Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-12

553 . Az országgyűlés 12. ülése 1947. tékben törf^ előre a kommunistapárt, vagy a szöcialístapárt és egymáshoz való - viszonyuk ttiagyságra nézve százalékban hogy aránylik. Érdekes azonban rámutatni és megfigyelni ö,it a szempontot, hogy ott Parisban, ahol te­hát Moszkva 'expanzív ereje kevésbbé érvé-. nyesiülhet, mint •== mondjuk — Varsóban vagy Belgrádiban vagy Bukarestben vagy éppen Budapesten is, a komnaunistapáir't szintén, eny­nyíre előretört. Esi ha igaz äz, hogy ma, a XX. század, közepém inkább, mint valaha fe­gen azelőtt, a népek és nemzettek fejlődése nem történik elkülönülten, nem történik anélkül hogy a szomszéd, vagy más népek fejlődése ráhatással ne legyen a többire: el lehetünk készülve, hogy esetiéig a most összeült parla­mentben is rövidesen valamely aritmetikai változás fog bekövetkezni. (Mozgás. —-Rudas László (kp): Kinek a javára'? — Derültség.) Visszatérve a miniszterelnök úr beszédére, csatlakozom ahhoz az állásponthoz, hogy a munkaifegyelmet meg kel] szilárdítani. Téves volna azonban azt hinni, hogy a munka­fegyelmet talán csak és kizárólag az ipari munkásságnál 1 kellene megszilárdítani. (Egy h ng a néppárton: A partementben is!) Igenis, meg kelil nézni' a mezőgazdasági munkaterü­leteket is,, különösen azokon a helyeken, ahol faj települések vannak, és itt necsak a munka­fegyelmet ellenőrizzék, haitiéin a takarékossá­got ^ is, mert igen szomorú jelentések futnak be ilyen helyekről. Nem árt azonban betekin­teni a hivatali szobákba sem. Itt nemcsak arra gondolok, hogy a tisztviselők megtartják-e a munkaidőt, hanem különösen arra, hogy milyen; bánásmódban részesülnek 1 a. felek, akiknek az a végzetük, hogy valamely ható­ságnál dolguk van. (Egy hang a néppárton. Tragédia! —- Parragi György (md): Ez a szellem nem változott!) Nem mindenki fa­siszta, nem mindenki reakciós és síber, aki a hatóságokra rászorul, de mindenki magyar állampolgár, aki a hivatalok fenntartásához hozzájárul és jogában áll azok közreműködé­sét igénybevenni. (Ugy van! Ugy van! az ellen­zéken. ' — Pajrragi György (md): Ugy retteg* nek a felteik, mint azelőtt!) ^ Határozott zavart lehet észrevenni -a köz­ellátási kérdések megitélésében, A rendezésre irányuló törekvésben egyetértek &%rLs\, ami­ről itt több képviselőtársam is szólt, félek azonban, hogy nehéz lesz a kérdést megoldani akkor, ha például Erdei Ferenc is feltételezi, hogy minden hivatalban jelen van a szakér­telem. Nincs jelen! A tapasztalat azt mutatja, mert különben. nem tudom elképzelni, mi az oka annak, hogy a kormány ma, október vé­gén még nem lát tisztán a tekintetben, ho­gyan is- állunk a kenyérmagvakkal, hogyan állunk a gabonával, a különböző közszükség­leti cikkekkel és az őszi munkákkal- {Mozgás. — Közbeszólás, a néppárton: Fogalma sincs!) A miniszterelnök úr is roppant érdekesen »fo­galmaz, — bizonyára nem kerülte el képvi­selőtársaim figyelmét sem — amikor azt mondja, .hogy »a most keletkezett kenyérgá­bonahiány«. »A most, októberben!« A kenyér­gabonahiány semmiesetre sem keletkezhetett októberiben. Ha volt, megvolt már júliusban vagy augusztusban, mondjuk röviden, a vá­lasztások előtt. (Ugy van! az ellenzéken.) Ak­kor a különböző pártok nem a termésered­mény arányában, hanem a rájuk e«ső voksok arányában ígérték a fejadaa-ot. (Mozgás.