Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-12

553 . Az országgyűlés 12. ülése 1947. tékben törf^ előre a kommunistapárt, vagy a szöcialístapárt és egymáshoz való - viszonyuk ttiagyságra nézve százalékban hogy aránylik. Érdekes azonban rámutatni és megfigyelni ö,it a szempontot, hogy ott Parisban, ahol tehát Moszkva 'expanzív ereje kevésbbé érvé-. nyesiülhet, mint •== mondjuk — Varsóban vagy Belgrádiban vagy Bukarestben vagy éppen Budapesten is, a komnaunistapáir't szintén, enynyíre előretört. Esi ha igaz äz, hogy ma, a XX. század, közepém inkább, mint valaha fegen azelőtt, a népek és nemzettek fejlődése nem történik elkülönülten, nem történik anélkül hogy a szomszéd, vagy más népek fejlődése ráhatással ne legyen a többire: el lehetünk készülve, hogy esetiéig a most összeült parlamentben is rövidesen valamely aritmetikai változás fog bekövetkezni. (Mozgás. —-Rudas László (kp): Kinek a javára'? — Derültség.) Visszatérve a miniszterelnök úr beszédére, csatlakozom ahhoz az állásponthoz, hogy a munkaifegyelmet meg kel] szilárdítani. Téves volna azonban azt hinni, hogy a munkafegyelmet talán csak és kizárólag az ipari munkásságnál

1 kellene megszilárdítani. (Egy h ng a néppárton: A partementben is!) Igenis, meg kelil nézni' a mezőgazdasági munkaterületeket is,, különösen azokon a helyeken, ahol faj települések vannak, és itt necsak a munkafegyelmet ellenőrizzék, haitiéin a takarékosságot ^ is, mert igen szomorú jelentések futnak be ilyen helyekről. Nem árt azonban betekinteni a hivatali szobákba sem. Itt nemcsak arra gondolok, hogy a tisztviselők megtartják-e a munkaidőt, hanem különösen arra, hogy milyen; bánásmódban részesülnek

1 a. felek, akiknek az a végzetük, hogy valamely hatóságnál dolguk van. (Egy hang a néppárton. Tragédia! —- Parragi György (md): Ez a szellem nem változott!) Nem mindenki fasiszta, nem mindenki reakciós és síber, aki a hatóságokra rászorul, de mindenki magyar állampolgár, aki a hivatalok fenntartásához hozzájárul és jogában áll azok közreműködését igénybevenni. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken. ' — Pajrragi György (md): Ugy retteg* nek a felteik, mint azelőtt!) ^ Határozott zavart lehet észrevenni -a közellátási kérdések megitélésében, A rendezésre irányuló törekvésben egyetértek &%rLs\, amiről itt több képviselőtársam is szólt, félek azonban, hogy nehéz lesz a kérdést megoldani akkor, ha például Erdei Ferenc is feltételezi, hogy minden hivatalban jelen van a szakértelem. Nincs jelen! A tapasztalat azt mutatja, mert különben. nem tudom elképzelni, mi az oka annak, hogy a kormány ma, október végén még nem lát tisztán a tekintetben, hogyan is- állunk a kenyérmagvakkal, hogyan állunk a gabonával, a különböző közszükségleti cikkekkel és az őszi munkákkal- {Mozgás. — Közbeszólás, a néppárton: Fogalma sincs!) A miniszterelnök úr is roppant érdekesen »fogalmaz, — bizonyára nem kerülte el képviselőtársaim figyelmét sem — amikor azt mondja, .hogy »a most keletkezett kenyérgábonahiány«. »A most, októberben!« A kenyérgabonahiány semmiesetre sem keletkezhetett októberiben. Ha volt, megvolt már júliusban vagy augusztusban, mondjuk röviden, a választások előtt. (Ugy van! az ellenzéken.) Akkor a különböző pártok nem a terméseredmény arányában, hanem a rájuk e«ső voksok arányában ígérték a fejadaa-ot. (Mozgás.^ -•— Egy hang a néppárton: A több kenyér ígérete! — Közbeszólás ugyanott-. »Több szavaévi október hó 28-áiv, kedden. 554 zàt, több kenyér!«) Természetesen a pártok meg lehetnek elégedve a vokssal, de vazók nem lehetnek megelégedve a fejadaggal. (Mozgás és derültség az ellenzéken.) De tovább megyek és azt kérdezem, hogy ha nincs elegendő gabona, akkor miért volt a választás előtt, vagy ha van elegendő gabona, miért nincs a választás utáni Attól tartok, hogy ebben a" pillanatban senki sincs, aki erre határozott választ merne adni. r Hiszen méltóztatnak emlékezni, Révai József képviselő úr is azt mondotta, hogy; pániko

