Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-11

525 Az országgyűlés 11. ülése 1047. évi október hó 24-én, pénteken. 526 ezen a túladóztatáson keresztül. (Zentai Béla (kp): Pesszimista bang-, képviselő úr! — Földes Mihály (kp): Igazságos progresszivitás segít!) Az az érzésem, hogy a mai nehéz helyzetben a vagyondézsmához fűzött remények is sok csalódást fognak okozni. Ha tehát reális költségvetést igyekezünk felállítani, akkor erre is figyelemmel kell lennünk. A betétképződés, ami szintén igen fontos tényező lllehétne, éppen az előbb vázolt politikai bizonytalanság és gazdasági rögtönzések okán sehol komoly mértékben nem indult meg. De amikor arról beszélünk, hogy mit kellene tennünk, méltóztassanak megengedni, hogy külön foglalkozhassam a magyar vidék kérdésével is és megpróbáljam előadni, hogy mi lenne ott elsősorban a teendő'. Ahogyan már említettem, a magyar mezőgazdaság ennek az országnak alapja, tehát megérdemli, hogy amikor gazdasági kérdésekről van szó, akkor a mezőgazdasági termelés emelését tekintsük első feladatunknak. Hogy mi a teendő, <az logikusan adódák, amikor vázoltuk, hogy tulaj donképpen mi a helyzet a magyar vidéken. Ma talán pillanatnyilag azt mondanám> a legelső teendő lenne az őszi szántást minél komolyabban forszírozni, ja kormány minden erejével biztosítani, és segíteni, hogy ez mindenütt megtörténhessék. Szorosan összefügg ezzel a vetőmag kérdése. Nemcsak abból a szemszögből, hogy gondoskodnunk kell a vetőmag ellátásról, hiszen ez természetes, de gondoskodnunk kellene, bővebben a vetőmaghitelek folyósításáról is. Higgye el t. Országgyűlés, hogy két év óta a vetőmag minőség-évei senki sem foglalkozott ebben az országban. A régi nagyura dalmak, amelyek megszűntek, (Zajos felkiáltások a kommunista- és a szociáldemokmtapárton: Ez a baj?) félmillió holdon termeltek minőségi vetőmagot s ehelyett most csak az állami birtokok termelnek. Ez mindössze 60—70.000 hold körül van és sajnálattal kell megmondanom, hogy ezek a birtokok — ahol nem is kívánunk jövedelmet, mert ezeknek nem ez á feladatuk, hanem az, hogy mintagazdaságok gyanánt szerepeljenek és közcéloktat, közfeladatokat végezzenek, — mondom, ezek az üzemek a mai igen rossz vezetésükkel ezt a feladatukat nem tudják teljesíteni. (Szűcs Ferenc (pp) : Mezőhegyesen 16 mázsa gabona és 240 mázsa cukorrépa tériméit holdámkint!) Szükséges tehát, hogy 'a kis paraszti üzemek is belekapcsolódjanak a minőségi vetőmag termelésébe, mert minden korábbi vitával szemben most már megállapítható^ hogy amit a nagybirtok tudótf termelni, mindazt teljesen hiánytalanul és ugyanolyan minőségben meg tudja termelni a kisbirtok,is- iUgy van! Ugy van! a függetIcnsém párt oldalán.) A kisbirtok tehát a vetőmag minőségi termelését is el tudná látni, ehhez komoly forgótőkére lenne szükség. (Felkiáltások a függetlenségi, párton: Bizony!) Hiszen a régi időkben is éppen azért csúszott a nagybirtokok kezébe a minőségi termelés, mert azoknak állott rendelkezésükre a szükséges forgótőke. A minőségi' termelésnél még egyre kell figyelemmel lenni, és ez az árpolitika kérdése, amely ma egyáltalán nem veszi figyelembe a minőségi termelést. Ennek természetes követ" kezménye, hogy a gazdák nem szívesen «mennek bele a minőségi termelésbe, részben forgó- I tőke-hiány» pénztelenség miatt, de másrészt azért, mert látják, hogy a kötött gazdálkodás mellett ezt a minőséget nem honorálja senki. (Zaj.) Az eíliőbb említettem a tárgyalássad kapcsolatban, hogy milyen kudarccal végződött — •éppen a pénztelenség következtében — a szuferfoszfát akció és bármennyire rózsás színben festették is az ország elé a péti nitrogéngyár üzembehelyezését, ennek kihatása a ter-" melésre csak a jövő tavaszi hónapok után fog bekövetkezni, tehát ebben a termelésig évben ennek a jótékony hatására számítani már nem lehetT. Országgyűlés! Ha a falu viszonyairól beszélünk, nagyon jól tud.ji.ik

