Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-16
809 Az országgyűlés 16. ülése 1947. vet, hogy az igazságszolgáltatás nem hozzá tartozik, hanem a bírósághoz. Utalok itt (az 1939:XI1L te. 8. §-ára. T. Ház! Annak elbírálása, hogy valakit bűnei miatt meg léhet-e fosztani állampol" gárságától és ki lehet-e rá szabni ezt a — azt lehet mondani — legsúlyosabb büntetést, szükségessé teszi az elkövetett bűncselekmény tényálladéki elemeinek megállapítását, a jog és -az erkölcs szabályai szerint mérlegre tételét és azi ebből eredő következtetéseket. Mit tett laz 1939-es kormányi Kimondotta, hogy az állampolgárok ezen legfőbb jogának megfosztása nem tartozik a bírósághoz, nem is a közigazgatási bírósághoz, hanem észt a jogot magának a kormánynak tartotta fenn. íme, egy erélyes kormány, amely azt mondja: kiveszem a legfontosabb büntetést, az állampolgárságtól való megfosztást a bíróság kezéből és én magam gyakorolom. A hármas hatalmi kört ez az 1939~e]s kormány már megdöntötte. Menjünk tovább. Mindenki jól tudja, hogy az internálási rendelet is ebben az idő" ben született meg. A legfontosabb jognak, a személyes szabadságnak tiszteletbentartása, cinnek ikörülbástyázása egyedül és kizárólag bírósági ítélettel lehetséges. Az 1939-es kormány ezt egyszerűen kivettél a bírói ítélkezés keretéből és saját maga gyakorolta. íme, a második — hogy úgy mondjam — bomba, amellyel a konabeli kormány az alkotmányosságnak ezt a fontos épületét megrendítette. Azzal is érdemes foglalkozni — bár nem érdemes sok időt fordítani rá — hogy abban az időben a választások nem a nemzeti akarat megnyilvánulásai voltak, mert hiszen minden eszköz jó volt farra, hogy mi módon lehessen lehetetlenné tenni, hogy a polgárok jelöltjei a képviselőházba _ vagy akár a felsőházba bejussanak. Az a bizonyos erélyes kormány már olyan hatalmat szerzett magának, hogy ő je" lölte iki itt Budapesten, kik lesznek a. kerületeik képviselői és e'zt a magyar közvélemény sajnos már szentségként fogadta .el. Ennek következtében a kormány alkotta meg a képviselőházat és így végeredményben nem a törvényhozás alkotta meg a törvényt, hanem a kormány. Ezt a felsorolást bőségesen lehetne folytatni, de csak egyre térek még" rá. Amikor 1925-ben Magyarországot szanálták, Magyarország a Népszövetséggel nemzetközi szerződésben kötelezte magát olyan gazdasági rend fenntartására, amely' biztosítja az országot atekinte'ben, hogy pénze ment lesz a megromlástól, iaz infláció pusztításaitól. T'Tgy ebben a nemzetközi szerződésben, mint a Nemzeti Bank létesítésére Plko l+ ott 1925-ös törvényben benne foglaltatott, hoe-v a magyar állam a Nemzeti Bánktól fedezetlen hitelt nem vehet igénybe. Mit jelentett ez? Az infláció kizárását. És mégis ur't te + t a kormány — igaz, hogy törvénnvel —: félretette a Nemzeti Bankról szóló törvénynek ezt a rendelkezését és megnyitott» a fedezetlen hitel lehetőségét. Ez azonban törvénytelen volt, mert nekünk a Népszövetséggel nemzetközi szerződésünk volt arra, hogv ez,, uom foHuk megcselekedni és a Nemzeti Banknak ezeket a statútumait törvényes hatályba^ főárjuk tartani. Mi volt az eredmény? Az eredmény az volt. hogv a Magvarorszá g területé nek és e-azdasáen* életének többé-kevésbbé meg felelő 650 millió pengő b?nk jegyforgalmat a évi november hó 5-én, szerdán. 810 kormány 1944 végéig egymilliárd 800 millióra tornászta fel. Nem folytatom ezt tovább az egyik oldalon, hanem áttérek a másik oldalra. Vájjon az a két, vagy most már három esztendő, iaimelyet ebben a parlamentben eltöltöttünk, tanúsít ja-e azt hogy a mostani kormány, amely demokratikus karakteréből kifolyólag legnagyobb mértékben tartozik biztosítani a szabadságjogokat, szolgálta einnek a célnak elérése érdekében a hármas államhatalmi kör megosztását, amely legjobban biztosítja a polgárok szabadságait? Erre tagadókig kell felelnem. Méltóztassanak csak emlékezni arra az 1946. évi törvényre, — nem tudok minden törvény számot megjegyezni — amelyben a koalíciós kormány is kimondotta azt» hogy az állampolgárságtól való megfosztást a minisztertanácsnak tartja fenn. íme, egy lépés, amellyel elve'te az igazságszolgáltatástól aztí, aimi semmi körülmények között sem illeti meg a végrehajtó hattal" mat. Vagy ott van az internálások rendelete. Már csak ellenkezik a demokráciával annak lehetősége, hogy amikor vannak bíróságaink és vu közigazgatási bíróságunk és amikor a demokráciának — azt lehet mondani — sarkköve az, hogy tiszteletben tartsa a. személyes ^z badságot, a koalíciós kormány ugvanazt a rendszert követi amelyet à háborúelőtti kormány alkotott, és fenntartotta ezt a minden vonatkozásában barbár és kegyetlen, rendeletet, tamely istcmálási rendelet néven, ismeretes. (Ügy van! a függetlenségi várton.) Ami a választások tisztaságát illeti- nem pr deines erre sok szót fecsérelni- hanem amikor a mai végrehajtó hatalom olymódon hajtotta Yésre a vonatkozó törvényt, hogy az utolsó órában százezreket és százezreket — a miniszterelnök úr kijelentése szerint 470.000-e + , bizonyos külföldi tudósítások szerint ennek a kétszeresét- — kizárták a választójogból minden jogorvoslat nélkül, és amikor meertörtént az, hogy kék céduláival egyesek, — mit tndia az em-ber- hány százezer vagy esetles- milliók. — kétszeresen szavaztak, akkor meg kell állapítanunk, hogy a koalíciós kormány a végrehajtó hatalmat nemcsak arra használja fel, hogy végrehajtsa a törvényeket, hanem, amint láttuk, magához ragadja az igazságszolgáltatást legfontosabb részeiben, és M ezenkívül a törvényhozás megalakítására is illegitim befolyást gyakorolt, és azt lehetne mondani, hogy lehetetlenné tette az állampolgárok szabad szavazati jogának gyakorlását és érvénvesülésé". (Ugy van! TJgy van! a függetlenséai várton.) De nem mulaszthatom el megemlíteni az utolsó fejezetet, az inflációt sem. Mert az igaz, hogy Reményi-Schneller 650 millió pengőről — mondom — 1944 végéig a magyar bankjegyforgalmat 1 milliárd 800 millió pengőre emelte fel, de a koalíciós kormány ezt az 1 milliárd 800 milliót felemelte egy olyan magas számra. i melyet imaginátriusnak nevezhetnénk, mert hiszen, ha az ember ki akarná mondani ezt a hosszú számot, azt hiszem, legalább még egy félórai meghosszabbítást kellene kérnie beszédéhez. Ezzel csak azt kívánom leszögezni, hogy a koalíciós kormány magatartásában semmi vonatkozásban sem látom azokat a princípiumoknak tiszteletben tartását, amelyeket a gyakorlati és az elméleti politika a hármas
