Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-12

555 Az országm/nlés 12. ülés® 1947. évi október hó 28-án, kedden, 556 szórakozásból vannak kint!) Ezenfelül van a rendes fizetésük és ami még* külön is jár ne­kik. Helyeslem, hogy a kormány a külföldre gzökők vagyonát elkobozza és a hároméves terv népjóléti beruházásaira fordítja. Ezzel kapcsolatban azonban azt kell kérnem, hogy minden egyes elkobzási esetet lehetőles: hoz­zanak nyilvánosságra. (Közbeszólás a nép­párton: Babanyecz!) Remélem, hogy a kor­mány, amikor szökevényekről beszól, nem­csak azokra gondol, akik politikai okokból távoztak az országból, hanem azokra is, akik azért szöknek ki az országból, hogy vagyo­nukat megmentsék. Az egyik konzulátuson az elmúlt napok egyikén 160-an kértek vizűmot. Egy nap alatt 160-an! Keletre egy sem, mind nyugatra! (Mozgás a néppárt soraiban.) Ez kétségtelen bizonyíték amellett, hogy nem • sporadikus jelenségről van szó, hanem ez már pszichózis, illetőleg betegség, bizonyos társadalmi vagy gazdasági rétegekben. (Köz: öeszólás a néppárton: Üldözési mánia!) Csak olyanok teszik ezt, akik ezt az országot te­lephelynek, meggazdagodási területnek és nem hazájuknak tekintik. Itt maradnak, amíg nyugodtan lehet vagyont gyűjteni, kímélet­lenül, kegyetlenül és embertársaik iránt min­den érzés nélkül, de mihelyt ez a lehetőség csökken, vagy éppen kockázattal jár, nyu­godtabb éghajlat alá sietnek, ahol biztonság­ban folytathatják önző tevékenységüket­Hol vannak ezek a szökevények attól az ipari munkástól, aki az ostrom után éhezve, rongyosan odasietett a munkahelyére és ma­ga hozta rendbe a gépeket és a gyárat, hogy mindennapi kenyerének megkeresesd lehető­ségét újra megteremthesse, (Ugy van! Ugy van!) vagy attól a tisztviselőtől, kisiparostól, kiskereskedőtől, aki tudja, mit jelent számá­ra ez a,z ország, amelyen kivül a nagyvilá­gon nincsen számára hely? (Ugy van! Ugy van! a magyar áemokratapárton.) De külö­nösen hol vannak ezek a magyar paraszttól, (Ugy van! Ugy van! a, kisgazdapárton és az ellenzéken.) aki még akkor is, amikor nem a saját földjét művelte, úgy idegyökerezett ebbe a földbe, hogy a legnagyobb A^iharok is a tölgyet könnyebben tépték ki, mint a leg­Ekisebbet. a leggyengébbet közülük. Mekkora tanulság volt számomra is látni mindazt, ami 1944. októberében történt: me­nekültek a katonák, a hatóságok, a gazdagok, a földbirtokosok is, de ottmaradt helyén a kisember, akivel szemben pedig sokszor oly mostoha, volt ez a haza, és ott maradt, mint bástya, a paraszt. (Ternay István (md): Fü­tyültek a golyók és szántott!) Hozzáteszem, ottmaradt lelkipásztorával, mert a pap ott­marad híveivel. (Egy hang a szociáldemo­krata/párt, soraiban: Már ahol!) A parasztság lelke összenőtt f a talajjal, •annak sajátosságaival, növény- és állatvilá­gával: a parasztság az a gyökérzet, amely mélyen belenyúl a földbe, gyökérzet, amely a talajt termőfölddé formálja. Ez a gyökér­zet keményen, szenvedélyesen, makacsul bele­kapaszkodik ebbe a földbe, ezért a paraszt­ságnak mindenki másnál sokkal erősebb ér­zése a szülőföld, a saját földjén megvetett otthon, a családhoz való ragaszkodás. S mert mindene a föld, minden más osztálynál erő­sebb, sóvárgóbb a ragaszkodása vagy a vá­gyakozása a saját tulajdonú