Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
473 Az országgyűlés 10. ülése 19í7. évi október hó 23'ári, csütörtökön. m ipari munkásság ötszázezres létszámából t T agy a legélesebb, .vagy a legbosszúállóbb, vagy a legeliogrul'tabb, ele semmiesetre sem a legigazságszeretőbb réteg fog odakerülni, (Ü.QJJ van! U.QJJ van! — Taps az ellenzéken. — Zaj a kommunistapárton.) Ez az egyedüli dolog az, ami félővé teszi a helyzetet. Ha. nem így lesz, nagyon örülök íieká. és ha másra nem lesz alkalmas ez az én pár megjegyzésem, — hiszen a legkisebb pártot képviselem, amely egészen biztosan nem fogja tudni jobbra, vagy balra eldönteni itt a, törvényjavaslatot — de ha el tudnám érni azt, amát — higgye el a! t. Ház- — nagyon igaz (meggyőződésből mondóik, hogy a baloldallá pártok, amelyeknek kezében, van, hogy kik lesznek azok a bírák, akik ott biráaikodni iogmialk, oda a, legnagyobb tudású, a legképzettebb, a legnyugodtabb, a leghiggadtabb és a legnagyobb tisztesség gondolatán felépülő embereket küldik be, akkor — de csak akkor — fogja igazán szolgálni ez a törvény a magyar ipari munkásságnak, mondjuk az elit ipari munkásságnak az érdekét és ezzel az igazság gondolatát is. Nem volna ugyanis sokat érő, ha ennek a tör vény ja vadainak törvényerőre emelkedése után olyan Ítéletek születnének, amelyeket csak a. bosszú és a gyűlölet, az igazságtalanság és a rosszszándék fűtené, hanem az volna a kívánatos, amit mindannyian remélünk, hogy olyan Ítéletek jöjjenek létre, amelyek az igazság gondolatát próbálják az emberi gyarló ságon és véges tudáson keresztül szolgálni. (Rudas László (kp) : És milyen rossz szándékról beszél?) Adja Isten, hogy íp-y legyen- De a törvény nem ezt biztosítja, és ez az első in : dok, amiért, azt kifogásolom. A második gondolat, amelyről szólnom keil, az, hogy a törvényjavaslat nem azokat >ai legegyszerűbb, legkirívóbb, egyben legsúlyosabb eseteket válogatja össze, amelyeket a hármastanács intézett már az eddigi rendel. kezesek szerint is, hanem sajnos, a felsorolásban igen zavarosan olyan tényállásokat is hoz fel, amelyek között az eligazodás végtele iiül nehéz. A laikus bíráskodásnak pedig mindig az az érdeke, hogy tiszta és egyszerű tényállás felett az ember lelkében élő igazságérzettel tudjon dönteni, és nem helyes próbára tenni a laikus bíráskodást azzal, hogy lehetet len kérdésekben ítélkezzék. Mélyen t. Oris'zág'gyülés, sokkal jobban lett volna, ha három hónappal ezelőtt már megvalósul a kormány programmja, mert abban van egy pár olyan pont, amely előbbrevitte volna ennek az uzsorabiráskodási rendszernek — hogy úgy mondjam, — a feleslegessé válását. Mert mik az árdrágító tények azon túl, ami nem a bíróság elé tartozik? A javak csekélysége nem dől meg az uzsoralbirasfeodás rendszerével. Vannak azonban más faktorok. Ott van a korrupció, amit a kereskedő nem tud kalkulálni, de meg kell, hogy fizessen. Irtsa ki tehát a kormány először a korrupciót, mert ezzel vinné előbbre az árdrágítás és áremelke tlések eMeini harcot. (Helyeslés az ellenzéken.) Itt van a második kérdés. Gyakorlatból láttam, — amikor csak ügy véd voltam, nem kerültek ilyen ügyek eíílembe, iniem tudtam rólu,k, most, bogy párhete képviselő vagyok, megdöbbenek, — hogy mik vannak a gazdasági életben. Jön az egyik tisztes, rendes kereskedő 160.000 foiriintos követeléssel, másfél évvel ezelőtt a MÁV által kiutaltán, de