1 nem szabad kelteni, de viszont szépíteni sem szabad. Amikor tehát ilyen lehetőségek vannak, amelyek szerint azt kell komolyan feltételezni,, hogy az illető szépít, és vannak adatok, amelyek mellett fel lehet tételezni, hogy ha nyilvánosságra hozzuk őket, akkor pánik tör ki, ez mindenesetre igazolja azt a feltevésemet, hogy a szakértelem hiánya még itt is, ott is meglehet; mert más okot igazán nem tudnék feltételezni, amely mellett indokoltnak látszanék, hogy bizonytalanságban tartsuk — mondjuk — választóinkat. Altalános megnyugvást kelt a kormányprogrammnak az a része, amely a MÁSz és a NIK deficitjének határidőre való megszüntetését írja elő- Amikor annakidején ezt követeltük és sürgősnek tartottuk, azt mondották, hogy ez a reakció hangja. Most már — örülünk neki, inkább később, mint soha — rájövünk arra is, hogy ennek sürgetése nem a reakciónak, hanem a demokráciának,.van az érdekében. (Ugy van! a néppárton.) Örülünk, hogy a kormány végre erre az álláspontra helyezkedett és szívesen támogatjuk ebben a ; kérdésben. A kormányprogramul ötödik pontja a minisztériumok és államtitkárok számának csökkentését is elhatározta. A miniszterek számát valóban csökkentették, de a minisztériumok természetesen most is megvannak, csak éppen más vezetés alatt. Ami pedig az államtitkárok számának csökkentését illeti, (Egy hang a kisgazdapárton: Az is megvan!) ez majdnem a komikum határát súrolja és még most, a legutóbbi kommüniké után is hajlandó vagyok — és azt hiszem, nem minden ok nélkül — javaslatot tenni, hogy a kormány sürgősen dolgozzon ki egyéves tervet az államtitkárok számának csökkentésére,. (Derültség az ellenzéken. — Pfeiffer Zoltán (f): Hároméves tervet!) mert gyorsabban ez, úgylátszik, nem fog menni. (Zsedényi Béla (f): A fele is elég!) Hasonlóképpen csak helyetelni tudjuk a külföldi — mint a programm mondja — »kéjutazások« megszüntetését, mert nem lehet egészen normális dolognak minősíteni azt, hogy miniszterek és államtitkárok az év jelentékeny, részét külföldön . töltik. (Bencsik Gyula (kg) államtitkár; Tanulmányúton vannak miniszteri tanácsosok!) Ennek két következménye van. Az egyik az, hogy bebizonyítja azt, hogy hatáskörük kielégítő betöltésére az a segédtitkár is elegendő, aki most távollétükben betölti a helyüket, (Derültség az ellenzéken.) a másik következmény pedig az, hogy ez rendkívül sokba kerül nekünkPéldául csak egy miniszter és egy államtitkár, akik folytatólagosan kint vannak már nem tudom mióta, eddig 45.000 dollárjába került az államnak. (Mozgás. — Pfeiffer Zoltán '(f): És a hadifoglyok 20 forintot kapnak! Húsz forintot nyomnak 'a markukba! Erre tessék felelni! — Mónus Illésné (szd): Nem