Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-4
61 As országgyűlés 4. ülése 194?. évi október hó 7-en, kedden. * 6â « Kérdezem: kik azok az, importőrök és kik azok iaz importőr-protezsálók, akik lüxuseikkkek behozatalához valutát tudnak szerezni vagy hogyan jutottak hozzá ahhoz, hogy kevés export-árunkat csereértékként luxuscikkek beszerzésére fordíthassák! A kormánynak mindaddig semmiféle indokkal sem szabad egyetlenegy centet sem luxuscikkek behozatalára fordítania, amíg a, magyar ipar számára a szükséges nyersanyagokat, a félgyártmányokat és a szerszámgépeket biztosítani nem tudtuk és amíg agrártermelésünket legalább megfelelő tenyészállattal el nem láttuk- (Helyeslés és taps a néppárton.) . A kevesek hivalkodó luxusa, amit különösen a szemérmétlen és hangoskodó újgazdagok űznek, (Úgy van! Úgy van! Nagy taps a néppárton.) nemcsak gazdasági helyzetünket ront- ! ja és nemcsak a belső társadalmi feszültséget fokozhatja, hanem arra is alkalmas, sajnos, hogy még a rajtunk jóindulatúan segíteni akaró külföld is merőben hamis képet alkosson országunk gazdasági állapotáról, még^ pedig az ország egy elenyészően kicsiny részének hivalkodó és léha életmódja miatt. (Ügy van! XJgy van!) Ezt a hazugságkirakaitot, ezt ,a hazug faeade-ot, mely népünk minden emberi szánalomra méltó szegénységét eltakarja, erélyesen el kell távolítani. (Helyeslés a néppárt soraiban.) A kormánynak figyelembe kell vennie^ azt is, hogy világszerte tapasztalható rdrágulás, amely világ-árdrágulás részben a nemzetek meghasonlásának következménye. A hazai drágulási folyamatot — ezrt minden gazdaságpolitikus tudja — nem lehet teljesen függetleníteni a világdrágulástól, tehát a hazai eszközök a be 1 földi áralakulásra is befolyásit gyakorló világdrágulást nem fogják tudni lassítani. Ez a tény általában arra inthet bennünket, hogy a költségvetés összeállításánál és a befektetésre szánt tőkék előirányzatánál tanúsítsunk nagy óvatosságot, mert az áralakulás a közüfetéknek nemcsak dologi, hanem személyi kiadásait is súlyosan befolyásolja» hiszen az árdrágulás folyamataiul nem lehet egészen függetleníteni a személyi kiadásokat sem, hacsak nem akarjuk 'munkásságunkat nyomorba, dönteni és ha * közigazgatásunktól nem akarjuk elvenni a kielégítő működésnek elemi anyagi előfeltételeit. Nagvon méltányoljuk a kormánynak azt az elhatározását, hogy a reprezentációs és egyéb felesleges kiadásokat apasztani fogja. Azonban'nem áltatjuk magunkat e műveletnek nagy gazdasági vagy nagyobb pénzügyi jelentőségévé 1 ; a reprezentációs kiadások csökkenésének inkább társadalomerkölcsi jelentősége van, még akkor is. h a , tekintetbe vesszük, hogy egy szegény országban a sok kicsi is sokra megy. A szemetszúró luxuskiadások és a reprezentációs költekezések nyomán támadó elégedetlenség, bizalmatlanság és felháborodás azonban komoly gazdasági kárt okozhait közvetve azáltal, hogy lerontja a dolgozók munkafegyelmét és a vezetőkbe vetett bizalmat. Általában egy szegény országban, amiilyen mi is vagyunk, az igazságosságnak, tenait egy erkölcsi tényezőnek igen komoly gazdaságpolitikai jelentősége is letagadhatatlan. Ezért örülni fogunk annak, ha a reprezentációs:költségek csökkentése nyomán főhivatalnokaink külső megjelenésükkel sem keltik majd