Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-16
811 Az országgyűlés 16. ülése 1947. hatalmi megosztással az emberi szabadságjogok védelmére tökéletesnek és alkalmasnak talált és amelyeket egészen és tökéletesen csak Hitler rúgott fel. Most in concreto kívánok foglalkozni azokkal a rendeletekkel, amelyekben a legelemibb szabadságjogok súlyos sérelmét látom. Először magánjogi kérdésekkel kívánok foglalkozni, és utalok arra> hogy alaptörvényünk szerint gazdasági életünk a magántulajdonon épül fel. A magántulajdont szentségnek is szokták nevezni. Elvileg a magántulajdon és a magánjogok között nincs semmi különbség, mégis, amikor az ember a kérdést analizálja, megkell állapítania a magánjogoknak egy különös kategóriáját- amely egyéb magánjogoktól eltekintve sokkal hatékonyabb és hatalmas közjogi alapon nyugszik. Ez az eset akkor,^ amikor a bíróságok valakinek valamely jogát a köztársaság nevében megítélik. Ha nekem van egy követelésem, az magánjog. azt lehet tagadni, lehet vitássá tenni, de ha azt a bíróság megítélte a köztársaság, tehát az állam tekintélye nevében, akkor ez a jog már szinte abszolút jog, nemcsak jogászok, hanem egyszerű polgárok mentalitása szerint isv mert abban a bírói ítéletben, amely ezt a jogot megítélte, jelenik meg a legpregnánsabban az állam felségjoga. Es azt lehet mondani.^ hogy az állam egész szuverenitása garantálja azt- — a legkisebb rendőrtől fel egészen a leghatalmasabb fegyvernemekig, — amit egyszer a bíróság megítélt- abban a jogvitában, amelyet eléje hoztak. Ha a bíróság ugy látja, hogy valamely jog valakit megillet, es nem illet meg mást, — akkor ezt a jogot valóban a magánjog közjogi alánon nyusvó. excelláns példájának kell telkinteni, amely előtt az állam felségisége alapján minden ember meghajolni tartozik. Kérdés, mennyiben tartotta tiszteletben ezeket a jogokat a koirmány. Megjelentek kormányrendeletek, amelyek a bírói ítéletek egész sorában megítélt magánjogokra vonatkozóan kimondották, hogy ezeket bár a bíróság megítélte, talán már a végrehajtást is elrendelte. a kormány rendeletében ezeket jognak el nem ismerte és a bírói ítéletekben il yk éppen megítélt jogokat konfifekálta, megszüntette és azok érvényesítését 'lehetetlenné tette. JNTein kívánok általánosságban mozogni és szokásomtól eltérőteg belenézek írásomba. A 4260/1947. és 9540/1947. számú miniszterelnöki rendeletek azok, amelyek a polgárok bírói ítélettel megszerzett jogait elvették, korlátozták. A polgárok aizért mennek a bírósághoz, — nem szívesen, de nagyon nehezen, — mert jogaikban sérelem érte őket. harcolnak, küszködnek, viselik az izgalmakat, a költségeket, a nagy bélyegilletéket, és amikor megítélik jogaikat, akkor jön egy kormányrendelet, amely ezeket a jogokat egyszerűen eltörli. Ez nem alkotmányosság, nem a magánjog tisztelete és nem egyeztethető össze a jogbiztonsággal, legfőképpen pedig erkölcsileg azzal a súlyo« következménnyel jár. hogy ingoványos valamivé, értéktelen papírrá teszi azt a bírói ítéletet, amelyre pedig a magyar nép mindig olyan rendkívül nagy súlyt helyezett és az abban megítélt jogát minden ércnél biz tosabbnak és értékesebbnek tartotta. Ennél is lényegesebb sérelem az, aimely .a kormány rendelkezéseiből kifolyólag a polgárokat éri, hogy a jogoknak egy egész kateévi november hó 5-én, szerdán. 