőgazdaság kárpótolni fogja magát. Most látjuk, hogy mi történik. A parasztság mindent elkövet a lehetőségeken belül,, hogy teherviselési kötelezettségének eleget tegyen, odaadtuk terményeinket 60—-80 forintos áron, sőt a krumplit, a szabadpiaci krumplit 45 forintjával adtuk el. Sajnos, a 45 forintos krumpliból 150 forintos, ső f hallom, hogy Buda pesten kilogranionkint három forintos krumpli lett. Ennek nem a parasztság az oka. Ezt kellő időben meg kellett volna fogni. Itt nem a pax. szt s ág nyert és keresett, hanem azok, iakik autóztak; márpedig én egyetlenegy parasztot vagy munkás 1 sem látok autóban, hanem ellen" kezőleg, azokat látom, akik körmüket soha a dologhoz nem értették. Annak, hogy ezek gz autósok kerestek, az volt az oka, hogy a batóágok kellő időben nem fogták meg őke f . A krumlipánikra pedig azt kell mondanom: nem fogadom el, hogy ilyen lehessen. Bár nem termett olyan mennyiség, mint amilyent reméltünk, azt kell mondanom, igenis elég termett, s ha kellő beosztással, megfelelően oda juttatjuk, ahová kell, akkor mindenkinek lesz krumplija. Az én vármegyém elég kicsi, de amikor itt hallottam a felszólalásokat, utána érdeklődtem és megtudtam, hogy Szaimár vármegye, amely mindössze 260.000 katasztrális hold területű, már 1500 vagon krumplit adott le s azóta ez a mennyiség megduplázódott. Szabolcsban pedig úgy tudom, 8000 vagont küldtek be, a két megye tehát együttvéve 10-000 vagont adott le. Er^ deklődtem és megtudtam, hogy Budapest napi szükséglete 40—45 vagon. Már maga ez & két vármegye is fedezi ezt a szükségletet, sőt még azon túl is megyünk, van az országnak még több megyéje is, tehát pánikra nincs ok. mert ha a készleteket megfelelően osztják el, akkor itt mindenkinek lesz ennivalója. Meg kell tehát akadályozni a pánikkeltést és azt. hogy bizonyos elemek nagy pénzeket tudjanak keresni. Éppen ezért kérem, hogy ne a parasztságot okolják, hanem lehetőleg keressék meg mindig, vájjon hol van a hiba es a törvény szigorával sújtsanak le a bűnösökre. Amikor itt az egyik felszólaló, Biévesz képviselőtársunk a parasztság 1946-os elszámoltatásáról beszélt és azt kérdezte, hogy hol vannak azok az áruik, én kifogásoltam ezt, mert ha vannak, akkor más kezekben vannak, 52* .