azt a látszatot, hogy a vezetők Magyarországon luxusban, a tömegek, a vezetettek pedig csaknem nyomorban élnek. (Nagy taps a népparton ) Egyébként is az egyszerű életből az rgiazi demokráciában elsősorban nem a vezetet-' teknek hanem a vezetőknek kel 1 jó példát admok. (Helyeslés és taps a néppárton.) T. Ház! Az államháztartásnak és a kozéielmezesnek a helyzete természetesen vissza fog hatni a hároméves tervre is, különösen annak első esztendejében. Nehéz anyagi viszonyok között kétszeresen szükség van a tervszerű gazdálkodásra, szükség volna rá akkor is. ha 'történetesen nem vágtuk volna fejszénket a hároméves terv nagy fájába. A hároméves tervet mi, amennyire szerény erőnkből telik, mindenképpen támogatni kívánjuk azáltal is, hogy őrködni akarunk n szakszerűség, a realitás és a pártatlan igazságosság szempontjainak érvényesítésén a hároméves terv vés-rehajtása során. (Taps a néppárton.) Bizonyos, hogy a hároméves terv sikere sem a kormány hatalmán, sem pedig a nemzetmunkakészségén nem fog múlni. A nemzet munkakészsége eddig is az újjáépítés leghibátlanabb tényezőjének bizonyult, a kormány pedig a nemzetgyűléstől egy szinte példátlan arányú felhatalmazással bír a hároméves terv végrehajtása céljából. A hároméves terv sikere elsősorban azon fog múlni, hogy tervezői mennyiben tartották magukat a realitásokhoz, mennyi előrelátással bírtak, mennyiben ragaszkodtak a szakszerűség szempontjaihoz és hogy a tervezésben és a végrehajtásban mennyi volt, ' illetve mennyi lesz a pártatlan igazságosság. (Helyeslés a néppárton.) Egy bölcs parasztember a választási agitáció során azt mondotta nekem, hogy a hároméves tervnek van egy hibája, az, hogy kimaradt belőle" az Úristen- (Úgy van! Úgy van! Nagy taps a néppárton.) Arra célzott ez a bölcs parasztember, hogy a hároméves terv elkészítői Jó termésre számítottak, ez pedis: már az első évben elmaradt, sőt a mostani őszi szárazság miai'.t jövőre sem számíthatunk közepesnél jobb termésre- (Úgy van! a néppárton.) A hároméves terv két fontos tényezőjeként szerepel a jobb termés s az átlagban havi —úgy emlékszem — 180 milliós magyar ipari kivitelA hároméves terv első hónapjában a külpolitikai feszültség és a rossz időjárás a terv kezdeti megoldása elé is már nem várt nehézségeket állított. A kivitel — tudtommal — jóval alatta maradt az első havi előirányzatnak, amit nagyon nehéz lesz behozni, még akkor is. ha a külpolitikai viszonyok nem nehezítenék az ipari nyersanyagok, félgyártmányok és szerszámgépek beszerzését. Á rossz termés miatt pedig a mezőgazdaság szemterméséből nemhegy bevételünk nem lesz, — tudniillik külkereskedelmi bevételünk — de drága valutánk egy részét is fonitos szükségletet jelentő élelmiszerek beszerzésére kellett máris fordítani. Ügy látszik, mintha, annak a, bölcs parasztembernek némileg mégis igaza lenne. Mi azonban a hároméves terv részbeni sikerét is nagy eredménynek fogjuk tekinteniT. Ház! A miniszterelnök úr a kormánypregramm ismertetése során bej© 1 en'fette, hosrv a kormány a Nemzeti Bankot. a legnagyobb magánbankokat és ha jól értettem, a bauxitipart államosítani kívánja; a két marxista párt közös programmjavaslatában pedig azt olvassam, hogy az államosításoknak oly módon ' kell megtörténniök. hogy ezek az új államosi-
