Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

813 Az országgyűlés 16. ülése 1947. télk kezüket vagy lábukat, vagy a hajtóvadá­szat alkalmával — tetszik tudni, hajtóvadá­szat alkalmával — kilőtték a szemüket, és 40 pengő kártérítést megítélt nekik a bíróság, ezek a nyomorult, sokszor betegágyban szén" védők nem tudják érvényesíteni jogaikat az állammal szemben, mert az állam mint jog­utód azt mondotta: én nem vagyok felelős a jogelőd 'tartozásaiért. Aki örököl, aki ajándé­kolt kap, aki üzletet átvesz, felelős a jogelőd tartozásaiért. Az állam ezt a jogszabályt félre" •tette azzal: én nem vagyok felelős. Erkölcsi­leg az állam csak olyan jogszabályokkal élhet minH amilyeneket polgárainak is előír és amikor máskép cselekszik, vét a jog és er­kölcs ellen. Mit tettek e nehéz helyzetben ezek a nyomorultad 1 Bepereltek a volt fölídbirtdko­sokat, akiknek semmijük sem volt. Ám ezek elmenteik a kormányhoz és azt mondták, lehe­tetlenség, hogy tőlük követeljenek valamit, akik egészen tönkrementek és semmijük sincs. Mit lett a kormány! Kibocsátott egy másik rendeletet, hogy a földbirtokosokkal szemben ilyen igényeket érvényesíteni nem lehet. Azoknak a nyomorultaknak, azoknak n tehe­tetlen öreg embereknek, akik egész életüket beledolgozták a földbe, arra a földre a ma­gyar jog állandó gyakorlata szerint letöröl­ne ti en törvényes zálogjoguk van és mégis ma mindentől elestek, semmijük sincs. Ezeknek a gazdatiszteknek és öreg cselédeiknek, saját maguknak és hozzátartozóiknak annyijuk sincs, hogy a legszükségesebbeket megkaphas­sák. Ide vezet az, amikor az igazságszolgál­tatás jogát a kormány gyakorolja. Hiszen valósággal bosszúért kiált az égbe, hogy az a szemétvesztett nyomorult ember állandóan. csak a fekhelyén hentereg és nem tudja meg­kapni azt, amit a bíróság megítélt neki, ami­kor a gazdatisztek gyámoltalan özvegyei a a legnagyobb mértékben nyomorognak. Erre nincs segítség a kormány által inaugurált jogrendszerben. Van azután ennek az ügynek még egy igen érdekes a mellékhajtása. Az imént felso­rolt események láttára a népjóléti miniszté­rium havonkint 40—60 forintig terjedhető Összegeket utalványozott ezeknek a szeren­csétleneknek. Mi történt ezekkel a kegydíjak­kal! Három hónappal ezelőtt a népjóléti mi­nisztérium ezeket teljesen beszüntette. Oda­j utol tunk tehát, hogy a végrehajtó, hatalom meghozza a maga rendelkezéseit és azután egyszerűen félreteszi, mert ez az ő egyéni kormányzati szempontjainak így felel meg. Ezzel szemben mi az a polgár, akinek tulaj­donképpen jogai vannak polgártársaival szem­ben? Semmi egyéb, mint egy báb, aki jogait érvényesíteni egyáltalán nem tudja. Nem lehet jogállamról szó, ahol ilyen állapotok vannak a kormányrendeleiek nyomán. T. Ház! Más részletet fogok még felhozni ebben a zsáneiben- Pár évvel ezelőtt a kormány létesítette az elhagyott javak kormánybiztossá­gát, amelynek minden városban volt egy külön hivatala. Ez olyan hivrtal volt, amelynek ab­szolúte semmi szüksége nem mutatkozott, csak azért teremtet'ék, hogy leg-yen még" egy hiva­tni. Hiszen a magyar törvények szerint, az 1877 :XX. törvénycikk értelmében vannak gyámhatóságaink, ,a tehete 4 leneket, a nyomo­rultakat a kiskorúakat, az elhagyottakat, az elmenekültek et a törvénynél fogva kö'eles ez évi november hó 5-én, szerdán. 