föld után. Ez magyarázza meg a parasztság konzervatívabb hajlandóságát is. A paraszt inkább megőrzi népi hagyományait, ragaszkodóbb templomá­hoz, iskolájához s aki ahhoz nyúlni merészel, azt ..ellenségének érzi. , Mostoha volt a parasztság sorsa az év­századok folyamán. Ezért műveltsége nehe­zen bontakozhatott ki- Emberi jogi és nem­zeti jelentősége szerinti öntudata lassabban fejlődhetett. Felszabadulásának voltak stá­ciói 1836-ban, 1848-ban, de a végleges jobbágy­felszabadulást számukra csak a demokrácia hozta meg 1945-ben, a mostani földreformmal. S most, amikor a svábok kitelepítése fo­lyamatban van, nem hallgathatom el, hogy a régi, magyar jobbágyság, tehát a parasztság óriási többsége elnyomottabb volt az idegen­fajú parasztság egy jó részénél is, így a le­telepített svábok kedvezményekben részesül­tek, maguk választhatták ki a legjobb he­lyeket a folyók és nagyforgaímú utak men­tén, városok közelében. Szorgalmuk és sze­rencséjük szerint művelhették és növelhették birtokukat, szabadon költözhettek oda, ahová akartak- Ugyanakkor a magyar jobbágyok uraik vagyontárgyai voltak, nekik dolgoztak, földet nem szerezhettek, _ uruk birtokának rö­géhez voltak kötve. Amikor bekövetkezett az 1848-i nagy jobbágyfelszabadulás, a svábok a legjobb földeken már ^ elhelyezkedtek. Va­gyonosak voltak, az önálló gazdálkodás ta­pasztalataival, gyakorlatával rendelkeztek, óriási előnyben voltak tehát a frissen felsza­badult szegény, gyakorlatlan, eladdig jogta­lan magyar jobbágysággal szemben. Ezt az óriási hátrányt száz esztendő alatt sem tudta behozni a jobbágyszármazásiú rna­gvar paraszti tömeg. Ezért volt általában a különben szorgalmas svábság jobbmódú a magvarnál, holott a magyar paraszt értel­messége, szorgalma, sokoldalúsága és külö­nösen igénytelensége a svábokkal szemben minden összehasonlítást, kibírt. A magyar birtokos parasztságban törté­nelmi okok következményeként nem fejlőd­hetett ki osztályöntudat és az osztályharcra való hajlandóság. Az osztályharc érzése csu­pán a földtelen parasztságban vert gyöke­ret, amire elnyomottsága és sanyarú osztály­helyzete kényszerítette. Tapasztalati tény azonban, hogy ha ez a réteg saját tulajdonú földhöz jut, akkor ő maga- is konzervatív haj­landóságú lesz s ez az érzés, ez az ösztön, ez a "hajlandóság megvan az újgazdákban is és meg fog erősödni abban a pillanatban, ami­kor teljes mórtékben jogilag is. tényleg is tulajdonosai lesznek a nekik juttatott föld­nek. A kiegyezést követő évtizedekben a pa­rasztság, . amely az 1848-as eszméknek a leg­rendíthetetlenebb híve volt, még akkor sem vette programmjába a saját osztályérdekeit­Ez a nép volt az igazi »populus Kossuthia­nus«, részben hálából, mert 1848-ban felszaba­dult, részben mert a nemzeti függetlenség vá­gya az akkor már három évszázados német elnyomatás miatt legmélyebben a parasztság lelkében vert gyökeret. (Parragi György (md): Ez igaz!) Csak a, múlt század vége felé törtek ki az elnyomott és borzalmas helyzet­ban lévő földtelen parasztok n agrárszocialis-' ta lázongásai, amiket a Mezőfiek, az Achi­mok és a Szántó-Kovácsok szerveztek meg. Ami azóta történt, az már beletorkollik a napi politikába. Az új parlamentben a .kommunistapárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom