Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-4

63 Az országgyűlés L ülése 1ÙÀ7. iá sok még kezdetben se rakjanak új terheket az állani vállára. -...Anélkül, hogy a kormány új államosításipro grammját már most részletes méliiatásban vagy bírálatba^ akarnám részesíteni, rá szeretnék mutatni néhány olyan elvi szempontra és vezérelvre, amely a mi pártunkat az áljlainosítási politika tekintetében általában vezetni fogja. • Szerintünk azon a gazdasági életformán, amelyeit monopolkapitalizmus néven ismerünk éi amely a XIX. században, sőt bizonyos or

: szagokban még a XX. században ás áz emberi haladásnak egyik kikerülhetetlen, szükségszerű szakasza volt, a történelem véglegesen túllépett, (ügy van! ügy van! a névvárton) Ez a monopolkapitalizmus felbomlóban és eltűnőben van. hogy egy új gazdasági életformának adja át a helyét, awiely szintén nem lesz.mindvégig tökéletes, de amelyből mi mindenesetre az emberi igények igazságosabb kielégítését, a nagy gazdasági különbségek és à velejáró igazságtalanságok kiküszöbölését várjuk. Nemcsak a gazdálkodás észszerűbb menete és nyugodtabb tempója, hanem a közjó, amelyen mi a társadalom egységét, a társadalom igazságos renden alapuló békességét és a társadalom haladási lehetőségének biztosítását" értjük, mondom. n közjó és az emberi szabadság biztosításának szempontja is ászt kívánjahogy a monopolkapitalizmust egy új gazdasági életforma váltsa fel- (Ugy van! Ugy van! a népvárton.) Ez a monopolkapitalizmus az egyik oldalon — kihasználva a gazdasági szabadverseny minden erkölcstelen leheltőségét, — a vak és embertelen önzés szolgálatában milliók elemi; érdekeinek lábbaltiprásával a gazdasági anarchiát hívta életre, a. másik oldalon pedig részben a betegségnél is rosszabb gyógyszerként, részben azonban, álcázott önvédelemként azt a toltál'iis etatizmust táplálta fel, amely az állami mindenhatóság igájábai hajtotta nemcsak a gazdasági életet, hanem a szabadnak született embereket is. (Ugy van!, Ugy van! —Taps a néppárton) Mi ezt ,a monopolikapi-tallzimust^a fejlődési minden körülmények között eltakarítandó akadályának tekintjük, (Úgy van! Úgy van! <a, névpárt soraiban.) és azt valljuk, hogy ez a monopolkap'iíal'izmus nemcsak gazdasági, hanem minden erkölcsi létalapját is elvesztette és összeegyeztethetetlen ellentétben áll az. Evangélium szellemével- (Ugy van! Ugy van! — Taps a népvárton.) • Ebben a tekintetben mi nem csupán gazdasági érvekre és-a népek lassan, de egyön- • tietűen • kialakuló egyetértésiére hivatkozunk, hanem — ahogyan ez keresztény meggyőződésünkből folyik, különleges nyomatékkal mutatunk rá a nagy szociális és demokratikus pápák világkiáltványaira is, amelyek .a, monopolkapitalizmus leglényegesebb elveit és legegyöntetűbb,- vagyis a rendszertől elválaszthatatlan gyakorlatát félreérthetetlenül elutasították, (Ugy van! Ugy van a néppárton.) és mint erkölcsi törvényekbe is súlyosan beleütközőt, elítélték. Sem XIII. Leónak. az alkonyodó XIX. századvég legnagyobb szellemének Rerum noviairnni-a, sem XI. Piusnak Quadragesimo laftino-ja nem tartalmaz egyetlenegy olyan sort sem, amelyből bárki a monopolkapitalizmus mellett érvekéit tudna .kovácsolni, ellenben mindkét pápai eligazítás egyenest felhívást évi október hó 7-én, kedden. . 64 tartalmaz — persze római kuriállis nyelven — arra, hogy -mindazok a keresztények, akikre ez hivatásszerűen is tartozik, ne késlekedjenek a.z új gazdásági és társadalmi életforma, frervríajzának elkészítésével és ne húzódozzanak a megvalósítására irányuló munkában való » részvételtől. Ennek az új gazdasági életformának, a, gazdasági életet a természetjogi alapokra kell visszahelyeznie és a gazdálkodás középpontjába a. haszon és az államérdek vagy osztályérdek és pártérdek helyére aiz Isiten által szabadnak és egyenlőjogúnak teremtett emberi személyiséget kell állítani. (Nagy taps a néppárton) Ezek a pápai világkiáltványok és mellettük a modern keresztéjuy társadalomtudomány, amely természetesen á nemkeresztény, marxista vagy más. társadalom*adománynak a természetjog által, igazolható eredményeit is magábaolvasztotta, nem rekednek ma már meg egy olyan programúinál, amely alig volna több a monopolkapitalizmus javított kiadásban, valaminő neokapitalizmusbàin való folytatásánál- (Ugy van! a névpárton) hanem egy új gazdasági életforma felé törekszenek, ainellyet mi evangéliumi szocializmusnak, az evangélium erkölcsi szellemében tökéletesített szocializmusnak nevezünk- (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton. — Mozgás a kommunistapárton-) Ennek az. általunk vallott evamgéliumí szocializmusnak legfőbb vezető elve az, hogy a gazdálkodás célja nem a haszon, nem is az állam haltakna vagy valamelyik osztály, akáitöbbségi, akár kisebbségi osztály minősített igényének kielégítése, hanem kizárólag miir. den ember jogos anyagi igényeinek kielégítése(Ugy van! Ugy van! — Tavs a néppárton.) - r Ennek az evangéliumi szocializmusnak â másik vezető elve az.- hogy semmiféle, egyéni vagy közösségi érdek nem igazolhatja a kizsákmányolás és hatalmaskodás tűrését s Lehetőségének nyit va tart ásat, hanem mindenkitől meg kell követellni a termelésben képességie szerint vaí'ó részvételt, viszont a termelt: javakból mindenkinek igazságosan, vagyis teljesítménye szerint kell juttatni. (Ügy van! Úgy van! a néppárton.) Az evangéliumi szociallázmus olyan gazdasági életforma fellé törekszik, amely, nem akarja ismerni a nagry vagyoni különbségek okozta feszültséget, hanem az osztálytalan társadalom eredendően keresztény eszményének megvalósítása felé halad. * Az evangéliumi szocializmusnak nem es'z

T ményképe a^tulajdonnélküli állami bérmunkások társadalma,. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a népvárton és a függetlenségi várt egyrészén.) De még ennél is távolabb áll tőle (Úgy van! a néppárton.) az olyan gazdasági rend, amely az egyik .oldalon lehetővé teszi, hogy egyesek kezében oly óriási vagyonok halmozód- * janak fel, hogy e vagyonok tulajdonában a tulajdonosok már nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai hatalmat is gyakorolni tudnak embertársaik felett, a

n másik oldalon pedig ,ez a gazdasági rend eltűri, ső't intézményesíti, hogy a többség a minden tulajdont nélkülöző proletársors osztályosa' legyen. Meg kel

1 mondanom, hogy legkevésbbé van joguk ma felszólalni egy kommunisztikus rend ellen azoknak, iakik mérhetetlen gazdagságukban tegnap minden tulajdonból megfosztották a proletárokat (Ugy van! Ugy van! Taps a néppárton.) Az evangéliumi szocializmus, amelyet