Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-12
559 Az országgyűlés 12. ülése 1947. évi október hó 28-án, kedden. 560 mán y megalakult, müyen helyzet volt gazdaságilag, politikailag és minden vonatkozásban H hogy az állam és a községek igazgatása milyen helyzetben volt. Ez áll az. egész ország területére. Mi budapestiek legfőképpen tudjuk azt, hogy honnan, indultunk el, mikor feljöttünk az óvóhelyről az utcára és láttuk, hogy az ntcán mennyi a rom, az épületek tömege tönkrement, megsérült, az utcán végignézve igen sok helyen láttuk, hogy az épületek lángok martalékai lettek, de ezenkívül láttuk azt is, milyen tömegben hevernek az utcán emberi hullák, állati dögök és a tereken, valamint a házakban összezsúfolt szeméthegyek. Ezenfelül tudjuk, hogy egyetlen kiló kenyeret sem lehetett vásárolni Budapesten heteken keresztül. Mindezt tudva, hogy honnan indultunk el,és ma mennyire jutottunk, ha valaki tárgyilagosan felméri a helyzetet, meg kell állapi tan ia azít, hogy igen sokat tett a demokratikus kormány, a demokratikus igazgatás. Igaz, hogy mindezt a dolgozó osztálynak köszönhetjük. Itt nemcsak az ipari dolgozókat ériem, hanem a földművek» népességeit' is, am elv éppen úgy tudta, mi a kötelessége és teljesítette is kötelességét az országgal szembenmert nemcsak» hogy igyekeztek megművelni a földet, de amikor Budapest- lakossága igen súlyos, Ínséges helyzetben volt, megmozdult a magyar szolidaritás és a vidék lakossága a legnehezebb időkben, igen nehéz körülmények köpött jgyekezeH élelmiszert juttatni kórházainknak és a lakosságnak, 'hogy az éhség ne ritkítsa sorainkat még nagyobb számban. Igen emlékezetes előttünk még az, amikor alkalmazottaink, a-munkások bementek a gyár-akb^ ri, romokból kikaoarták a szerszámokat és azt a kevés anvagot. ami ott volt s megkezdték a munkát. Nem kérdezték, hogy kapnak-e egy tányér levest ebédre, nem kérdezték, lesz-e munkabér szombaton, hanem megindították a munkát és elkezdtek dolgozni. Ez a dolgozó osztály, amely minden területen teljesítette a kötelességét, emelte fel az országot abból a súlyos bajból és mélységből, amelyben annakidején voltunk. Éppen ezért igen örülünk, hogy már eddig eljutottunk*. Nemcsak mi magunk állapítiuk meg, hogy nagy utat tettünk meg a fejlődés területén, hanem mindenki, aki itt megfordul és átmegy olyan területeken, ahol a háború végigszáguldott, megállapítja, hogy a magyar nép munkájával, szorgalmával olyat teljesített, amit igen kevés nép tud felmutatni a világon. Ha ezeket az eredményeket látja az ember- akknr uem lebe/ 1 o^^an köirnvfvn odavetni ä?t, hoery itt nem történt semmi seim illetve- hogy ifen nagy hibák volnának. Azok az erők ugyanis, amelyek akkor elindultak és dolgoztak.- változatlanul dolgoznak, hogy a magvar életet swhbé £s io^bá tegyék. Ta\°n t. Ore^ifnsrvûlés! B«Tanfcovics képyiselrttq.rfspjp a TvTTK és <a•• MÁSz üzemek immigatóinüik jÖv©d'°fimet tette szóvá. Igen örülök, hogy .végre ezeket a meséket idehozzák asz; or«zágisrvúMis szín© elé és itt azután szembeállíthatjuk a* valóságos helyzetet mindazzal, ami egyelőre úgyláíszik, helytelen megítélés alapján igen furcsa, megvilágítást kap. Előttem Kállai Gyula képviselőtársaim már érintette ezt a nagy kérdést nagy vonásokban. Engedjék meg, hogy bizonyos számokat ismertessek és ezek alapján ítéljük meg, mennyivel jobbam felel meg a mi elgondolásainknak a mai demokratikus üzemvezetés és mennyivel drágább volt a vezetés az üzemekbeái a régi rendszer idején, amikor egy-egy vezérigiazgaitónak százezrekéi: fizettek évi jövedelemkén*. 