^ -•— Egy hang a néppárton: A több kenyér ígé­rete! — Közbeszólás ugyanott-. »Több szava­évi október hó 28-áiv, kedden. 554 zàt, több kenyér!«) Természetesen a pártok meg lehetnek elégedve a vokssal, de vazók nem lehetnek megelégedve a fejadag­gal. (Mozgás és derültség az ellenzéken.) De tovább megyek és azt kérdezem, hogy ha nincs elegendő gabona, akkor miért volt a választás előtt, vagy ha van elegendő ga­bona, miért nincs a választás utáni Attól tartok, hogy ebben a" pillanatban senki sincs, aki erre határozott választ merne adni. r Hi­szen méltóztatnak emlékezni, Révai József képviselő úr is azt mondotta, hogy; pániko 1 nem szabad kelteni, de viszont szépíteni sem szabad. Amikor tehát ilyen lehetőségek van­nak, amelyek szerint azt kell komolyan fel­tételezni,, hogy az illető szépít, és vannak ada­tok, amelyek mellett fel lehet tételezni, hogy ha nyilvánosságra hozzuk őket, akkor pánik tör ki, ez mindenesetre igazolja azt a felte­vésemet, hogy a szakértelem hiánya még itt is, ott is meglehet; mert más okot igazán nem tudnék feltételezni, amely mellett indokolt­nak látszanék, hogy bizonytalanságban tart­suk — mondjuk — választóinkat. Altalános megnyugvást kelt a kormány­programmnak az a része, amely a MÁSz és a NIK deficitjének határidőre való megszün­tetését írja elő- Amikor annakidején ezt kö­veteltük és sürgősnek tartottuk, azt mondot­ták, hogy ez a reakció hangja. Most már — örülünk neki, inkább később, mint soha — rá­jövünk arra is, hogy ennek sürgetése nem a reakciónak, hanem a demokráciának,.van az érdekében. (Ugy van! a néppárton.) Örülünk, hogy a kormány végre erre az álláspontra helyezkedett és szívesen támogatjuk ebben a ; kérdésben. A kormányprogramul ötödik pontja a mi­nisztériumok és államtitkárok számának csök­kentését is elhatározta. A miniszterek számát valóban csökkentették, de a minisztériumok természetesen most is megvannak, csak ép­pen más vezetés alatt. Ami pedig az állam­titkárok számának csökkentését illeti, (Egy hang a kisgazdapárton: Az is megvan!) ez majdnem a komikum határát súrolja és még most, a legutóbbi kommüniké után is hajlan­dó vagyok — és azt hiszem, nem minden ok nélkül — javaslatot tenni, hogy a kormány sürgősen dolgozzon ki egyéves tervet az ál­lamtitkárok számának csökkentésére,. (Derült­ség az ellenzéken. — Pfeiffer Zoltán (f): Há­roméves tervet!) mert gyorsabban ez, úgylát­szik, nem fog menni. (Zsedényi Béla (f): A fele is elég!) Hasonlóképpen csak helyetelni tudjuk a külföldi — mint a programm mondja — »kéjutazások« megszüntetését, mert nem lehet egészen normális dolognak minősíteni azt, hogy miniszterek és államtitkárok az év je­lentékeny, részét külföldön . töltik. (Bencsik Gyula (kg) államtitkár; Tanulmányúton van­nak miniszteri tanácsosok!) Ennek két kö­vetkezménye van. Az egyik az, hogy bebizo­nyítja azt, hogy hatáskörük kielégítő betöl­tésére az a segédtitkár is elegendő, aki most távollétükben betölti a helyüket, (Derültség az ellenzéken.) a másik következmény pedig az, hogy ez rendkívül sokba kerül nekünk­Például csak egy miniszter és egy államtit­kár, akik folytatólagosan kint vannak már nem tudom mióta, eddig 45.000 dollárjába ke­rült az államnak. (Mozgás. — Pfeiffer Zoltán '(f): És a hadifoglyok 20 forintot kapnak! Húsz forintot nyomnak 'a markukba! Erre tessék felelni! — Mónus Illésné (szd): Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom