Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-11
523 Az országgyűlés 11. ülése 19i7. évi október hó M-ém, pénteken. 524 tek be a magyar kormány revizorait, (Felkiáltások a függetlenségi párt soraiban: Ezt is leheti Gyönyörű!) akik azért mentek oda, hogy megállapítsák ezeknek a vállalatoknak az eddigi működését. Szerették volna Akidül, hogy ez mibe kerül a magyar adófizető polgároknak? (Egy hang a függetlenségi párt soraiból a kommunistapárt felé: Ehhez mit szról a dalai láma? — Derültség a függetlenségi párton. — Földes Mihály (kp): Nem igaz ez, öreg fiú!) Próbálkoznak a deficitet majd úgy eltüntetni, hogy az adókat elengedik — különben úgy tudom, hogy hosszá hónapok óta ma sem nagyoin fizetik ezek a vállalatok az adókat. Próbálják a deficitet úgy eltüntetni, hogy illetékmentességet juttatnak ezeknek a vállalatoknak, — úgy tudom, hogy ezek a vállalatok az illetékeket hosszú hónapok óta nem fizetik be. Próbálják úgy eltüntetni, hogy fuvarkedvezményt kívánnak adni ezeknek a vállalatoknak. De, t. Országgyűlés, gondoljuk me ; g, nagyon káros lenne, ha így az ellenőrzés alól kihúznánk a lehetőséget, és csak azért, hogy kifelé homokot lehessen szórni a magyar közvélemény szemébe, (Zeiitai Béla (kp): A homokot maguk szórják!) látszatintézkedéseket vezetnénk be. Méltóztassanak megengedni, hogy azt se tartsam, helyesnek, amit az előadó úr említet', hogy majd az árakat felemeljük, hiszen ezek a vállalatok monopóliumot élveznek, — ezt már én teszem hozzá — tehát úgy emelhetik az árakat, ahogy jól esik és akkor el fogjuk tüntetni a deficitet. Ez az áremelés nem megoldás. A maásilk intézkedés az illeték-, adó- és f uvarfcedvezmémy lenne. De. vigyázzunk, mert ha valamit megadtunk ezeknek az állami vállialatüknaík^ <a legnagyobb kedvezmény elvére hivatkozással., az nemzetközi kötelezettségeink folytán természetesen maga után vonja, hogy a magyar iparnak még' egy jelentős része ugyanezekre a kedvezményekre fog jogot formálni. De t. Országgyűlés azt hiszem, emellett egy másik nagyon fontos kérdés lenne, flfetjgy a fogyasztása oldalon hogyain tudmiánik esökfcemitfésekiet elérni, ha a hitelkérdést rendeznénk. Szigwá és igazságos rendezést kívánunk, ez, la koinmánynak is a célja. En azomr ban azt hiszem, hogy a kormánynak a hiteikére sek elbírálásainál fordítania kelleme egyet a mai módszerén. Ma abból indulnak ki, hogy mik a hiteiligények és ahhoz szabják ezek kielégítését Talán meg lehetne fordítani a dolgot: előbb megnézni, hogy mailjéén keret állhat rendelkezésre és ehhez szabni az igényeket. A harmadik pedig:, illetőleg a következő •—- jiiem is tudóim már, hányadik —te, bürokrácia lebomlása, amelyhez mindenki hozzászólt féls hosszam, adatokkal igyekezett! bizonyítani, jhagy erre a túlméretezésre nincs szükség. lEingted'jék meig, hogy étn az adatok »helyett egy régi anekdotát mondhassak el. (Rudas László (kp): Az jó, mert az anekdota nem hamis, az adtatok meg hamisak!) Annakidején a századfordulókor, mintegy ötvein téve, ai magyar parlaniemíil szintén a bürokrácia leboinitásáról tárgyalt és akkor eb bem a teremben miomidották el; azt az anekdotát, hoigy amikor azr Operában Podúnamiezky intendámB az igazgatóval ült egy előadáson, agyszercsak 'megsziólalit és. azt kérdezte: Moindd, miér|t van