a Gazdasági Főtanács leállítja. Bocsánatot kérek, ez megint ear árdrágító vonal, amelyet, a mi Gazdasági Főtanácsunknak ilyen vagy olyan, de nem helyes politikája eredményez. Nem lehet azt csinálni, hogy az állam legyen a legnagyobb árdrágító, (Taps az ellenzéken. — Apró Antal(kp) gúnyosan: Tapsoljanak a demokrácia ellen!) nem azzal, hogy az árakat emeli, mert ez a kisebb árdrágítás, hanem azzal, hogy megren délést eszközöl és a megrendelések leszállítása után nem fizeti ki. (Apró Antal (kp): Micsoda gyanúsítás az állammal szembeni) Kérem, amit áWítok, azt a képviselő úr is tudja. A MALLERD soha nem fizet ki «senkit rendes időben. Hogy megfelelő pénz felett rieodelfcezik-e, vagy sem, nem tudom, de a kereskedőnek és az iparosnak egyetlenegy számláját rendes időre nem fizeti ki. (Szenner JözSeí (f) : Ebben igaza van, mert az állam nem fizet soha rendes időre. — Zaj.) Tessék elhinni, hogy ezek azok a szempontok, emelyeket ki kellene kapcsolni a gazdasági életből. Én a kormányprogrammban látom ezek kikapesolási lehetőségét, mert hiszen akkor, amikor éppen ilyen irányban akarnak már intézkedni, ezekben sokkal inkább látom az árdrágítások és a láncolások megszüntetését, mint ezzel a törvényjavaslattal. A törvény" javaslat az őstermelőnél helyesen az 5000 forintos értékhatárt állítja be, ami teljesen érthető, hiszen lehetetlenség, hogy egészen apró értékkel a táblai ' székhelyre vigyenek ügyeket. Ugyanez a meggyőződésem a kisiparos saját termeivényeivei kapcsolatban is. Általában csodálkozom, hogy ez a kérdés itt egyetlen párt szónoka részéről fel nem vetődött, pedig a falun és a községekben mi pártok, mindanynyian nagyon a keblünkre öleljük a kisipart és a kiskereskedőt, amelynek a jószándékát hirdetjük, különösen a kisiparos termeivényeivel és munkálataival kapcsolatosan. Ezekre vonatkozóan legalább ugyanazt a rendelkezést kellett volna megvalósítani, mint amelyet az őstermelőkkel kapcsolatban megvalósít ez a javaslat. A törvényjavaslat harmadik helytelen rendelkezése, — amelyet a legveszedelmesebbnek tartok — a fellebbezés teljes kizárása- Itt is szeretnék teljesen tárgyilagos lenni- Osztozom abban az álláspontban, hogy a fellebbezés álta~ lános bekapcsolódása végtelenül elhúzná az ügyeket, és végveszély idejében joga van a nemzetnek ilyen szempontokat kikapcsolni, amikor a javaslat az újrafelvételre úgyis lehetőséget ad. De halálos Ítéletet kimondani és ezzel a halálos Ítélettel szemben nem adui meg a semmisségi panasz lehetőségét ez nem az "a rendelkezés- amely megfelel annak az érzésvilágnak, amelyet eHáz minden egyes tagjn. aki a múltban politizált, vallott és követett. (Szenner József (f): És nem a szociáldemokrata párt elve!) Emlékezem azokra az időkre, amikor felelősség kellett hozzá és egypáran akadtunk, akik halálositélet ellen tiltakoztunk. Tudom, hogy másvpnalú halálosítélet volt az, és tudom, azt hiszem, nem tévedek, hogy a_ törvényjavaslatot képviselő miniszter úr is, velem együtt, több mint háromévtized óta harcolt és küzdött a halálbüntetés ellen. Azt is megértem, hogy vannak idők, amikor az ember kény telén az ilyen gondolatain túltenni magát, mert például Imrédy halálos ítéletét akkor is jogosnak tartom, ha elvileg az ilyen ítéletek ellen foglalok állást. A javaslatban megállapított bűncselekmények károsak, veszedelmesek, azonban több irányból fakadóak s reméljük, mégis csak
