Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

79.7 Az országgyűlés 16. ülése 1947. évi november hó 5-én, szerdán. 798 állami főhatalmak különválasztásáról — mondották — idejétmulta, ez megfelelt annakidején a XVIII. és XIX. században, de nem felel meg a mai viszonyok között; mutatja ezt az is» hogy a parlamentarizmus mindenütt válságban van. A végnélküli tanácskozások helyett — mondották — erőteljes központi kormányra van szükség, ami a kormányzás eredményét feltétlenül biztosítani fogja. Az ilyen és ehhez hasonló elmélet mindenütt nagyon megkönnyítette az átmenetet a tekintélyuralmi állapothoz és a diktatúrához. A demokratikus átalakulás kezdetén. 1945-től 1947-ig, a békekötésig talán indokolt lehetett nálunk is a kivételes hatalom, szükség lehetett arra. mert az átalakulást lényegesen^ megkönnyítette. Állami életünket a megváltozott viszonyoknak megfelelően mielőbb át kellett alakítani, erre másutt is jól bevált instrumentumnak bizonyult a, kormány kivételes hatalma. A helyzet azonban azóta lényegesen és erősen megváltozott. Megkötöttük a békét, az új alkotmányt törvénybe iktattuk? a forradalmi állapotból a konszolidáció útjára léptünk' ezen az úton kívánunk most már tovább is haladni. Demokratikus parlamentarizmust I akarunk. Ha ez a kormány programmja, ak- J kor kérdezem, miért szükséges a törvényhozó j hatalom mesterséges szűkítése, a kormány kivéte'es hatalmának meghosszabbítása? A törvényhozás az állami akarat megnyilvánulásaamit a nép választott képviselői alakítanak. Most pedig azt mondják, nem maga a népképviselet, hanem a kormány határozza meg az állami akaratot az a kormány, amelynek az volna alkotmányos feladata, hogy csak végrehajtsa a törvényhozás akaratát. Nem lehet kétséges, hogy a kivételes kormányhatalmat az alkotmányos élet rendes menetébe beilleszteni lehetetlen. Nem tudom, mi szükség van atkkor a törvényhozási jog ilyen átruházására. A kormány is csak anynyit mond erről a törvényjavaslat indokolásában, hogy ezt a fölhatalmazást megkapta az előző kormány, ennélfogva —• a következőket idézem — »az újonnan megalakult kormány sem nélkülözheti, így a felhatalmazás határidejének megfelelő újabb meghosszabbítása mutatkozik szüitoségesineík«. Konkrét okot tehát a kormány sem mond, aminél fogva fel" tétlenül szüksége volna kivételes hatalomra, ami nélkül az ország ügyeit továbbvinni nem tudiná vagy nem tudja. Az indokolásiból inkább azt vélem kiolvasna tónak, hogy ha megkapta az előző kormány azt a felhatalmazást, akkor miért ne kapná meg a jelenlegi kor many is és miért ne gyakorolná ő is ezt a hatalmat? Mindez arra mutat, hoigy az egyszer-kétszer időlegesen megadott kivételes hatalom könnyen állandóvá válik. A dolgok hovatovább oda fejlődnek, hogy isainte a bizalom hiányainak tulajdonítja a kormány azt, ha a kivételes hatalmat meni kapja meg a törvényhozástól. Es ebben rejlik a törvényhozási jogkör ismételt átruházásának hátránya, veszedelme. A kivételes hatalom rossz gyakorlása egész alkotmányos életünket megváltoztatja, deformálja. Éppen ezért osak egészen rendkívüli viszonyok között, kivételesein volna szabad a törvényhozói jogkört i átruházná átmenetileg Is a kormányra. így például háború esetén. | Máskülönben, ha ez sűrűn ismétlődik, határideje ismételten meghosszabbítódik, a parla ment törvényhozó hatalma könnyen üres formaisággá válik. De hová lesz akkor a demokrácia, amelynek éppen az a lényege, hogy a törvényhozást a nép megválasztottjai fogják gyakorolni és kell, hogy gyakorolják? A kivételes hatalom hosszabb gyakorlásának következménye^ hogy a kormányok nagyon könnyen, minden különösebb kényszerítő ok nélküh gyakran csupán kényelemből olyan kérdéseket is rendeleti úton szabályoznak, 'amelyeket minden hátrány nélkül, az országgyűlés elé vihettek volna. Ezt számos példával lehetne illusztrálni. Láttuk ezt a múltban nagyon sokszor. 1946 után is előfordult, hogy a kormány rendelettel szabályozott 'olyan ügyeket, amelyeket helyesebb lett volna törvényhozás elé vinni, amikor ennek semmi akadálya és hátránya nem lett volna. Ez az országgyűlés rövid idő alatt máris megmutatta, hogy igazán gyorsan tud tárgyalni, ha a szükség ezt úgy kívánja. Példa erre a mmikásbirósági törvényjavaslat, amelyet egy na]) lalatt fogadott el ez a törvényhozás. Ezért indokolatlaiiuniajj kell tekintenem a sajtójog legutóbbi rendeleti szabályozását is, erről egyébként az előttem szólók már rész letesen beszéltek, ezért nem kívánok bővebben kiterjeszkedni erre. De hasonlóképpen nein volt szerencsés dolog például, az adókat rendeleti úton életbeléptetni, mint ahogy a va~ gyondézsmával is tette a kormányzat. Itt van továbbá a közigazgatási reform, amely pedig az új demokratikus Magyarország egyik legfontosabb problémája, ha az országot reformálni akarjuk, reformálni kívánjuk. A köz igazgatás^ rendezése is rendelettel történt még 1945-ben ideiglenesen. Törvényes rendezése pedig — hiába minden sürgetés — folyton és folyton késik. Még furcsább, hogy a főváros közigazgatására rendelet egyáltalán nincs, úgyhogy ezen ;a téren voltaképpen ex lexállapotban van a főváros. A jog szerint hatályos fővárosi törvényt nem mindenben alkalmazzák, sőt itt-ott contra legem helyzetet teremtettünk a gyakorlatban. ÍJ j abb jogszabály pedig nincs, az újabb jogszabály késik, az újabb jogszabályt úgylátszik egyáltalán nem kívánják megalkotni. (Supka Géza (pd): így kényelmesebb Î) Ezek alkotmányjogi szempontok, de ezeken túl gyakorlati szempontok is a törvényes szabályozás mellett szólnak. Jobb a törvényi szabályozás, mert a törvény a dolog természeteméi fogva mindig alaposabb, jobban átgondolt, mint a rendelet. Elsősorban azért, mert a rendelet rendszerint egy ember munkája, a büró terméke, ami minden bírálat nélkül láp életbe, míg a törvény az. országgyűlés és a sajtó hozzászólása után a közvélemény kritikájának szűrőjén keresztül menve válik fokozatosan törvénnyé. (Vészy Mátyás (pk): A törvényt meg kell indokolni!) A törvényhez sok mindenki hozzászólhat, sokaknak hozzá is kell szólniok a parlamentben, érdekképviseletekben, sajtóban tárgyalják, ha hiba van benne, észreveszik, módosítanak rajta, a ren* delettel viszont csak a minisztertanács foglalkozik: ez a tárgyalás tulajdonképpen csak az alapelveket érinti, de a parlamentihez hasonló részletes tárgyalásról ott sem lehet szó. Lényeges eltérés továbbá, hogy a törvényt indokolni kell, míg- a rendeletnek indokolása