812 góriáját elzárja attól, hogy azokat érvényesíteni lehessen, ezzel tulajdonképpen az élő jogok valóságos temetőjét teremti meg 1 . Kik azok a kedvezményezettek, akiknek érdekében ezt teszik? Az állam. Ma a lehető legkönnyebb kincstári jogügyi ügyésznek lenni, mert egyszerűen ctsaik elő Ikelil hiízmi egy rendeletet és azzal tehetővé válik, hoigy a f e-perest keresetével elutasítsák, vaigy ka ilyen nincs, .azt életre kell hívni. Az állammal, a törvényhatóságokkal, a községekkel szemben kártételekből, szállításokból, különíböző szolgál tatás okból való igényeket nem lehet bírói úton érvényesíteni. Ez súlyos jogbizonytalanságot jelent és azt eredményezi, hogy a polgárok ebben a vonatkozásban nem mernek már állami intézményekkel szerződésre lépni. Sajnos, ezek között a kedvezményezett alperesiek között ott szerepelnek egyrészről a bányák, másrészről az államosított vállalatok is, — amelyekkel szemben igen sok esetben még a legrnéltányosabh emberi igényeket sem lehet bírói úton érvényesíteni. Vannak azután ennek más kategóriái is;, Itt van például a földbirtokrendezés. A földbirtokrendezésből eiredő igények bírói úton nem érvényesíthetők. Ez megnyitotta annak lehető eégét. hogy ezen a vonalon akármilyen jogtalanságot el lehet követni minden jogkövetkezmény nélkül. Bemegyek valakinek a, kiosztott földjébe, ha bevetette, ha aratás előtt áll., nem számít, birtokba veszem, lekaszálom, elviszem a termését, bírósághoz, merni lehet fordulni, de viszont a földhivatalok sem intézkednek, sőt egy szerűen és tisztán megmondják: mi fogunk hozni a jognak megfelelő határozatot, ezt azonban néni lehet végrehajtani. Mi 'tehát a helyzet? Az a helyzet, hogy kormányzati intézkedéssel kivesszük a bíróság kezéből, az igazságszolgáltatás hatalmát, azonban közigazgatási úton ezt a jogvédelmet egyáltalán nem lfsheltí biztosítani. Tudok olyan esetet, hogy egy földbirtokosnak törvény és rendelet szerint is visszahagyni kötelezett 100 holdját egyszerűen elfoglalták egyesek még két évvel ezelőtt, és két év óta nem «tud semminemű jogvédelemhez jutni. A bíróság elutasította azért mert ilyen igényeket nem lehet perelni, a földhivatal elutasította azzal: én meghozom a határozatot, de az csak papiroshatározat lösz, amelyet nem 1 tudok végrehajtani. | T- Ház! Idevezet az. ha megbolygatjuk a hármas hatalmi rendszert és kivesszük az igazságszolgáltatást a bíróság kezéből. Van J azután még egy nagyon >. érdekes helyzet, mégpedig az- hogy a nagyföldbirtokosoknak elvet" ték a földbirtokát, arról azonban nem történt gondoskodás, hogy ha ezek valakinek tartoznak, aikkor azok a szegény hitelezők hol fogják megkapni követelésüket. (A kommunis apárt soraiban többen gúnyos hangon ismét" lik: Szegény hitelezők!) Amikor a magyar Kúria elsőízben határozott és kimondotta, hogy ezekért a tartozásokért az állam felelős, az állam, a kormány nyomban hozott egy ren d'eiléî et, hogy ilyen igények az állammal szemben nem érvényesíthetők. Nem beszélek most azotkról, akik hitelt nyújtottak a volt földbirtokosoikna'k, de beszéüek azolkról az öreg (gazdatisztekről, akik egy életet szolgáltaik és nyugdíjra volna joguk, azokról az öreg cselédekről, akiknek egy kis fcegydíj jár, azokról a nyomorultakról, akik balesetet szenvedtek a mezőgazdaságba«! vagy az erdőn, elvesztet"