'A. Ganz és Társai Rt. vezérigazgatója Práger volt, akinek beváltott havi jövedelme 8115 pengőt, tett ki. Ezzel szemben ma, 1947^ben Jendrassik György 5229 forintot kap. Ha öszszehasonlítjuk a pengő és a forint értékét, megalapíthatjuk, mennyivel . kevesebbet kapnak a mai vezetők. A Rimamnráinyi Rt. el.nökigazgatója, Bíró Pál, évi 300.000 pengőt kapott. Tetmayer ima, 1947-bein havoiiilta 6800 fnriintot kap. (Egy hang a néppárton: Szegény ember!) Weisz Manfrédnál 1938-ban az akkori eilnökigazgató, lovag Wahl Henrik havonta 10.330 pengőt, Korbuly vezérigazgató pedig 3000 pengőt kapott. Megjegyzem, hogy személyes információk szerint Koirbulyiiak, a Weisz Manfréd yezérigazgatójának évi! jövedelme elérte az évi egymillió pengőt. (Egy hang a néppárton: És jelenleg?) ..." De vannak még egyéb ilyen értékes adatok is, amelyek rávilágítanak arra* hogy. a mai vezetés igenis puritánabb és jobban megfelel a demokratikus elgondolás oknak. A Rima 1938-ban 15 igazgatóval dolgozott akiknek a havi fizetése 5800 pengő volt. 1947-ben ott több munkással, de csak 12 igazgatóval dolgozíiiak, akiknek 4200 forint a havi fizetésük. De ugyanígy igen sok üzemnél sorolhatnám végig, hogy mi a tényleges helyzet. Most csak néhány adattal) kívántam rávilágítaná •arrai, mennyire téves és helytelen beállítás voit mindaz, amit átt hallottunk. Például a Salgótarjáni Kőszémbánya vezérigazgató jának, Chorin Ferencnek 647.302 pengő volt a fizetése 1944-ben, amint az a Beszélő számok című füzetből állapítható meg. De nézzük a munkások fizetését' az egyes üzemekbejni A Weisz Manfréd-gyárbain! 1938ban « szakmunkás óráin.kint szakmai átlagban '98 fillért keresett. A betanított.munkás órabére 80 filler, a segédmunkásé 56 fillér, a segédmuínkiáiSnőé pedig 40 fillér volt. 1947 augusztusában a szakmunkás óraibére 3.16 forint,^ a betaiíiított munkásé 2.64 forint, a segédmunkásé pedíig 2-06 forint. Nem mondóim, hogy magas ez a fizetés. Különösen a szakmunkásoknál, de áltaiMbain is alacsony a szorzószámok figyelembevételével, ha azonban tekintetbe vesszük a. nemzeti jövedelmiét. ís, mégis lényeges fejlődést alapíthatunk aneg. Az órabér a vas- és fémipari szakmákban 1938-ban 53 nengöin/léi, 1939-ben pedig 62 pengőfillér volt. 1946 augusztusában 1.33 forint volt, 1947 júliusában, 2.41 forint. 1947 szeptemberében oediig 2.83 forint. Mélyen t. Onszáge-vülés! Most érinteni akarom ezzel kapcsolatban, c a ak azért, hogy eey kis összehasonlítást kaojunk- azt a ké** : dést. hogv az azelőtti időkben a nemzeti Jövedelem hogyan oszlott meg. Dr. Zentai Dezsőnek »Beszélő számok« című füzetéből veszem a következőket: 1939-ben Magyarországon 79 embernek 200.000 pengőt meghaladó bevallott jövedelme volt. Ez azt jelenti,'hogy • a bevallott jövedelmen felül egyéb jövedelmük t's volt, ami nem esett adló alá. 292 embernek 100.000 pengőt meghaladó jövedelme volt, 1010 embernek pedig 50.000 pengőt meghaladó jövdelme. 1941ben 150 embernek 250.000 pengőt meghaladó jövedelme volt- Ezek közül öt embernek