> hogy amikor most a, két millió gazdaságból körülbelül 1,400.000 az ötholdon aluli kisüzem- kisparaszti birtok, akikor szükséges lenne, hogy az állattenyésztést tegyük a

v magyar_ mezőgazdaság egyik alapvető pillérévé. Mégis- azt kell ta pasztísíinunlk, hogy sajnos, állattenyésztésünk, amelynek helyreállítása terén pedig — r még egyszer használom ezt a szót mai beszédemben — csodát művelt a magyar falu népe, a legsúlyosabb helyzetben van. Itti kell .megemlítenem, hogy ia földművelési minisztérium is valóban komolyan és készségesen állott mindenütt rendelkezésre. Mondom, bár sikerült is egy kicsit helyreállítani állattenyésztésünket, az most mégis a visszaesés képét mut EI Hei, (Felkiáltások a kormánypártokon: De miért?) Gondoskodni kell a takarmányhiány enyhítéséről, ha pedig erre a kormány képtelem, akkor a felvásárlásokat idejében eszközölje (Szabó Árpád földmívelésügyi miniszter: Ezt egészen nyugodtan ránk bizhatja!) Azt hiszem, az igen t. miniszter úr osztozni fog elődjének, Bárányos Károlynak abban az álláspontjaiban, hogy elégedett, jómódú parasztság általános jólétet, nyomorgó, háttérbe szorított parasztság pedig^ súlyos gazdiasági életet jelent az egész országra nézve. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy rámutassak a hároméves terv problémájára is. Azt szeretnénk látni, amit már annakidején is szóvátettünk, hogy ez a hároméves terv a maga beruházásaival elsősorban a mezőgazdaság céljait szolgálja. En akkor megmondottam őszintén- hogy tartalomban más elképzelést láttam volna szívesebben, vagyis azt, ha nem az egyes tárcáik igényeit, nem valamennyi tárca igényeit igyekezett volna ez a terv kielégíteni, hanem inkább a gazdasági élet bizonyos szektorainak, elsősorban a mezőgazdáságnak, a közlekedésinek, azelektrifikalásnak és a lakásépítkezésnek az igényeit honorálta volna. (Rudas László (kp): Az iparra nincs szükség! Zaj.) Akkor komolyabb erőké

1 lehetett! volna bedobni és azokkal az egész gazdasági életet meg lehetett volna indítani. (Zaj a kommunistapárt oldalán.) Sajnos, bekövetkezett: a hároméves tervnek egy részét tudják ma produkálni. Amikor a •szelektálás folyik atekin tétben, hogy ezek közül a beruházások közül melyiket teljesítsék, akkor nemcsak azt kérem a Tervhivatal elnökétől, — aki ennek a törvényjavaslatnak előadója is —- hogy méltóztassék elsősorban a produktív beruházásokra figyelemmel lenni, haineni engedje meg, hogy külön is kérhessem őt és felhívhassam a figyelmet arra, vezesse ki a mezőgazdaságot abból a mellőzött helyzetéből, amely nemcsak az állami élet és a budget* terén, hanem a Tervhivatal költség-