814 a hatóság istápolni. Nos, de ú;i hatóság kellett. Megcsinálták. Sok-sok pénzbe került ez a ha­tóság és működéséhez nagyon sok szó fér atekin étben, hogy ezekkel a javakkal hogyan gazdálkodtak. Mi volt az eredményi Az. hogy tengernyi jogsérelem és per állt elő az el­hagyott javak kormánybiztosságának működé­séből, amivel szemben a régi receptet kellett alkalmazni. A kormány kibocsá otta a rende­letet, ho.?y az elhagyott javak kormánybiztos­ság inak és közegeinek intézkedéséből okozott károkért <az állammal szemben kártérítési oert nem lehet indítani. (Kéri Nándor (nt): Hallat­lan!) Tessék csak tekintetbe venni, hány fejeze­tet soroltam már fel és vájjon biztosak va­gyunk-e abban, hogy meddig fog ez menni, meddig fog terjedni ez a jogbizonytalanság, hogy odafenn nyugodt n Tehet cselekedni bár­mit, különösen azoknak, skik az állam nevében dolgoznak, mert ténykedéseikből kifolyólag fi­ze'ési kötelezettség, kártérítési kötelezettség nem származik. Tgv tehát a felplősséget való­"ágtral kikapesoliuk a közéletből, pedig ezen ° fele 1 ős«é"'en k°llenp felétmluje a, becsületes államéletnek. (Kéri Nándor (nt): Ugy van!) Azt hiszem, a legszomorúbb része a magyar közéletnek a kormányhatósági in'ézkedéseknek az elmúlt években életrehívott azon soroz ta, amellyel a közalkalmazottak tekintélyes ré^zié­ől a megszerzett nyugdíjat megvonták. Olyan kormányhatósági rendeletet hoztak, amelynek értelmében " nyugdíjelvonó fórumok intézke­déseivel szemben kizártak minden néven ne­vezhető jogorvoslatot. Azok, akik közszolgá­latba lér/ek és éveken ' keresztül dolgoztak, nemcsak dolgoztak, hanem fizették a nyugdíj­járulékukat és olyan szerződés 4- kötöttek az á!l°mm 1. hnry ha ők bizonyos időn keresztül kötelességeiket 'eljesítik. nvup-díihoz lesz io-' guk. Ez bevégzett szerződés. Ebben a bevég­zett szerződésben azonban monrlha+ía -minden nyup-Kjvesztett: én nemcsak megajándékozott vaeyok. mer i hiszen ellenértéket is nyújtottam nyugdíjjárulékaimban é- munkámban a/zér f . hogy nvugdíj t k^ook. Ezeknek a jogoknak f) rendeleti elvonása a lehető l^cnagvobb jog­talanság é=! iö-azoáerfalan-sá^- Ez m^^szegéso unaV a szerződésünk, amelvet oz álkmh^ta­lom kötött nolgáraival. Aminmo^v ezt nem ^ffv esetben tettem most is indokoltnak tartom kifejezésre iuttatni, hogv az állam életének oly nnak kell lenni, mint egy egyszerű becsü­letes polgár életének. Amiként ezt egy becsület tes polgár meg nem e c elekszi. ugyanígy nem lett volna szabad ezt megtennie a kormánynak sem f 1 maga rendele'eivei. Még egy nagyon érdekes dolgot beszélnek most jogászi körökben. Azt beszélik, hogy agy magas közjogi funkcionárius a maga nyugdíjigényét valami módon a törvény ren­delkezése, közt a közigazgatási bíróság elé vezérelhette és a közigazgatási birós;ái<r akkép döntött, hogy megítélt ennek a magas közjogi funkcionáriusnak nyugdijat, amely őt szol­gálata szerint megillette. Ekkor tör'ént — ez'J kell mondanom — a legnagyobb lehetet­lemség, amely már nem a diktatúra, hanem az anarchia első lépcsőfoka, hogy a _ kormány ö, közigazgatási bíróságnak ezt az iiV'te'ief r i"i honorálta és nyugdíjat nem folyósított. (Kéri Nándor (nt): Hallatlan!) Megint visszakérek^ a hármas hatalmi meg­osztásra, amikor a végrehajtó hatalom bele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom