Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-4
59 Az országgyűlés L ülése 1947. évi október hó 7-én, kedden. 60 nekünk, akik a világtörténelem egyik legnagyobb katasztrófájának voltunk a szenvedő alanyai, (Ügy vem! ügy van! a néppárton-) akiken rettenetes pusztításokat okozva ment át a háború szekere és akiknek korántsem áll rendelkezésünkre olyan külső vagy belső erőforrás, mint aminő Angliának rendelkezésére áll. (ügy van! a néppárton.) Nekünk tehát csakugyan szorosabbra kell fűznünk az állszí jat és úgy kell gazdálkodnunk, mintha hadigazdálkodásban élnénk. Iparunk nyersanyaghiány'ban szenved, valutánk nem elégséges az iparfejlesztéshez szükséges nyersanyaginennyiségek beszerzésére, mezőgazdaságunk szűkölködik a talaj javítási eszközökben és az állatokban s mindezek tetejébe még a példátlan arányú szárazság következményeit is nyögjük. Fel kell tehát tennem a kérdést, hogy ilyen nehéz gazdasági körülmények között nem kellene-e a kormányzatnak afelől gondolkodnia, hogy a politikai feszültséget okozó anyagot kiküszöbölve a társadalomból, (Helyeslés cc néppárton.) valamennyi erőt a gazdasági újjáépítésre s a fenyegető leromlás elhárítására, fogjunk össze! (Helyeslés és taps a néppárton.) A kormány egyik legsürgősebb folyó feladata az, hogy a szükséges élelmiszereket a következő termésig biztosítsa az ország számára. Örömmel hallottam a miniszterelnök úr beszédéből, hogy ebben a tekintetben a kormányt előrelátás hiányával megvádolni senkinek sem szabad. Kevés valutánknak egy részét a hiányzó elsőrendű fontosságú életszükséglet! fogyasztási cikkek importálására kell most fordítanunk. Ez helyes is, mivel másképpen nem tudnánk gondoskodni az ország elemi szükségleteiről. Ügy tudom, hogy a kormány nem fogj a elmulasztani a többi segélyforrások megnyitását sem,, mi azonban szeretnők azt, ha a kormány az ország igen nehéz élelmezési helyzete felől megfelelően informálná azokat a hatalmakat, amelyekneík teljesítésekkel tartozunk. (Helyeslés az ellenzéken.) Az inség elhárításához azonban arra is szükség lesz, hogy a kormány idejekorán és előrelátóan gondoskodjék a meglévő hazai készletek felkutatásáról, azoknak lehetőleg igazságos szétosztásáról és e művelet lebonyolítása céljából a megfelelő és biztos tárolásról. Nemcsak gazdasági, hanem társadalomerkölcsi szempontból is komoly követelmény, hogy az életszínvonalak közötti bántó különbségeket legalább átmenetileg, addig, amíg milliók feje fölött lebeg az inség Damokleskardja — a kormány megfelelő politikával és eréllyel egyenlítse ki. (Helyeslés és taps a néppárton.) A gazdagok — ha még vannak ilyenek -— ne hivalkodjanak bőségükkel.; (ügy van! Ügy van! az ellenzéken-) Felháborító az, hogy a kirakatok országszerte tele vannak a luxusáruk tömegeivel, amelyeket bőségben tudnak megvásárolni azok a kevesek, ak.k megfeledkeznek arról, hogy vulkán felett járunk. Amikor ipari nyersanyagokban szűkölködünk és az országnak és a kormánynak egyik legfőbb gondja az, hogy lesz-e elég kenyérgabonánk, antiszociális kötelességmulasztásban kell elmarasztalnunk azt a külkereskedelmi politikát, amely a kevesek érdekét szolgáló luxuscikkek behozatalát lehetővé tette. (Ügy van! Ügy van! Taps a néppárton.) ság kitörése előtt két évvel, amikor a világgazdasági konjunktúra csúcspontját érte r el és amikor _ Magyarország gazdasági teljesítőképessége is az akkori körülmények között maximálisnak volt mondható, amikor tehát a legszélesebb néprétegek is viszonylag a leg kevésbbé érezték az adók terhét, mondom, ebben ae esztendőben egész államházitartásunk bevétele 954 millió aranypengőre rúgott, ami stabilizációs forintra átszámítva 3300 millió forintnak felél meg. Ebben az időben viszont í)500 millió pengőt, vagyis 18.200 millió forintot tett ki á nemzeti jövedelem, tehát az említett békeesztendőben az • áUaimháztlartás bevételei á nemzeti jövedelemnek 17—18 százalékára rúg" tak. Ezzel szemben a mai hivatalos adatok azt mutatják, hogy 1946 augusztusától 1947 júliusáig az állami közigazgatás és az-állami üzemek kiadásai egy év alatt 5413 millió forintot tettek 'ki, vagyis ha a nemzeti jövedelmet 1947 januári árakon' 18-377 millió forintra becsüljük — mint ahogyan általában becsülik — akkor kitűnik, hogy az 1946-os esztendőben nemzeiti jövedelmünknek 28 százaléka ment rá a közigazgatás és az állami üzemek fenntartására- (Mozgás a néppárton. — Felkiáltások ugyanott: Hallatlan!) És történt ez olyan időben, amikor a nemzeti vagyont érő rendkívüli veszteségiek miatt az ország teljesítőképessége csökkent, ;a> tőkeképződés pedig kicsiny voltA mai rosszabb viszonyok között tehát hala sathatatlan problémává válhat az állami kiadások csökkentése, de az mindenesetre máris parancsoló szükségesség, hogy a bürokrácia egészségtelen túlduzzasztása folytán (Igaz! Ügy van! a néppárton.) és a takarékossági elvek szem elől tévesztésével az államháztartás kiadásai semmiképpen se növekedjenek. (Helyeslés a néppárton.) Csupán példaképpen említem meg, hogy az egy-két eisztendö óta szolgáló miniszteri tanácsosok és miniszteri osztályfőnökök a jelenlegi körülmények közö + t a legnagyobb államháztartási luxust jelentik, (Úgy van! Ügy van! Nagy taps az ellenzéken.) amelytől már a múltban is el kellett volna tekintenie a kormánynak. Kérdés az is, hogy újabb deficites jogügyletek kötése nem fenyegetné-e felborulással egész államháztartásunkat. (Ügy van! Ügy van! a néppárton. — Közbeszólás ugyanott; Könnyen meglehet!) Azok a rendkívüli nehézségek, amelyek most a világpolitikai feszültség, illetőleg a: katasztrofális időjárás következményeképpen szakadtak reánk, minden új deficites jogügylettel szemben legalább is óvatosságra kell intsék a kormányzatot. (Ügy •van! Ugy van! a néppárton.) Sajnos, ma minden oldalon megtéveszti 'az embereket az, hogy hadjáratok nemi folynak a világban, csaták nem dúlnak, és ezért azt hiszik, hogy mindenfajta háború megszűnt már Európában a jogi aktusokkal. Annyiban csakugyan igaza, van ennek a, közvéleménynek hogy nemzetközi jogi értelemben az államok ina békeállapotban vannak, de a. társadalmakról azt kell mondanunk, hogy állapotuk még lényegesen nélkülözi a béke jellegzetességeit. (ügy van! Ügy van! az eUenzéUen.) Nincs az reális ok nélkül, ha még olyan győztes nagyhatalomnak, mint aminő Anglia, munkáspárti vezetői is hangoztatják, hogy ga.zdálkodniok továbbra is úgy kell. mintha háború volna. Mennyivel inkább így kellene gondolkoznunk