három fuvolásunk és miért mindig csak aziegyik fuvolázik? (Zentai Béla (kp): Arisztidnak hívták azt a Podmaraiczkyt?) Az igazgató* eaœ© azt a választ adta, hotgy: azért kell három fuvolás, mert ilyen a partitúra. Hosszú csend után végre megszólalt Podnianiezky és azit kérdezte: nem lehetne a partitúrát átírnál (Rudas László (kp): Arisztidnak hívták!) Attól fogva a három fuvolás helyett egy volt. Igém t Országgyűlés! Em eztlazéríti^ miomdottam el, meirt az az érzésem, át kell írni ;az egész bürokrácia partitúráját és akkor la bürokráciát is jelentékeny mértékbem lehetne csökkenteni. (Zentai Béla (kp): Persze szeretnék, ha átírnánk! — Földes Mihály (kp): Fasiszta zenekisérettel! — Acsay Tihamér (f): Miért? A fasizmiusmak kell a, nagy bürokrácia!) Helytelen a kérdés olyan beállítása, is, hogy nem lehet emberieket jövedelem oiélkül az utcára kitemmi, mert azt hiszem, hogy éppen, a produktiv és improduktív erők ellentéténél fogva azokkal, akik feleslegesek a magyar áilaimi gépezetben és akiket elboesátunk, akkor a másik oldalon, a termelés oldalán lehet megieimelmi a idolgozók számát és eil lehet helyezni őket. Az utolsó pont, amelyet meg kell emlMtenem, a takarékosság. Erre még később is rátérek, ha külön foglalköizom az államháztartás kérgesével. Csák ammyit kívánok megjegyezni (Földes Mihály (kp): Fuvolaszoval!), hogy az államháztartás mellett arra kell törekedni, hogy minden területen, az ipar, a mezőgazdaság területén is bevezessük a taka rékosságot. Igen í. Országgyűlés! Nem élés: azonban csak a fogyasztást csökkenteni, ugyanakkor gondoskodnunk kell a termelés emeléséről is, és itt mindjárt csatlakozva előbbi megállapí tásomhoz, azt kell mondanom, hogy ha a bürokrácia csökkentésével felszabaduló embereket átvisszük a produktív munkások közé, akkor már ez is nasrv mértékben fosna ^szoj gákii a termelés emelését. A munkateljesítmények emeléséről is gondoskodnunk kell és ebben az irányban éppen a velem szemben ülő Zentai képviselőtársam és körülötte^ csoportosulok munkája révén azt hiszem, szintén fogunk eredményeket elérni ugyanúgy, mint a recionaiizáláis terén. A racionalizálást azonban keresztül kell vinni még a szociális terheknél is. Ez alatt azt értem, hogy racionálisabb ügyvitellel^ valószínűleg a nagy biztosító intézményeknél is el lehetne érni, hogy csökkenteni lehet a költségek összegét, (Zeiitai Béla (kp): Eddig mindig a racionalizálás ellen beszéltek, mint Szenner!) Ezek a költségek nemcsak 40— 50%-ot érnek el, hanem vannak vállalatok, ahol 70, sőt 80%-ot is. Az adók emelése terén, megmondom őszintén, és itt csatlakozom Barankovics igen t. képviselőtársam megállapításához, hogy ha tovább nyomjuk a prést, ezzel komoly eredményt nem fogunk elérni. Ez részben az adómorál további zülléséhez fog vezetni. A régi 18% helyett —tudjuk a mai idők súlyosságát — már28%-ra emelkedett az adóteher, sőt mivel az idén a termelés eredménye mintegy 10 %-al kevesebb lesz, még ezt az arányt is meg kell növelnünk, tehát az adóteher a nemzeti jövedelem egyharmadát fogja elérni. Itt további emelésekkel, túliadóztatással, higgyék el, csak a termelés csökkenését fogjuk szolgálni. Ahogyan Barankovics igen t. képviselőtársam mondotta, már ott tartunk, hogy a nemzeti vagyon pusztulása kezdődött meg éppen
